Ettől a magyar válogatottól földöntúli bravúr lenne a vb-részvétel

„Van-e lehetőségünk kijutni a vb-re? – tette fel a kérdést saját magának Marco Rossi szövetségi kapitány az Azerbajdzsán elleni kiszenvedett 2-1-es győzelmet hozó mérkőzés után. – Nem hiszem. Jelen pillanatban a csoport legjobbja Portugália. [...] Ha optimista vagyok, csak playoff útján juthatunk ki, mint ahogy Olaszország, Svájc is. Magyarország negyven éve nem jutott ki a vb-re, és szeretnénk, el se tudod képzelni, mennyire szeretnénk kijutni, de azért legyünk realisták is.”

Elszoktunk az olyan sorozatoktól, amilyet a magyar futball-válogatott produkált a tavalyi Eb óta. Kilenc meccsen kétszer győztünk, mindkétszer idegenben, háromszor játszottunk döntetlent, ötször kikaptunk. Volt közben egy hat éve nem látott, zsinórban három meccses vereségsorozatunk, és kiestünk a Nemzetek Ligája A csoportjából, ami azért nem tragédia, inkább realitás.

Mellesleg utánpótlásvonalon sem a legjobb a helyzet, hiába vannak olyan tehetségeink, mint az FC Kopenhagenben nevelkedő 18 éves Németh Hunor. A mostani válogatott szünetben három vereség, egy győzelem a mérleg. Az U21-esek mérlege idén négy meccsen négy vereség, az elmúlt napokban kikaptak Ausztriában 3-1-re, Kecskeméten az albánok ellen 2-1-re. Az U18-asok Svédország ellen 1-0-ra vesztettek, Szerbiát 3-1-ra verték.

A közönség továbbra is türelmes. Tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy rossz formában lévő magyar válogatott barátságos meccsére megtelik a Népstadion, pedig a svédek ellen megtelt a Puskás Aréna. A nézők nem voltak boldogok, időnként kifütyülték a válogatottat, de nem maradhatott el a B-középtől Marco Rossi éltetése, és a végén a Himnusz közös éneklése a játékosokkal.

A magyar válogatott utoljára negyven évvel ezelőtt jutott ki világbajnokságra. A mai focivilág tempójához képest az egy mérhetetlenül hosszú selejtező-sorozatnak tűnt. Megnéztem, és tényleg az volt: 230 nap telt el az első és az utolsó meccs között. Most a csoportmeccsek 71 nap alatt lemennek. Kettőt pislogunk és már vége is. Szeptember 6-án kezdünk Írországban, november 16-án fejezzük be idehaza Írország ellen.

Az Eb-re kijutni jóval könnyebb, mivel 2016-tól 24 csapatosra emelték fel a létszámot, nem véletlen, hogy azóta az összes tornán ott voltunk. A 2026-os észak-amerikai vb-re az eddig 32 helyett már 48 csapat jut ki. A legtöbb kontinens szinte megduplázza válogatottjai számát, kivéve Európát, ahonnan az eddigi 13 helyett 16 válogatott jut ki. Benne vagyunk Európa legjobb 16 csapata között? A csoportok első helyezettjei kijutnak, a másodikok pótselejtezőt játszanak.

A csoportellenfelek?

Aki elcsúszik Örményországon, annak semmiféle világbajnokságról nem szabad álmodozni. Utolsó 10 meccsükön háromszor ikszeltek (egyszer mondjuk Törökországban, ahol mi simán kikaptunk 3-1-re), hétszer kikaptak, Grúziától például 6-1-re, Koszovótól 5-2-re.

A papírforma szerint Írország ellen vívhatunk élet-halálharcot a pótselejtezőt érő második helyért. Az írek mérlege valamivel jobb a miénknél, bár igazi nagyágyút ők sem kaptak el. Portugáliában 3-0-ra, Angliában 5-0-ra kaptak ki. A vert mezőnyben Bulgária kétszer, Finnország és Görögország.

A csoport favoritja a pár napja Nemzetek Ligáját nyerő Portugália. Az Eb óta mindössze a dánoktól kaptak ki 1-0-ra. A magyar válogatott soha nem győzött ellene, ne is ragozzuk tovább.

És most nézzük meg, hogy az elmúlt kilenc meccs alapján kikkel vághatunk neki a sorozatnak, milyen formában vannak a válogatott játékosaink?