Mekkora tétet tennél arra, hogy a Madrid valóban kiesik ma?
Minden fociszurkoló pontosan tudja - a Real utálói a leginkább - , hogy ma este a Real Madrid fog továbbjutni a BL negyeddöntőjében, hiába nyert az Arsenal 3-0-ra az odavágón. De valami bizonytalanság még azokban is motoszkál, akik nem ennyire biztosak ebben. Pedig a Madrid továbbjutásához valóságos csoda kéne.
Vagyis a múltat megnézve az derül ki, hogy csodaszámba azért nem menne a fordítás: a BEK/BL történetében 1955 óta 12 olyan párharc is volt, amiből az első kör után háromgólos hátrányban lévő csapat jutott tovább.
Bár a közkeletű taxisbölcsessség szerint a Madridnak a BL-ben bármi sikerül, a háromgólos hátrányból való fordítás nekik is csak egyszer jött eddig össze, igaz eleve kevésszer lehettek ekkora hátrányban. Az a bizonyos eset még 1975 őszén, vagyis pont 50 éve történt, amikor az aktuális angol bajnok Derby County az Arsenalban legendává vált Charlie George mesterhármasával 4-1-re verte őket az odavágón. A Real kapitánya a nem kevésbé legendás Amancio volt, a madridiak középcsatára pedig a későbbi edzőlegenda Vicente Del Bosque.
A visszavágón a Madrid az argentin Martinez góljával már a 3. percben megszerezte a vezetést és az 55. percben, 3-0-nál az idegenben lőtt gólokra vonatkozó akkori szabály miatt már ők álltak továbbjutásra. Csakhogy Charlie George a 62. percben nagy gólt lőtt távolról és megint a Derbynek állt a zászló. A Real egy 83. percben lőtt tizenegyessel hosszabbításra hozta a párbajt, Santillana pedig a 99. percben eldöntötte az 5-1-es Real-győzelemmel véget érő meccset.
De persze az összes többi háromgólos fordítás is emlékezetes volt. Ezek voltak a legjobbak.
A legjobban eső arcraesés: Deportivo La Coruna a nagyképű Milan ellen
Bár 2000-ben csodamódra spanyol bajnok lett, a Deportivo La Coruna európai szinten pont annyira kicsi csapatnak számított 2004-ben, mint egész története során. Már az is pompás eredmény volt tőlük, hogy egyáltalán bejutottak a BL-be, miután a bajnokságban harmadikok lettek a Madrid és a Real Sociedad mögött, 16 ponttal és 3 hellyel megelőzve a Barcelonát. De a negyeddöntőben az a Milan volt az ellenfelük, ahol olyan figurák játszottak, mint Maldini, Pirlo, Seedorf, Kaka és Cafu. És amelyik az odavágón 4-1-re gyalulta le a La Coruna-iakat a San Siróban. Ha ez nem lett volna elég, a Real Madrid az előző nap óriási meglepetésre kiesett a Monaco ellen, így a milanosok már úgy érezték, hogy félig megnyerték a BL-t. Annyira nem leplezték, hogy a Depor elleni visszavágó kicsit sem izgatja őket, hogy a meccs előtti hagyományos vacsorán az olasz klub vezetői Lendoiro Depor-elnök füle hallatára beszélgettek arról, hogy az elődöntőben melyik edzőpályát foglalják le Portóban.
A Deportivo játékosai utólag is bevallották, hogy egyáltalán nem bíztak a csodában, azt viszont annál inkább gondolták, hogy harc nélkül azért nem hagyják továbbjutni a nagyarcú olaszokat. Ők el is kezdtek harcolni, a Milan viszont nem, aminek az lett a következménye, hogy a Deportivo már az első félidő végén 3-0-ra vezetett és az idegenben lőtt gólja miatt máris továbbjutásra állt, 3 galíciai legenda, Pandiani, Valeron és Luque góljaival. A második félidőben a cserejátékos Fran lőtt még egyet és a Deportivo Európa (és a világ) négy legjobb csapata közé került. Az elődöntőben egyetlen gólt kapva estek ki a Porto ellen, akik a döntőben végül simán verték a csodamódra odakerült Monacót, elindítva José Mourinho topedzői karrierjét.
A fordítás műfajának egyszerre legnagyobb negatív és pozitív hőse a Barcelona. Ők két legendás kiesést is össze tudtak ugyanis hozni, ráadásul két egymást követő évben, ami nagyjából megismételhetetlen teljesítmény. 2018-ban úgy estek ki a Roma ellen, hogy az első meccset 4-1-re nyerték és az olaszok 2 öngólt is lőttek. De a visszavágón a római Dzeko hamar betalált, aztán jött De Rossi 11-ese, majd a végén Manolas fejese és idegenben lőtt gólokkal a Róma jutott az elődöntőbe.
A következő évben a Liverpool ellen úgy nyert 3-0-ra a Barcelona a Camp Nouban, hogy Dembele a végén kihagyott egy ziccert, ami akkor senkit se izgatott. A visszavágó előtt Jürgen Klopp sikeresen fanatizálta a csapatot egy kloppos beszéddel, aztán az örök csere Origi lőtt egyet a legelején, majd Wijnaldum 2 további gyors gólt, a lefagyott Barcának pedig Origi kései találata jelentette a demoralizáló kiesést.
Mindez azért is teljesen érthetetlen volt, mert a szégyenteljes dupla szívást megelőző évben a Barcelona olyat tett, amilyent soha senki, se előtte, se utána: négygólos, ráadásul 4-0-ás idegenbeli vereség után a létező legizgalmasabb meccsen, 6-1-re győzve jutott tovább a PSG ellen úgy, hogy a 88. percben még csak 3-1 volt oda, de azután Neymar lőtt egy szabadrúgás-, majd egy tizenegyesgólt, hogy a legutolsó percben a jobbhátvéd Sergi Roberto tegye teljessé a képtelenséget.
