A fájdalom összes árnyalata: véget nem érő harc az ukrán sebesültekért

- Hiszel Istenben?

- Nem.

- Hát... lehet, hogy kellene. Vagy legalább a fenyőfákban.

- Te miben hiszel?

- Abban, hogy kibasszuk innen a kurva oroszokat.

Néhány órával korábban a frontról evakuált sérültek érkezésére várva egy alagsori padon beszélgetünk az egység sajtótisztjével, a mesefigurás tetoválásai miatt Disney hívónévre hallgató színészből lett katonával, amikor egy villámcsapásként érkező fülsértő csattanás után a földön találjuk magunkat: irányított légibomba csapódott a közvetlen közelünkbe. Az öreg épület alagsorát elöntő port nyelve-köhögve nézünk körbe, ránk omlik-e az a néhány emelet, ami felettünk van. Nem omlik, de a föld alatti zombiapokalipszis hangulat kétségtelenül erősödik, legalábbis amíg a por le nem ülepszik egy kicsit.

A földön töltött tíz másodperc után egyszerre kezdődik a káromkodás és a kárfelmérés első felvonása: nem sérült meg senki, néhány ajtó kiszakadt a keretből, a sterilizálásra használt orvosi szoba ablaka még nem volt bedeszkázva, az üveg berobbant. Az épület egyik kijárata beomlott, fent néhány emelet közt a lépcsők részlegesen megsemmisültek, ez utóbbi már nem oszt, nem szoroz, a nap huszonnégy órájában folyó, soha véget nem érő munka a föld alatt zajlik. Ez a stabilizációs pontot (eddig) legközelebbről eltaláló orosz csapás.

A fenti beszélgetés egy föld alatti stabilizációs ponton játszódott le Harkiv tartományban, valahol Izjum környékén, a néhány kilométerre a fronttól. Ide hozzák az ukrán hadsereg egyik legelitebb egységének, 3. önálló rohamdandár fronton megsérült katonáit. Ez az első hely, ahol a lövészárok és a mentő után orvosi ellátást kapnak, szükség esetén innen viszik őket tovább a következő pontra, a környék kevés, még működő kórházai közül az egyikbe.

A 3. önálló rohamdandár katonáit a leghatékonyabbak és legjobban kiképzettek közt tartják számon, nem véletlen, hogy a legkeményebb frontszakaszokon, Bahmutnál, Avgyijivkánál, most pedig a harkivi fronton vetik be őket.

Bár az első sérültek már este kilenc körül megérkeznek, a műszak éjfél után kezd felpörögni: a legtöbben FPV drónok, repesz és tüzérségi tűz okozta sérüléseket szenvedtek, de hoznak olyanokat is, akikről nem tudjuk, hogy sérültek meg.

Velük együtt a fájdalom összes árnyalata megérkezik a föld alá.