Jeszenszky Géza szerint a kalapácsos támadás ellene egy figyelmeztetés, hogy a verbális erőszak hova vezethet

„Ezt a merényletet egy figyelmeztetésnek lehet tekinteni, hogy a verbális erőszak, amit lépten-nyomon hallunk, hova vezethet. Nem lennék meglepve, ha a merénylő azt mondaná, hogy hazafias felbuzdulásból akart engem meggyilkolni, amiért én »lemondtam Kárpátaljáról«”

– mondta Jeszenszky Géza hétfői nyilvános előadásán a Wesley-n.

A korábbi külügyminiszterre nyolc napja, vasárnap kalapáccsal támadtak rá a kapuja előtt, amikor a feleségével hazafelé tartott. A később elfogott támadót egy pincér segítségével sikerült megfutamítani, de a 83 éves történész-politikus a fejére kapott ütéstől életveszélyes koponyasérülést szenvedett.

A fia, Jeszenszky Zsolt ezután arról írt, hogy az apja „évek óta a sátánt szolgálja”, amire a megsérült apa csak annyit reagált, hogy elsősorban a fiát sajnálja, aki szerinte egyfajta „betegségben szenved”, politikai és vallási fanatizmus áldozata.

Bekötött fejjel is Ukrajna mellett

Jeszenszky Géza annak ellenére is elvállalta a korábban leszervezett hétfői Wesley-s előadása megtartását, hogy még otthon lábadozik – csak a forma változott személyesről online-ra, a fején lévő kötést pedig egy sapkával takarta el.

Az Antall-kormány egykori külügyminisztere, a későbbi washingtoni és oslói magyar nagykövet gyilkossági kísérletként beszélt a támadásról, és azt mondta, több ezren keresték az elmúlt napokban, hogy kifejezzék aggodalmukat, és jobbulást kívánjanak.

„Én nem gondoltam, hogy életveszélyben vagyok, a mentőknek is jeleztem, hogy inkább felmennék, hogy lemossam a vért, de mondták, hogy erről szó sem lehet. A CT megállapította, hogy súlyos koponyasérülésem van. Nem szerettem volna kórházban maradni, mert a héten be kell fejeznem egy könyvismertetést és egy politikai eszét. Ezért is haragszom a merénylőre, mert ezekben is akadályozott. De hála Istennek a műtét sikeres volt, nincs komplikáció, gyógyul a seb”

– mondta Jeszenszky. A volt külügyminiszter még fáradékonynak tűnt, de azt tervezi, hogy a héten már Szlovákiában, a Csallóközben fog előadást tartani, sőt még evezni is szeretne – csak arra kell vigyáznia, hogy a sebét ne érje víz.

„Sportember vagyok, arra készülök, hogy a jövőben minden munkámat folytatni tudom, a gyógyulás útján vagyok”

– mondta.

Bár az elfogott és emberölési kísérlettel gyanúsított elkövető motivációjáról egyelőre nincs információ, Jeszenszky Géza szerint maga a támadás is azt jelzi, hogy „az erre hajlamos, zavart elméjű embereket a verbális erőszak arra bíztathat, hogy ha valamilyen vélt sérelmük van, erővel vegyenek elégtételt” – és megjegyezte, hogy a külügyminisztersége alatt született, 1993-as magyar–ukrán alapszerződés miatt még mindig rengeteg kritikát kap, sokan azt hiszik, hogy Magyarország akkor mondott le Kárpátaljáról.

Márpedig közvetve erről is szólt Jeszenszky hétfői, A NATO, Magyarország és Ukrajna című előadása is a Wesley Előadások sorozatban, melyben a volt külügyminiszter a kormány törekvéseivel szemben nagyon határozottan kiállt Ukrajna európai uniós csatlakozása mellett.

„Nekünk erkölcsi kötelességünk igennel szavazni Ukrajna csatlakozására, ez alapvető nemzeti érdek és a kárpátaljai magyarok érdeke is” – mondta Jeszenszky, aki szerint ez nemhogy nem lenne hátrányos gazdasági szempontból Magyarországnak, de komoly lehetőség is lenne. A szenvedélyes síelőnek számító volt politikus a kárpátaljai síterepeket hozta többek között példának arra, hogy Magyarország hogyan vehetne részt a háború utáni ukrán újjáépítésben.

„Szégyennek érzem azt, hogy a hivatalos magyar álláspont oly mértékben barátságtalan Ukrajnával szemben, és azt hirdeti a magyar választóknak, hogy őket fenyegetné Ukrajna uniós tagsága”

– kanyarodott rá fő témájára Jeszenszky, hozzátéve, hogy nekünk már csak azért is erkölcsi kötelességünk lenne Ukrajna támogatása, mert éppen Budapesten kötötték meg 1994-ben azt a (budapesti memorandumként emlegetett) nemzetközi egyezséget, melyben a nagyhatalmak (beleértve Oroszországot) garantálták Ukrajna területi épségét.

Nem Afganisztán, hanem 1956

Jeszenszky utalt Orbán Viktor hétfői franciaországi beszédére is, melyben a Le Pen és Bardella meghívására a Nemzeti Tömörülés nagygyűlésén felszólaló magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy „nem akarunk egy Afganisztánt a szomszédban”.

„Magyarország érdeke, hogy Ukrajna békében élhessen, és hogy ne legyen igaza a magyar miniszterelnöknek, hogy Ukrajna egy újabb Afganisztán”

– hangsúlyozta Jeszenszky, aki szerint nem is lehet az, hiszen Afganisztánban a tálib fundamentalisták a saját népüket tartják zsarnokságban, Ukrajnában ellenben Vlagyimir Putyin próbál hamis indokokra hivatkozva elpusztítani egy másik, általa létében sem elismert nemzetet.

Szerinte Ukrajna önvédelmi harca inkább az 1956-os szabadságharccal vethető össze (ezzel Orbán Balázs kisebb sikerrel próbálkozott), csakhogy míg Magyarországon a katonai szembenállás akkor húsz nap alatt lényegében véget ért, Ukrajnában már több mint három éve tart.

„Sokszor halljuk, hogy vannak békepárti országok. De ki valójában a háborúpárti? Putyin ennek a háborúnak egy óra alatt véget vethetne. Putyinon múlik, hogy ez a háború meddig folytatódik” – hangsúlyozta Jeszenszky, majd rátért a mostanában kultivált többi magyar partnerországra:

„A háborúban Putyint támogatja Kína, a mi nagy barátunk, akit Rákosi Mátyás ismert el 1949-ben, és akiknek a képviselői nemrég újra élvezhették Magyarország vendégszeretetét”

– utalt a kínai titkosszolgálat vezetőjének májusi budapesti látogatására.