Lánczi a legsötétebb ötvenes éveket idéző írásban jelzi: nem adta fel

Megszólalt Lánczi Tamás azok után, hogy most úgy néz ki: az átláthatóságinak nevezett nagytakarítási törvényből nem lesz semmi. Pedig ez a Lánczi vezette Szuverenitásvédelmi Hivatalnak extrajogokat adott volna civilszervezetek, független szerkesztőségek kicsinálására. Már az is elég lett volna, ha valakit az az Európai Unió támogat, aminek mi is a részei vagyunk.

A Magyar Nemzetben publikált Mindent tudunk és mindent számontartunk címet viselő írás párhuzamba állítja a Magyarországot elnyomó Habsburg Birodalmat, a náci Németországot, a Szovjetuniót és az Európai Uniót. A szerző szerint ezek olyan birodalmak, amelyek ugyanazt a kérdést ismételgetik: „Miért létezik még egyáltalán ez a nemzet, mikor fognak végre behódolni a magyarok?”

Lánczinak azonban van egy rossz híre Kollonich Lipótnak, Metternichnek, Veesenmayernek, Vorosilovnak és Manfred Webernek: „Hiába szeretnének minket végleg eltüntetni, nem fog menni. A végzetet senki nem kerülheti el – még a birodalmak sem. A végzet pedig mi magunk vagyunk. Ezt a szerepet kaptuk a történelemben: mi vagyunk a deus ex machina; a felirat a falon, ami romba dönti a hatalmasságok bábeli terveit. A sorscsapás átüt minden birodalmi páncélt: mi, magyarok vagyunk az ő szerencsétlenségük.”

Lánczi úgy gondolja, hogy az „ukránpárti propaganda, a mesterségesen gerjesztett háborús pszichózis és a szankciók” Magyarország szuverenitásának felmorzsolására irányulnak.

(A mesterségesen gerjesztett háborús pszichózis szép példája ez a tavaly májusi Magyar Nemzet-cikk, amelyik azt részletezte, milyen pusztítást végezne Budapesten egy orosz atombomba.)

A szerző a legsötétebb ötvenes éveket idéző írását így folytatja: „Küldtek ide hivatásos árulókat, zsoldos szervezeteket, nemzetközileg beágyazott, a magyarokat mocskoló médiahálózatot, hungarofób uniós komisszárokat, a háttérben szervezkedő nagyköveteket, külföldön kiképzett ügynököket, hírszerzőket, politikai hasbeszélőket és kesztyűbábokat. Nem felejtünk: mindent tudunk, mindent számontartunk. Emlékszünk rá, kik vettek részt benne és miért – milyen hátsó szándékból, kinek a zsoldjában.”

A jó hír az, hogy ezek az alakok elbújni nem tudnak, Láncziék leleplezik őket, „az ügynököt ügynöknek, a hazafit hazafinak” nevezik, szerinte ezért gyűlölik őket.

A küzdelembe az ügynökök oldalán a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és a brüsszeli birodalomból pénzelt politikusok és újságírók is beszállnak.

Lánczi párhuzamot von a Római Birodalom és az Európai Unió között, amikor ezt írja: „Először azt suttogják a fülünkbe: legyetek a birodalom része, spóroljátok meg magatoknak a kellemetlen vitákat és küzdelmeket, rendezkedjetek be a komfortos önfeladásra és élvezzétek a gyarmati lét elviselhetetlen könnyűségét! Majd miután a mefisztói alku megköttetett, jön a feketeleves: a történelemből tudjuk, hogy a kis országok valójában arra kellenek, hogy elvégezzék az alantas munkát, hogy vérüket és a verejtéküket adják a birodalom zászlaja alatt.”

De megint csak nem kell megijedni. „Radarra tettük a USAID lopakodó bombázóit és Brüsszel drónjait” – írta Lánczi.