A francia titkosszolgálat jelentése szerint a Muszlim Testvériség bevezetné a saríát Franciaországban
A francia titkosszolgálatok Bruno Retailleau belügyminiszternek készített, A Muszlim Testvériség és a politikai iszlám Franciaországban című jelentése szerint az iszlamisták többek között a saría, azaz az iszlám törvénykezés bevezetésén dolgoznak Franciaországban – írta meg a Le Figaro. Retailleau korábban bejelentette, hogy szerdán Emmanuel Macron francia elnök vezetésével a védelmi tanács fogja megvitatni a jelentést.
Egyetlen cél van
A 73 oldalas jelentés szerint az egyiptomi Hasszan el-Banna által 1928-ban alapított szervezet hittérítési tevékenységének „egyetlen célja van: hogy egy létrehozandó, a saríán nyugvó állam felépítéséhez toborozzon embereket”, ennek érdekében pedig – a jelentésben részletesen leírt – hálózatokat igyekszik kialakítani országszerte.
A szerzők a jelentés elkészítéséhez Franciaország és Európa több részébe ellátogattak 2024-ben, és többek között 45 francia tudóssal, illetve muszlim vezetőkkel is találkoztak.
A jelentés szerint a testvériségnek „jelentős infrastruktúrája” van Franciaországban: 55 francia megyében 139 olyan imahelyre bukkantak, ahol a szervezet aktív, és további 68-at találtak, ami „közel áll” a szervezethez.
Ez a Franciaországban működő 2800 muszlim imahely 7 százaléka, a becsléseik szerint a szervezethez tartozó vagy ahhoz közel álló mecsetekben péntekenként – azaz a hagyományos iszlám közösségi ima idején – átlagosan 91 ezer hívő fordulhat meg.
Bár a Muszlim Testvériség most hivatalosan csak 53 egyesületet igazgat, az összegyűjtött információk alapján a mozgalomhoz összesen 280 csoport tartozhat, amik a vallási élet számos területén (például jótékonysági egyesületeken keresztül) tevékenykednek.
Prédikálás 2.0
A közösségi hálózatokra kitérve a dokumentumban rámutatnak arra, hogy az úgynevezett „prédikálás 2.0” örve alatt egyre több az „influenszer”, akik az iszlamista ideológiát a fiatal, franciául beszélő európaiak felé igyekeznek közvetíteni.
Kettős diskurzus
A jelentés szerint a Muszlim Testvériség igyekszik folyamatos legitimációt szerezni magának, és ennek érdekében szervezeteket és hálózatokat hoz létre. Többek között az 1980-as évektől kezdve a mozgalom az egykori UOIF (Iszlám Szervezetek Szövetsége Franciaországban) jogi keretein belül próbált működni. Ezek, a dokumentum szerint ún. „kettős szerveztek”, amik hivatalos struktúrája mögött egy, csak a tagok által ismert iszlám vezetőségi tanács áll, és ez a felelős a szervezet valódi stratégiájának meghatározásáért.
A Nyugat iszlamizálása
A kettős diskurzus témájában a jelentés idézi Chakib Ben Makhloufot, az Európai Iszlám Szervezetek Szövetségének jelenlegi, az Európai Muszlimok Tanácsának korábbi elnökét, aki elismeri, az európai jogi keret lehetővé teszi, hogy „pozitív módon mutassuk be a tisztességes muszlim modelljét, akit az iszlám terjesztésének jó példájaként tekintenek, anélkül, hogy felhívnánk a figyelmet (…) arra a tényre, hogy iszlamizáljuk a Nyugatot”.
A testvériség a jelentés szerint az egyes mecsetek köré épít ki bonyolult hálózatokat, amik a Korán oktatásán keresztül egészen a sportegyesületig terjednek, illetve iszlám társkereséssel és közösségi boltok üzemeltetésével is foglalkoznak, de a munkavállaláshoz is segítséget nyújtanak. Emellett igyekeznek gondot fordítani a humanitárius tevékenységre és az iszlamofóbia elleni küzdelmet hangoztatják.
A hálózatok a szegényebb, muszlim többségű városrészekben és leggyakrabban a kiemelt várospolitikai területeken működnek, és a lakosság igényeire reagálnak, vezetői pedig tapasztalt aktivisták, akik a hálózat sikeressége érdekében a helyi hatóságokkal is igyekeznek szívélyes viszonyt kiépíteni.
Szalafista eszmék, szunnita jogiskolák
A testvériség kiemelten fontosnak tartja azt is, hogy válaszokat kínáljon a fiatal muszlimok identitáskeresési problémáira, elemzők szerint pedig az ideológiai megoldásokhoz a szalafista eszmék mellett a hagyományos szunnita iszlám jogiskolákból (elsősorban a máliki irányzatból) is átemelnek tanokat.
A jelentés rámutat arra, hogy a testvériség térnyerése kb. 70 évvel ezelőtt kezdődött Európában és azon belül Franciaországban. Ebben szerepe volt az 1950-es években indult migrációs folyamatoknak, amik révén az első, a testvériséggel kapcsolatokat ápoló szervezetek Nagy-Britanniában, Németországban és Svájcban alakultak ki, ezt követte Belgium és Franciaország.
Antiszemitizmus a diskurzusban
A testvériség retorikájában és szerepvállalásában meghatározó elemet játszik a dokumentum szerint az izraeli–palesztin konfliktussal kapcsolatos felszólalás, kiemelve, hogy „Franciaországban az antiszemitizmus még mindig jelen van a mozgalom tagjainak diskurzusában”. A szakértők szerint a gázai háború kirobbanása óta a mecseteken belül megnőtt az anticionista tevékenység, és több, „anticionista prédikátort” is meghívtak előadni.
A jelentés szerint az iszlamisták narratívája az, hogy „a köztársaság által kínált értékek már nem elegendők”, ezért új és nyilvános diskurzust sürgetnek.
A jelentés kitér a testvériség közel-keleti támogatóira is, kiemelve Katart és Törökországot, hozzátéve, hogy ezzel szemben Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben igyekeznek ellehetetleníteni a mozgalmat. A szerzők kiemelik, hogy Ankara erőteljes támogatást biztosított az iszlamisták olyan kampányainak, mint például a francia termékek bojkottja Macron egy 2020-ban elmondott, az iszlám szeparatizmus veszélyeire figyelmeztető beszéde után. (MTI)
