Kocsis Máté: Az átláthatósági törvény kapcsán nem zárok ki egy menetrend-módosítást sem

Cikkünk frissül

Az eredeti tervek szerint június 10-én szavazott volna a kormánypártok által átláthatóságinak nevezett cenzúratörvényről a Parlament, a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté viszont most arról beszélt, az egész csúszhat.

Kocsis szerint a frakcióban még mindig vita van, és nagyon sok javaslat is beérkezett a többi között a Magyar Bankszövetségtől, az ügyvédi kamarától és a reklámszövetségtől. „Ezek érdemi észrevételek, érdemes átgondolni.”

Kocsist az újságok által megfogalmazott kritikák nem érdeklik.

„Még abban sem vagyok biztos, hogy a mostani, rendes parlamenti ülésszakban végig tudjuk tárgyalni, különösen azért nem, mert érdemi észrevételei vannak a frakció tagjainak” – mondta Kocsis, bár egy ilyet sem emelt ki.

Csak Lázár Jánost idézte, aki azt mondta, „majd meglátjuk, hogy milyen formában fogadjuk el a törvényt.”

Kocsis szerint abban egységes a frakció, hogy a szuverenitást sértő törekvésekkel szemen fel kell lépni, „érkezzenek ezek Keletről vagy Nyugatról, abban van vita, hogy milyen eszközökkel lehet idáig eljutni.”

Még egyszer elmondta, hogy a szándékban egységesek, de az eszközökben vita zajlik, majd a videót azzal zárta, „az átláthatósági törvény kapcsán nem zárok ki egy menetrendmódosítást sem.”

Az eredeti menetrend szerint a törvényjavaslatról csütörtökön tárgyalt volna a Törvényalkotási Bizottság, kedden pedig már szavazott is volna róla a Parlament.

Az Igazságügyi Bizottságon már átment egy olyan módosító, ami visszamenőleg, már az idei évre vonatkozóan is elvenné az egy százalékos felajánlásokat a listázott szervezetektől. A visszamenőlegességet még Gulyás Gergely is kifogásolta a Kormányinfón. A bizottság fideszes tagjai nem voltak hajlandóak megmagyarázni, hogy erre mi szükség volt.

Kocsis nem részletezte, hogy milyen hivatalos észrevételek érkeztek be, mindenesetre a bankok korábban azt kommunikálták, a cenzúratörvény végrehajtathatatlan, és részben felülírnák a banktitkot, érezhetően megrendült a bizalom a magyar bankrendszer iránt, és megkezdődött a tőke kimenekítése az országból.