Random keddi hír: végtelenszer hamarabb jön el a világvége, mint idáig hittük

Kicsit átírták a számításokat és ezzel tulajdonképpen a mi számításainkat is kedves holland tudósok: Heino Falcke asztrofizikus, Michael Wondrak kvantumfizikus és Walter van Suijlekom matematikus, mindannyian a nijmegeni egyetemről, azt az eredményüket publikálták frissiben, hogy a világegyetem szinte értelmezhetetlenül gyorsabban pusztul el, mint azt idáig a tudományos konszenzus szerint jobb társaságban gondolni volt szokás.

A jó hírt a Phys.org nyomán az MTI is sietett közölni: eszerint a világegyetem várhatóan tíz a hetvennyolcadik hatványon év múlva pusztul el. Hétfőig még egy olyan világ lakójának hittük magunkat, aminek a vége tíz az ezeregyszázadik év múlva következik csak el.

A különbség ugye több mint 10 az ezrediken: ennyiszer hamarabb semmisül meg az univerzum, mint azt tegnap gondoltuk, vagyis a jövőnk 99,9999* százalékát egyik napról a másikra elbuktuk.

Mindez abból a Hawking-sugárzásból kalibrálódik, ami talán a legnagyobb dobása volt a késő-XX. század popkulturálisan is legismertebb elméleti fizikusának. Stephen Hawking 1974-ben állt elő azzal, hogy a fekete lyukak nem is annyira feketék: kvantummechanikai folyamatok révén egy nagyon lassú sugárzást bocsátanak ki, amivel tömeget veszítenek, és végül emiatt el is párologhatnak.

Bár a nagyon gyenge Hawking-sugárzást empirikusan azóta sem sikerült megfigyelni, az elméleti fizika számára fontos alapvetés, már csak azért is, mert ekkor sikerült először egyesíteni a kvantummechanikát, a relativitáselméletet és a termodinamika elveit.

A fekete lyukakhoz hasonlóan az univerzum más égitestjei is hasonló módon „elpárolognak” a Hawking-sugárzás révén, a mostani kutatás pedig ebből indult ki, és számolta újra, hogy a leghosszabb életű égitesteknek, a fehér törpéknek mikor áldozik le a csillaguk. Számításaik szerint egy tárgy párolgási ideje csak a sűrűségétől függ, az eredmény pedig hervasztóan rövid: a tiszavirág-életű univerzum várható élettartama, még egyszer, tíz a hetvennyolcadik év.

Ez azért nem holnap van: az univerzum jelenlegi életkora 13,8 milliárd év, vagyis 1,38×10¹⁰ – ehhez képest a 10⁷⁸ még mindig egész korrekt szám.

„Az emberiségnek nem kell túlságosan aggódnia az univerzum vége miatt”

– kommentálta saját eredményeit Walter van Suijlekom. A matematikus megnyugtatásul hozzátette: a Nap körülbelül egymilliárd év múlva úgyis túl forróvá válik az élethez, és felforralja Földön az óceánokat. A Nap további 8 milliárd év múlva kezd oly értékben tágulni, hogy felfalja addigra már kopár és élettelen bolygónkat.