Tizedszázalékokon múlt, de az egész régióra hatással lehet: a lengyel jobboldal visszatérése

• Lengyelországban szinte félidős választás volt a vasárnapi elnökválasztás, és a kormányzó Tuskék elbukták a meccset, amit ők is létfontosságúnak gondoltak.
• A győztes Nawrocki vétókkal béníthatja a kormányzást, a kérdés, hogy tényleg ezt akarja-e.
• Város vs falu, melósok vs diplomások: a vidék döntötte el a lényeget.
• Tényleg a szélsőjobb határozott a lengyel jövőről?
• Mi lesz így Lengyelországban, és hogy hathat ez ki egész Európára?
• Aggódhat a magyar ellenzék is az eredmények miatt?

A kormányról szóló népszavazás, európai téttel bíró, sorsdöntő választás, ahol az ország jövője forog kockán - ez volt talán az egyetlen, amiben a két oldal egyetértett egymással a lengyel elnökválasztással kapcsolatban, amit végül a PiS-es Karol Nawrocki húzott be. Mi azt írtuk, a tét a kormányozhatóság, nagy részben ezen a választáson múlik, hogy a másfél éve hatalomra jutott Tusk-kormány tényleg le tud-e számolni a PiS örökségével, nyugdíjba küldi-e a lengyel jobboldalt vezető Jarosław Kaczyńskit, vagy pedig mostantól béna kacsaként kénytelen imitálni a kormányzást. Folyamatos vétófenyegetésekkel, a támogatottságuk további amortizálódásával, akár az előrehozott választások veszélyével - elég nagy vesszőfutás ahhoz képest, hogy még két és fél év van hátra a ciklusukból.

Hétfő hajnal óta tudjuk, hogy az utóbbi forgatókönyv jött be, és kérdés, hogyan határozza meg Közép-Európa sorsát az, hogy bár az urnazárás után közzétett exit pollok még a liberális, frissen vasalt, tökéletes angolságú és kellően semmitmondó varsói polgármester Rafał Trzaskowski minimális előnyét mutatták, éjfélre kiderült, hogy ezen az estén mégis a PiS eredményváróján lesz az after.

Az eredmény a korábbi lengyel elnökválasztásokhoz hasonlóan szoros volt, ami szinte már nem is meglepetés: az elmúlt húsz évben ez volt náluk az ötödik elnökválasztás, és a legnagyarányúbb győzelem is csak 54-46 arányú volt, az számított simának. Most 50,9% is elég volt a győzelemhez, a Tusk vezette Polgári Platform jelöltjeként Trzaskowski pedig 2020 után már másodszor kapott ki 51-49-re. Öt éve még Andrzej Duda győzte le ilyen arányban, most pedig, miután Duda már nem indulhatott újra, a párton kívüli, de a PiS ideológiai vonalába a kommunistátlanításért felelős Nemzeti Emlékezet Intézete vezetőjeként abszolút passzoló Nawrocki győzte le őt hasonló arányban.

A PiS által támogatott, meglehetősen közepes képességűnek tartott, politika által megcsinált népi figura, a fociultra bokszolóból lett történész Karol Nawrocki a hivatalos eredmény szerint 370 ezer szavazatnyi különbséggel győzött.

Ez a 36 milliós Lengyelországban arányosan nagyjából annyi, mintha nálunk százezer voksnál kisebb lenne a differencia: de a lényeg a győzelem, és míg a PiS jelöltjét 10,6 millióan, Tuskék emberét csak 10,2 millióan választották.

A diplomások, nők, városiak máshogy döntöttek volna (mások meg így)

A minden korábbi lengyel elnökválasztásnál magasabb, 71,6 %-os részvétel azt mutatja, hogy mindkét oldal sikeresen mozgósította saját bázisát a magyarhoz hasonlóan rendkívül polarizált közegben, de Nawrocki egy kicsivel jobban, és az őt támogató radikálisabb pártok szavazói is nagyon fegyelmezetten szavaztak le rá - mondta Zeöld Zsombor Lengyelország-szakértő, amikor a választás másnapján a tanulságokról beszélgettünk vele. Mint ő is kiemelte: Sławomir Mentzen, az újjobboldali Konföderáció első fordulóban harmadik helyen végző jelöltjének támogatói 85-90%-os arányban álltak be a PiS-es jelölt mögé a második fordulóban.

Trzaskowski környezetében azzal számoltak előzetesen, hogy 72-73 %-os részvételnél már felé billenhet a mérleg. Most már úgy tűnik, ez is kevés lett volna. Bár az első fordulóban még otthonmaradó új szavazók nagyobb arányban támogatták őt, a különbség nem volt olyan nagy, hogy behozza a lemaradást – a közel 400 ezernyi szavazatkülönbség eltüntetéséhez extrém magas, közel 80 %-os részvétel kellett volna, ami még a felfokozott lengyel politikai hangulatban is irreális.

A gyorsértékelések szerint a varsói polgármester leginkább azért kapott ki, mert nem tudott akkora fölényre szert tenni a nagyvárosokban, mint Nawrocki a kistelepüléseken. A Lengyelországon belüli Nyugat és Kelet (vagy az 1918 előtti térképre vetítve: a Habsburg és a porosz, illetve az Oroszországhoz tartozó részek) közötti szokásos különbség ezúttal is megvan, de a korábbiaknál kevésbé éles.

Nawrocki sok vidékiesebb nyugat-lengyelországi és sziléziai járásban is az első helyen végzett, miközben a keleti megyékben nagyon meggyőző, 70 % körüli eredménnyel győzött. Ennek kompenzálására az sem volt elég, hogy több nagyvárosban kétszer-háromszor többen szavaztak Trzaskowskira – hangsúlyozza Zeöld Zsombor.

A valódi különbség azonban inkább strukturális lehet. A jobboldal ugyanúgy elsősorban az alsó rétegek választása volt, mint sok más országban, amióta a hagyományos politikai szociológiai összefüggés megfordult, és a baloldalra immár a kedvezőbb helyzetű csoportok szavaznak.

Az elnökválasztás napján készült nagymintás felmérések ezt elég világosan mutatják Lengyelországban: a legalacsonyabb végzettségűeknél Nawrocki 73-27 arányban nyert, és még az érettségizetteknél is neki van enyhe többsége – Trzaskowski csak a diplomások körében előzte meg, igaz, ott vagy másfélszer annyi szavazatot kapott, mint az ellenfele. A fizikai munkások között 70, a mezőgazdaságból élőknél több mint 80 % választotta a PiS jelöltjét.

Le kell menni vidékre / elég a boomerpártokból

Tusk pártja tehát úgysem volt képes a saját törzsszavazóin túl sokakat meghódítani, hogy tudták, csak így lehet esélyük a győzelemre. A kampányban próbáltak is némileg nyitni, Trzaskowski az ukrán menekültek miatti növekvő frusztrációt látva belengette, hogy a jövőben nem járnak majd nekik a családtámogatások, és leültek saját sörözőjében még Mentzennel, a jobboldali radikális Konföderáció jelöltjével is.

Ő a két forduló között egy nyolcpontos követeléslistát tett a játékban maradó jelöltek elé, mondván, azt fogja támogatni, aki szignálja, hogy elfogadja azokat. Erre végül csak Nawrocki volt hajlandó - végül pedig tulajdonképpen a radikális jobboldal szavazói döntötték el, hogy ki legyen Lengyelország következő elnöke.

Sokan azonban inkább a számukra kisebbik rosszra szavaztak, nem lettek hirtelen lelkes Nawrocki-rajongók, de még mindig inkább őt választották, mint az elit tankönyvi reprezentánsának tűnő varsói polgármestert – mondja Zeöld Zsombor, aki szerint a radikális jobboldal támogatóinak valóban meghatározó szerepe volt, de ez nem feltétlenül a szélsőjobbos radikalizálódás jele.

„Nem arról van szó, hogy hirtelen ennyien »benácultak« volna. Bár Lengyelországnak összességében jól megy, egy sor megoldatlan társadalmi és politikai probléma van, mint például az elszabaduló nagyvárosi ingatlanárak, amiket a szavazók így vertek le a jelenlegi kormányon”

– mondta a Lengyelország-szakértő a 444-nek.

Szerinte a lengyel elnökválasztás egyik tanulsága, hogy a fiatalok tömegével fordulnak el a két nagy párttól. A kritikák szerint a hatalmat az elmúlt húsz évben duopóliumként sajátította ki az egymással versengő Polgári Platform és a PiS, akiknek a jelöltjei a két forduló közötti kampánycsatákat is elsősorban személyeskedő támadásokra használták.

Ahogy pár éve Szymon Hołownia pártja, a Lengyelország 2050 próbált az új centrum lenni, most a Konföderáció pozícionálja magát hasonlóképpen, és a harminc alattiak körében az újbalos Adrian Zandberggel ketten már ők vitték el a szavazatok hetven százalékát. Mentzenék új jobboldala azonban erősebb, és akár azt is mondhatnánk, hogy ez döntött: bár a két nagypártot sokan unják, a PiS hatékonyabban tudta becsatornázni a rendszerkritikus szavazatokat, mint a Polgári Platform.

Ki fog itt kormányozni?

Kicsit kizoomolva, ennyiben Lengyelországban is a rendszer- és elitkritikus szavazatok döntöttek, de ezek most még az egyik hagyományos nagypártot, a PiS jelöltjét segítették győzelemre - miközben a jobboldali-nacionalista veszély és a politikai visszaélések mantráját toló Tusk-párti kampány nem tudta hozni a szükséges 50 %-ot.

Ez előjelezhet egy egyre valószínűbb 2027-es jobboldali PiS-Konföderáció koalíciót is: a két párt együtt jelenleg 46%-on áll (PiS: 32, Konf.: 14% a közvélemény-kutatások szerint) - igaz, a nemzeti szuverenista témákon túl egy sor alapvető ideológiai különbség van köztük, elsősorban az állam szerepével kapcsolatban.

A kérdés, hogy fogja kihúzni még bő két évig a jelenlegi Tusk-kormány.