Sós cunami fenyegeti Parajdot, pedig 500 kilométerre van a tengertől

Parajd bánya felőli szélén 12 ezer homokzsákból, illetve műanyag panelekből raktak vasárnapról hétfőre virradóra többszáz méteres ideiglenes védőgátat tűzoltók, vízügyesek, rendőrök és helyi, illetve környékbeli önkéntesek. A gát a hegyoldalon lavinaszerűen lezúduló sós áradattól védené meg a sóbányájáról híres település szélső házait. Közben 15 családot ki is telepítettek erről a környékről.

Az alanti, kurzorral forgatható 360 fokos fotón jól látható a bányaterület, alatta a falu szélével és a kék színű műanyag gátelemekkel:

A szakértők pár nappal ezelőtti előrejelzései közül ugyanis egyelőre a legpesszimistább forgatókönyv látszik megvalósulni az esőzések miatt vízzel teljesen elárasztott sóbánya környékén: a felszínen korábban keletkezett rések, lyukak és víznyelők olyan tempóban tágultak ugyanis a hétvégén, hogy a hatóságok a felszín beszakadásától tartanak. A Hargita megyei tanács elnöke, Bíró Barna-Botond hétfőn azt nyilatkozta, hogy újabb beomlások nem keletkeztek ugyan az éjjel a régi bányaterület tetején, de a meglévők láthatóan növekedtek.

Mivel a bánya már múlt csütörtökre teljesen megtelt vízzel, ha beroskadna a felszín egy része, hirtelen nagy mennyiségű víz löttyenne ki odabentről. Ez a domborzatot követve az egész kalamajkát okozó Korond-patak völgyében futna le, ami a község nyugati-délnyugati szélén folyik el.

Attól ugyanakkor nem kell tartani, hogy a tárnákat megtöltő irdatlan mennyiségű víz mind eláraszthatná Parajdot. A táguló víznyelők ugyanis - a tengerszint feletti magasságot nézve - a bánya legrégebben kitermelt, felső szakaszánál találhatóak, nagyjából 495 méteres magasságban. A bánya fenekének a legalja ennél nagyjából 270 méterrel van lejjebb. Vagyis a sós víz nagy része valószínűleg a talaj beroskadása után is odabent maradna. Ettől persze igen pusztító lehet a relatíve kisebb mennyiségű víz hirtelen, lavinaszerű lezúdulása.

A szakértők már napok óta mondogatták, hogy a több négyzetkilométernyi bányaterület nyugati csücskében támadhatnak a leglátványosabb problémák, abban a térségben, ahol a sokszor megosztott videókon látható víznyelők is találhatók, illetve a korábban híres túracélpontnak számító sószurdok is errefelé található. Ezen a részen a sórétegek ugyanis a felszínig érnek, vagyis itt a legnagyobb az esély arra, hogy a felszín alámosott talaj-, szikla- és sóalakzatai a bányába roskadjanak

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az elmúlt időszakban pont ezen a szakaszon helyeztek el öt fix radarjelvisszaverő pontot a soproni Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet kutatói. Ezek arra szolgálnak, hogy műholdak segítségével pontosan mérni lehessen a földfelszín elmozdulásait. Ez a rendszer így arra is alkalmas, hogy riasszon, ha hirtelen gyorsulni kezdene a felszín süllyedése.

A munka nem csak a felszínen folyik.

„Vízalatti drónokkal dolgoznak a helyszínen, és beszerveztük a legjobb szakembereket. Arra kértem a gazdasági minisztert, hogy hozzon létre egy szakértői csoportot, akik pontosan megmondják, hogy mi történik jelenleg a sóbányában és milyen lehetőségek vannak a jövőbeli működésére”

- nyilatkozta hétfőn Cătălin Predoiu ügyvivő miniszterelnök. A román kormány hétfői ülésén dönt a bányaügyi elsősegélyről és a kezdeti lépésekről.

Miközben a közvetlen veszély elhárítása folyik, az illetékesek is azon gondolkoznak, hogy mi lehet a következő lépés. Abban minden hozzáértő egyetért, hogy friss vizsgálati adatok nélkül képtelenség felmérni a helyzetet, de néhány alapdolog már most biztosnak néz ki. Például az, hogy a bányából elvileg kétféleképpen tüntethetik el a vizet: vagy felülről kiszivattyúzva, vagy gravitációs úton kieresztve, mintha lefolyón engednék le a vizet. Utóbbi tényleg csak elvi lehetőségnek tűnik, a Kard blogon publikáló geofizikus vasárnapi posztja szerint ugyanis „a legközelebbi olyan felszíni pont, ahol a terep tengerszint feletti magassága a bánya alsó szintjén van, 13-15 kilométerre van, ami metrónak is sok." Vagyis elvileg idáig kéne elfúrni ahhoz, hogy szivattyúzás nélkül kiereszthessék a vizet. Így sokkal esélyesebb az utóbbi megoldás. Csakhogy ennek egy rakás buktatója van. Kezdve azzal, hogy mit kezdenének a bányát megtöltő, a Kard szerzője által nagyságrendileg 10 millió köbméternyire becsült sós vízzel. Más megoldás nem nagyon néz ki, mint beleereszteni valamelyik kéznél lévő patakba vagy folyócskába. Ennek viszont a környék vízi élővilágára lenne erőteljes hatása. A sós víz szivattyúzása ugyanis jó esetben is hetekig-hónapokig tartana.

A jövő tényleg tele van kérdőjelekkel: ha sikerülne is kiszívni a vizet, semmi sem garantálja, hogy a bánya bármelyik része látogatható vagy kitermelhető lenne. Hiszen csak akkor derülhet ki, hogy mennyire gyengült meg az alapstruktúra, és nem fenyeget-e a bánya önmagába roskadásának veszélye.

De az valószínű, hogy a víz kiszivattyúzása után a patak medrét is rendezni kéne a bánya fölötti területen, csőben vagy betonmederben vezetve a vizet az oldható felszínű szakaszon.

A fenti témák mind szerepelnek abban az azonnali cselekvési tervben, amit a Hargita megyei katasztrófavédelmi bizottság állított össze. Eszerint ma, június 2-án, hétfőn el kell készülnie

• a bánya födémjeinek és tartópilléreinek állapotát felmérő statikai vizsgálatnak.
• a szintén a bányavállalat által elkészítendő geotechnikai, geológiai és hidrogeológiai tanulmánynak.

Ezen felül

• a vízügynek folyamatosan ellenőriznie kell a Korond-patak és a Kis-Küküllő vízhozamát és vízminőségét.
• Június 4-éig, vagyis szerdáig el kell készíteniük egy tanulmányt arról, hogy milyen alternatív megoldások kínálkoznak a Korond-patak elterelésére.
• Szintén az ő feladatuk június 18-ig szerződést kötni egy olyan megvalósíthatósági tanulmány és műszaki terv elkészítésére, ami azt mutatná be, hogy lehetne csökkenteni a vízhozamot a Korond-patak felső szakaszán. (Ez elvileg jelentheti például egy záportározó kiépítését is.)
• Június 21-éig kell befejezni az azonnal szükséges munkálatokat a jelenlegi patakmederben.
• Június 30-áig kell megvizsgálni, hogy hol tárolhatják a kiszivattyúzott sós vizet. Ezért közösen felelős a Salrom, a Parajdi Polgármesteri Hivatal, a vízügy és a Hargita megyei tanács.