Kezdjünk el újra megtanulni olvasni a sorok között!

Lehet itt emelgetni, hogy egy egész nemzet sajtószabadságát torzítja el egyetlen magyar 30 éve tartó paranoiája, de természetesen lesznek újságok akkor is, ha a NER-főparancsnok végez a rovarirtással és a pókhálók leszedésével.

Van abban már rutinja a Kádár-korszakban élő olvasóknak, hogyan kell a sorok között olvasni, a fiatalabbak majd gyorsan megtanulják, hogyan kell megtalálni a kritikus üzeneteket egy cikkben.

A kormánypárti olvasók ebben élnek már egy ideje. Lássuk a pénteki Magyar Nemzetet.

Első pillantásra semmi olyasmi, amit ne centiztek volna ki gondosan Rogán Antalék. Még publicisztika is megjelent a sajtómegrendszabályozásról, Pilhál Tamás írta. És ebben bizony keményen kritikus részek is vannak. „Az átláthatósági törvény alapvető célkitűzése, csapásiránya helyes, jó, sőt meg kellene hosszabbítani Bicskéig.”

A kormányzati puhányságot korholó rész nem az egyetlen ebben az írásban, amit nem tesz zsebre a Fidesz.

„A magyar demokrácia nem telefon, hogy külföldről mindenféle zugalakok beleszóljanak. Hisz fordítva ők se tűrnék el tőlünk, hogy mi belepiszkáljunk az övékbe. Mi lenne például, ha mi működtetnénk Brüsszelben, Párizsban, Washingtonban civilnek hazudott szervezeteket, módszeresen beleugatnánk a belpolitikai életükbe, kormánybuktató tüntetéseket hívnánk össze?”

A tájékozott szerző nyilván tudja, mivel a lapja is sokat írt róla, hogy a kormánynak köszönhetően évi több tízmilliárdból működő MCC-nek van brüsszeli irodája, és módszeresen beleszólnak odakint a közéletbe. Ahogy saját magukról mondják, „az MCC brüsszeli irodája azért dolgozik, hogy a brüsszeli elit által elhanyagolt, az európai emberek számára mégis égetően fontos témákat vessen fel Brüsszelben”. Számos eseményt, konferenciát szerveztek, az Orbán Viktor részvételével megtartott elég hányattatott volt. De még gazdatüntetést is szervezett az MCC a birodalom szívében, az indoklásuk szerint azért, mert „mi egy olyan agytröszt vagyunk, amely nem csak gondolkodik, hanem cselekszik is”, és „a brüsszeli elit lekezelő hozzáállásával szemben az MCC Brüsszel teljes mellszélességgel a gazdák pártján áll”.

Van másik ága is a magyarlobbinak. Az Alapjogokért Központ igen aktív az Egyesült Államokban.

És patrióta irodát nyitottak Madridban is.

Eszerint a Magyar Nemzet szerzője alighanem a nemzetközi magyarlobbi munkájának eredményével nem lehetett kellően elégedett, és adott hangot ennek a véleményének.

A cikk végén pedig egészen nyíltan jelzi az újságíró, hogy ez a szabályozás, a kiszabható 25-szörös büntetés bizony édeskevés.

Nemcsak ebben az írásban érezhető a kemény kritika. A sokat látott elemző, Deák Dániel a Tisza összejátszott az ukránokkal című írásában a cikk legvégére tartogatta, hogy lehetne azért másként is vizsgálni a szuverenitást.

De nem derül ki. Lánczi Tamás szerint a kínai és az orosz befolyás nem prioritás.

De a sorok közé rejtett odamondás bajnoka nem Deák, nem is Pilhál Tamás, hanem Pilhál apja, György. Ő ott támadja tiszta erőből a rendszert, ahol az a legjobban fáj: bizarr internacionalizmus rombolja a magyar labdarúgás állapotát, sok a harmadrangú légiós, és nem fél megemlíteni Kubatov Gábor Ferencvárosát sem.