Ukrán zavarkeltés Kupjanszknál, orosz áttörés Novoolenyivkánál

2025. májusában már 39. hónapja dübörgött a Moszkvában tíznaposra tervezett „különleges katonai művelet”. Ebben a hónapban (is) egyértelműen megmutatkozott, hogy az oroszok célja a független Ukrajna megsemmisítése, legalábbis abban az értelemben, hogy megfosztanák katonai és politikai potenciáljától, ezáltal lehetetlenné téve, hogy szuverén államként működjön.

A Pókháló Hadművelet

A májusi történések megkésett elemzése azzal az előnnyel jár, hogy be tudunk számolni az elmúlt fél év legnagyobb port kavaró ukrán különleges műveletéről. A különféle moszkovita és trumpista állításokkal ellentétben elég erősen úgy tűnik, hogy Ukrajnának igenis „van még kártyája”. Sőt, az ukrajnai kártyák erejét tovább fokozza, hogy ezt a támadást Ukrajna (az eddigi ismereteink szerint) teljes egészében saját képességeire alapozva hajtotta végre.

Június 1-én érkezett a hír, hogy az orosz hadászati bombázó erők több repterét dróntámadás érte. A hivatalos ukrán közlemények szerint összesen 41 darab repülőgépet ért találat, azonban június 5-ig egyértelműen bizonyítható módon összesen az alábbi repülőgépekben sikerült kárt okozni: 7 darab Tu-95Msz stratégiai bombázó, 12 darab Tu-22M3 közepes bombázó, 1 darab Iljusin A-50 légtérellenőrző és 1 darab An-12 nehéz szállító repülőgép. Az elveszített orosz bombázók közül némelyiket pont bevetésre készítették fel, legalábbis erről tanúskodik az, hogy a drónfelvételeken éppen a bombázó mellett lehetett látni a bevetésre előkészített manőverező robotrepülőgépet.

Mindez rendkívül súlyos veszteség az orosz hadászati bombázórepülő erőknek (főleg a gerincét adó 22. Gárda Nehézbombázó Hadosztálynak), azonban az orosz haderő Ukrajna ellen bevethető potenciálját nem csökkenti drasztikusan. Ugyanis az Ukrajnát sújtó orosz hadászati légi hadjárat a támadó eszközök széles spektrumát alkalmazza: Geran drónok, bombázókról indított manőverező robotrepülőgépek, ballisztikus- és hiperszonikus rakéták. A bombázóról indított manőverező robotrepülőgépek csak egy kis része ennek a pusztító palettának, amelyek nélkül is fenntartható a légi hadjárat intenzitása. Jóllehet, a kevesebb féle eszköz ellen könnyebb a védekezés.

Kétségtelen előny azonban, hogy ukrán jelentések szerint a kisebb drónok ellen valóban hatékony orosz zavaró berendezések jelentős részét a frontról elkezdték a hátországban lévő nagy értékű célok védelmére csoportosítani. Tovább fényesíti az ukrán sikert, hogy az elveszített repülőgépek pótlása gyakorlatilag lehetetlen, hiszen újakat az orosz hadiipar nem tud építeni, a repülőgépek pótalkatrészeinek gyártása is kihívást jelent, így ez az ukrán hadművelet (hivatalos neve Pókháló hadművelet) hosszú távon jelentősen csökkenti az orosz hadászati bombázó erők képességeit.

Formálódó „biztonsági korridor” a Szumi régióban

Még jóval az oroszok hírhedt gázvezetékes hadművelete előtt Putyin elnök személyesen adott parancsot egy ún. biztonsági zóna létrehozására, amelynek a célja, hogy az ukránok kurszki betöréséhez hasonló műveleteket megakadályozza. Az orosz haderő csak lassan képes ennek az akaratnak érvényt szerezni. Ennek a legfőbb oka, hogy a műveletben érintett orosz egységek jelentős része már legalább fél éve harcol ebben a régióban, harcértékük nagyjából felét elveszítették. Jóllehet, velük szemben sem rózsás a helyzet, a 4. „Ranger” ezreden kívül már eleve harcérintkezésben lévő, leharcolt erőket voltak kénytelenek átdobni az ukránok erre a területre.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az orosz kommunikációknak lehet hinni, valóban egy korlátozott célú, a Donbaszban zajlókhoz képest alacsonyabb intenzitású műveletről van szó, amelynek az előrehaladása a mellékelt térképvázlaton nyomon követhető. Érdekes elem, hogy az oroszok továbbra is ebben a régióban arányaiban sokkal több UMPK siklóbombát vetnek be, mint akár a hadászati főcsapásirányt jelentő Donbaszban, aminek valószínűsíthetően az az oka, hogy itt az ukránok nem tudják zavarni a bombákat irányító orosz GPS, a GLONASSZ jeleit.

Érdekes módon az orosz támadás érdekeltségi területének határán, Tyotkino településnél az ukránok lépnek fel támadólag. Azonban úgy tűnik, hogy tanultak a korábbi hibáikból és nem gépesített lövész kötelékekkel támadnak, hanem alapos drón- és tüzérségi előkészítés után mindig csak egy-egy gyalogsági rohamcsoporttal indítanak támadást. A terep itt az ukránoknak kedvez, mivel a város egy „zsák” mélyén van, ahová az oroszok bármilyen utánpótlást vagy erősítést csak néhány, az ukrán drónok által ellenőrizhető fojtóponton keresztül juttathatnak el.