Hétvégi olvasnivalók hergelésről, gyaloglásról, értékmentésről és a meccsre járás öröméről

Szép napot, itt a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása, az elmúlt hét fontosabb-érdekesebb nagyobb anyagaival. Akad többféle hírlevelünk is, itt lehet közöttük válogatni.

Az élet itthon

Kocsis Máté a héten elmondta, hogy a 444, a Telex és a Partizán lehet érintettje a nagytakarítási törvénynek, majd rögtön vissza is utasította, hogy kijelölte volna a célpontokat. Véleménycikkünkben arról írtunk, hogy az össze-vissza beszélés a kezdettől fogva végigkíséri a fideszes „szuverenitásvédelmet”, és éppen ezért különösen fontos kimondani, hogy milyen folyamat zajlik valójában. A héten zajlott a törvény parlamenti vitája, és kérdeztük volna a javaslatot benyújtó Halász Jánost is, de nem nagyon akart válaszolni a sajtó kérdéseire. A törvénnyel kapcsolatban írtunk arról is, hogy a kormány ugyan az amerikai mintára mutogat, de az érveik nem túl meggyőzőek.

Múlt hétvégén indította el Orbán Viktor a „harcosok klubja” kampányát, amivel kommentelésre akarják rábírni a fideszes kommentelőket. Orbán beszédét hallgatva írtunk arról, hogy felmerül a kérdés, mi van, ha a Fidesz esetében már nem a csomagolással van a baj, hanem a termékkel. A 444 írta meg, hogy a fideszes esemény gondosan válogatott közönségében ott volt egy elítélt ivádi pedofil is, ezután írtuk véleménycikkünkben, hogy a Fidesz ugyan nem pedofil párt, de ez az elképesztő hiba is mutatja, hogy mennyire szét vannak esve. Jártunk Ivádon, ahol a helyiek úgy látják, hogy a Fideszből azóta már kilépett polgármesterrel akarják elvitetni a balhét. Heti nagyobb videós anyagunkban is a „digitális hadsereg” toborzása volt az egyik téma, de foglalkoztunk benne Magyar Péter gyaloglásával is, aminek egy 30 kilométeres szakaszára mi is csatlakoztunk.

A Fidesz problémás időszakának jele lehet az is, hogy Orbán Viktor is akkorát hibázott, amekkorát talán még sosem láthattunk tőle korábban: a szélsőjobboldali, magyargyűlölő román elnökjelölt támogatása eleve visszatetsző volt, de így, hogy Simion veszített is, tényleg semmi jó nem sült ki belőle a kormány számára.

Megírtuk, hogy kinyílt újra a kormányzati pénzcsap, ami közpénzt önt az állampárthoz közel álló civil szervezetekre, és miután kiderült, hogy érdemi munkát végző civilek hiába pályáztak, a felháborodás hatására Vitályos Eszter közbe is lépett, végképp nevetségessé téve az egész pályázatot. Követtük a KDNP-s belső felfordulás történéseit, és ennek nyomán megírtuk, hogy hogyan is került ennyire szorosan a Fidesz ellenőrzése alá a párt, és folytatódott sorozatunk, melyben megnéztük, mennyire jár el a kereszténydemokrácia szellemében az a hatalom, amelyik amúgy előszeretettel állítja ezt magáról.

A héten meghallgattuk Gorga Sebestyént és Lech Wałęsát Budapesten, írtunk arról, hogy mit is jelent a megfigyelő tagság a türk tanácsban, beszéltünk a váratlanul simán lezajlott mini-Pride szervezőivel, és megírtuk azt is, hogy már nem őrsparancsnok az a rendőr, aki intézkedett a Magyar Péter rendezvényét megzavaró megafonos exlelkész ellen.

Továbbra is „Mészáros Lőrinc” Magyarország leggazdagabb embere, egyetlen év alatt másfélszeresére növelte a vagyonát. De szépen gyarapodott Tiborcz István vagyona is, akivel kapcsolatban arról írtunk, hogy hogyan vált az értékmentés a terjeszkedését fedő szlogenné, és újabb trükkre bukkantunk, hogy hogyan bűvészkedett a milliárdos ingatlanokkal a jegybanki alapítványos kör.

Világ dolgai

Interjút készítettünk Orville Schell amerikai Kína-szakértővel, a New York-i Asia Society Kína–USA Kapcsolatok Központjának vezetőjével, többek között arról, hogy miben hasonlít egymáshoz Mao Ce-tung és Donald Trump, mi a sikere az autoriter kormányoknak, vagy hogy miért egyensúlyozik Magyarország a tisztelhetőség határán. És ha már Trump: az amerikai elnök tényleg kapott egy 400 millió dolláros gépet Katartól, amire még rengeteg pénzt kell költenie az Egyesült Államoknak, mire (ha egyáltalán) elnöki különgép lehet belőle. Megnéztük emellett, hogy ki alakítja most a brit kormány politikáját, és írtunk a Brazíliában lebukott orosz kémgyárról is.

Megírtuk az amerikai főiskolai tanár történetét, akit sokáig habókos gyűjtögetőnek tartottak, míg halála után kiderült, hogy egész vagyont hagyott néhány diákjára, írtunk a kutatásról, mely során harminc pap gombázott be, bemutattuk a hatalmas francia vízbotrányt is, melynek szálai már Macron környezetéig nyúlnak, és a férfi történetét, aki hiába mondta, hogy nem gyilkos, 38 évet ült börtönben, mire a tudomány eljutott odáig, hogy a DNS igazolja őt.