Ilyen még nem volt soha, a magyar jégkorong-válogatott bent maradt az A csoportban

Svájc nyögvenyelős meccsen, komoly nehézségek árán a világelitben tartotta a magyar jégkorong-válogatottat. A tavalyi A csoportos világbajnokság ezüstérmese – amely az idei dán–svéd tornán is kiválóan játszik – 0-1-ről fordítva győzte le 4-1-re kedden kora délután Kazahsztánt, amely így kizuhant a másodosztályba, Magyarország pedig története során először bent maradt a legjobbak között.

A sikert saját erőből hétfőn este harcolhatta volna ki a csapat, ehhez minimum 1 pontot kellett volna szerezni Norvégia ellen, de nem jött össze, kikaptunk 1-0-ra. A sorsunk a svájciak kezébe került, nekik kell megköszönnünk, hogy odatették magukat a kazahok ellen.

Majoross Gergely szövetségi kapitány ezt mondta a torna előtt a Telexnek: „Abban személy szerint nem lennék érdekelt, hogy mindent egy lapra feltéve valahogy verjük meg a vb-n Kazahsztánt, mert úgy elérhető a bennmaradás. Szerintem ez helytelen gondolkodás, még ha a pillanatnyi érdeket jól is szolgálhatja. A mi célunk a negyeddöntő. Itt évtizedes távlatról beszélek, de nem érdemes lejjebb adni.”

A szakember várakozásaihoz képest a magyar válogatottnak mégis csupán egy igazán jó meccse volt, ezen éppen Kazahsztánt vertük meg 4-2-re, begyűjtve azt a 3 pontot, amit az utóbbi két A csoportos eseményen is begyűjtött. 2016-ban Fehéroroszországot vertük 5-2-re – szenzációs hokival – míg 2023-ban a franciákat túlórában győztük le, ami 2 pontot ért, az osztrákoktól szétlövésben kaptunk ki, ez még 1 pontot pluszban, a kiesést azonban egyik alkalommal sem kerülhettük el.

Most a kazahok elleni siker mellett volt még néhány találkozó, amelyek bizonyos szakaszaiban nem ment rosszul a csapat – például a csehek, az amerikaiak vagy a norvégok ellen –, két alkalommal ellenben roppant gyengén teljesített. A velünk közel azonos súlycsoportú együttesnek vélt dánok elleni 2-8-ra sem gondolhat büszkén senki, és a sokkal erősebb Svájccal szembeni 0-10-re sem. Utóbbihoz hasonlóan súlyos vereségre tétmeccsen a 90-es évek óta nem volt példa: az 1996-os olimpiai előselejtezőkön Rigában három napon belül verte Magyarországot Fehéroroszország 13-1-re, majd Lettország 10-2-re. Világbajnokságokon a szapporói csoda óta egyszer sem kaptunk két számjegyű gólmennyiséget, a legtöbbet Kanada ütötte nekünk 2009-ben, de az NHL-sztárok is megálltak 9-nél.

Végül 8-39-es gólkülönbséggel zártunk – ennél többször egyetlen válogatott sem kapitulált –, úgy, hogy az utolsó 3 találkozó utolsó 8 harmadában egyetlen találatot sem vittünk be ellenfeleinknek. Hasonló teljesítménnyel Olaszország vívott ki bent maradást Pozsonyban, 2019-ben, az ő gólkülönbségük még rosszabb volt, 5-48-as, de szintén elérték a céljukat.

Nyilván ennek a felemásságnak a tanulságait is le kell vonni, a végkifejlet tükrében azonban fanyalgásra sok ok nincs. „Elindultunk egy úton, amire már korábban ráléptünk, és amin haladni szeretnénk a következő években – mondta Majoross még a norvégok elleni 0-1 után, amikor bőven nem lehetett tudni, hogy a fő célt elérte-e a válogatott. – Addig viszont biztosan nem értünk el, ameddig szeretnénk jutni. Jó alapokat fektettünk le, de a következő években következetesen olyan karakterjegyeket akarunk mutatni, amilyenek kialakítására törekszünk.”

Hogy ezekből a karakterjegyekből mennyi volt látható a dániai Herningben, az megítélés kérdése, ahány szurkoló, annyi vélemény. De valóban nem is az számít elsősorban, hogy mi volt most, sokkal inkább az, hogy jövőre és később mi hogyan lesz.

Másfél héttel ezelőtti beharangozónkban azt írtuk, a tapasztalat szerint 3 pont kevés lehet a bent maradáshoz. Volt a tornának szakasza, amikor minden emberi számítás szerint úgy tűnhetett, hogy mégis elégnek kell lennie. A harmatos kazahok azonban a bivalyerős Svájc ellen az utolsó harmadig borították a papírformát, vezettek, a második szünetben is 1-1-re álltak még – ekkor felsejlett, hogy mégis mi megyünk vissza a másodvonalba –, de végül nem bírták a nyomást, az utolsó húsz percben 3 gólt kaptak.

Magyarország ezzel a 8 csapatos csoport 7. helyén végzett, a 8. Kazahsztán lett. Szögezzük le tehát ismételten: a hokitörténelem folyamán először leszünk ott két egymást követő évben a világelitben.

A magyar jégkorong-válogatott vb-kerete:

Kapusok: Bálizs Bence (Sparta Sarpsborg, norvég), Horváth Dominik (Hydro Fehérvár AV19), Vay Ádám (HK Poprad, szlovák)

Hátvédek: Garát Zsombor (Nottingham Panthers, brit), Hadobás Zétény (Iowa Heartlanders, amerikai/ECHL), Horváth Milán (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Nilsson Henrik (Kalmar HC, svéd), Ortenszky Tamás (EHC Winterthur, svájci), Szabó Bence (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Szathmáry Simon (DVTK Jegesmedvék), Tornyai Gábor (UTE)

Csatárok: Ambrus Gergő (Hydro Fehérvár AV19), Erdély Csanád (Hydro Fehérvár AV19), Galló Vilmos (KooKoo, finn), Hári János (Hydro Fehérvár AV19), Horváth Bence (Jukurit, finn), Laskawy Ferenc (UTE), Mihalik András (DEAC), Mihály Ákos (Hydro Fehérvár AV19), Nagy Krisztián (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Németh Kristóf (Hydro Fehérvár AV19), Papp Kristóf (Iowa Heartlanders, amerikai), Szongoth Domán (KooKoo, finn), Terbócs István (Hydro Fehérvár AV19), Vincze Péter (Gyergyói HK)

A magyar jégkorong-válogatott vb-meccsei:

május 10., szombat: Németország–Magyarország 6-1

május 11., vasárnap: Egyesült Államok–Magyarország 6-0

május 13., kedd: Kazahsztán–Magyarország 2-4

május 15., csütörtök: Csehország–Magyarország 6-1

május 16., péntek, 16:20: Magyarország–Dánia 2-8

május 18., vasárnap, 20:20: Magyarország–Svájc 0-10

május 19., hétfő, 20:20: Magyarország–Norvégia 0-1