Miért kellett öt embernek meghalnia egy raliversenyen?

Alig több mint egy éve öt ember halt meg az Esztergom-Nyerges ralin, amikor egy autó a nézők közé csapódott.

A Tatabányai Járási Ügyészségtől kapott információink szerint eddig már két gyanúsítottat hallgattak ki halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. Mindkét kihallgatott panaszt jelentett be a gyanúsítás ellen, amit az ügyészség elutasított.

A tragédia után a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) is felállított egy vizsgálóbizottságot. A jelentésük nyárra elkészült, ennek szövegét azonban az MNASZ nem hozta nyilvánosságra. Sőt, lehet, hogy soha nem is fogja. Szujó Zoltán elnök akkor így nyilatkozott: „A hatósági vizsgálat lezárultával az elnökség dönt arról, hogy nyilvánosságra hozza-e a vizsgálóbizottság jelentését, vagy sem.”

Lapunk birtokába került a vizsgálóbizottság jelentése, ez alapján még inkább érthetetlen, hogy miért kellett titkolózni. A legtöbb megállapítás ugyanis kikövetkeztethető abból, hogy milyen szigorításokról döntött az MNASZ a bizottság jelentése után:

• A méltányosságból kiadott rali A-licencek kiadásának felülvizsgálata. (Egy ilyen licenccel rendelkező sofőr hajtott a tömegbe.)
• A Biztonsági Bizottság megerősítése. (Vélhetően nem volt kellő létszámú és/vagy eléggé erélyes biztonsági személyzet, hogy kikényszerítse a nézők távoltartását az egyébként jól láthatóan tiltott területről.)
• Soron kívüli oktatás szervezése versenyigazgatóknak, részlegvezetőknek az előírások betartásáról. (A lábatlani tragédia egy lassítónál következett be, itt több sportbíró is szolgálatot teljesít. Felmerült, miért nem jelezték a verseny szervezőinek, hogy a tiltott zónában nézők állnak.)

És most nézzük magát a jelentést.

Felelőtlen nézők a tiltott területen

A tragédia nézőktől elzárt területen történt, az elzárás a szokásoknak megfelelően jelölve volt. Ez a legfontosabb. Ha a nézők fegyelmezettek, betartják a szabályokat, akkor most nem lenne miről beszélni. És persze akkor sem, ha addig megállítják a futamot, amíg a nézők az illegális helyen tartózkodnak.

A versenyzőpáros ismerte a helyszínt, egyszer már végighaladtak itt versenytempóban. A bizottság azt vélelmezi, hogy a versenyző a technikai hibáját a kevés versenytapasztalat miatt nem tudta korrigálni. (A versenybalesetnél alapból a pilóta nem hibáztatható, mivel annak tudatában megy végig a pályán, hogy a nézők akkor is biztonságban vannak, ha ő hibázik.)

A jelentés szerint az adott helyszínre (csirkegyári lassító) vonatkozó biztonsági előírások a gyakorlatnak megfeleltek. (A lassítóknál mesterséges útakadályokat állítanak, többnyire teherautók gumiabroncsaiból állítják össze egymástól tíz méter távolságban. Az ilyen lassítók kiépítésének biztonsági célja van, a versenyautók magas átlagsebességét csökkentik.) A jelentés megjegyzi, hogy a terület veszélyessége indokolta volna részletes rajz és leírás becsatolását.

Szigorítani kell a méltányossági licenckiadáson

A vizsgálóbizottság szerint a versenyző a rendelkezésre álló előélete alapján nem kaphatott volna A licencet. Korábban megírtuk: a balesetben érintett versenyzőpárosnak egy évig kellett volna versenyeznie az MNASZ rali szakágában gyengébb autóval eredményesen, hogy azzal elérje a versenyengedélyhez szükséges helyezéseket, de ilyen eredményekről senki sem tud.

Az MNASZ szabályzata alapján ugyanakkor lehetőség van méltányosságból odaítélni az A licencet. Hoffer Zsolt, az azóta lemondott rali szakágvezető az elnökség kérésére bemutatta azokat a dokumentumokat, amik alapján jogosnak érezte az A licenc kiadását. A jelentés szerint ugyanakkor bizottsági határozat nem lelhető fel a licenc kiadásával kapcsolatban.

A bizottság javasolta (és ez meg is történt), hogy szigorítsák a méltányossági licenc kiadásának folyamatát, és vizsgálják felül az elmúlt két évben kiadott A licenceket.

Nem tisztázott szerepek

A jelentés szerint a sorozatban végrehajtott improvizatív intézkedések, valamint a szabályok be nem tartása is hozzájárult a tragédiához, bár a balesetnek nem ezek voltak az okozói. Magyarán: miért nem távolították el a nézőket az elzárt területről?

A bizottság szerint alapvető szerepek nem voltak tisztázva:

• Nem volt egyértelmű a két felkért közreműködő szolgálat feladata, felállítási helye, ráadásul menet közben csoportosítottak át személyzetet.
• A felkért polgárőrök nem láthattak volna el olyan feladatot, amivel megbízták őket.
• Nem tisztázott, hogy a személyzet egyes tagjai sportbíróként, pályabiztosítóként vagy vagyonvédelmi dolgozóként voltak-e jelen.

A balesetben érintett versenyző tesztvezető volt. Korábban írtunk arról, hogy a tesztvezető nem mindig gyakorlott pilóta, viszont nagyobb kategóriájú autóval is rajthoz állhat, ha kap engedélyt, és ha van pénze az autóra, aminek bérleti díja egy-egy versenyhétvégére megtett kilométertől függően akár tízmillió forint is lehet. (Egy kilométer 120 eurónál, közel 50 ezer forintnál kezdődik.) A szervezők örülnek a tesztvezetőknek, mert emelt nevezési díjat fizetnek, komoly autókkal érkeznek, de azzal már kevésbé foglalkoznak, hogy a pálya kialakítása miatt komoly biztonsági kockázatot jelenthetnek.

A jelentés megállapítása szerint nem egyértelmű, hogy a versenybe iktatott tesztkategóriát a rali sportbizottság betétversenyként, felvonulásként vagy bemutatóként engedélyezte-e.

A hagyományos lebonyolítással ellentétes volt, hogy ezeket az erősebb versenyautókat az ORB2 mezőny után indította. A nézők a gyengébb autókat felvonultató ORB2 verseny alatt kezdtek feltorlódni.

A jelentés szerint több helyszíni átcsoportosítás is történt, egy sportbírót rendeltek például arra a helyre, ahol a tragédia bekövetkezett.

Biztonsági hézagok

A bizottság szerint a szokottnál jóval rövidebb idő állt a szervezők rendelkezésére. A kiírást 18 nappal a verseny előtt véglegesítették, ami az előírtnál jóval kevesebb idő. Az előzetes biztonsági terv az előírt határidőre nem készült el, nem lett kijelölve a biztonsági bizottsággal közös pályaellenőrzés sem. A biztonsági bizottság a biztonsági tervet a verseny előtt két nappal kapta meg. A verseny biztonsági tervéről nem beazonosítható, hogy ki és mikor készítette el.

A jelentés kifogásolta azt is, hogy a sportbírók a verseny előtt 16 nappal jelentkezhettek, ami rövid határidő, bár szervezésük korábban kezdődhetett. A bírói listán olyanok is voltak, akiknek a verseny időpontjában nem volt bírói igazolványuk, érvényes vizsgájuk és biztosításuk. Beosztottak önálló feladat elvégzésére olyan gyakorló bírókat is, akik ezt a tevékenységet önállóan nem láthatták volna el. A biztonsági tervben csak a vezető bírók nevei szerepelnek, a szakaszok biztonsági vezetőinek nevei nem. A balesetben érintett szakasz biztonsági vezetőjét közvetlenül a verseny előtt kérték el a feladat ellátására. A rendelkezésre álló személyzet szétosztása közvetlenül a versenynap előtt történt meg, így a megfelelő eligazítás és a feladatok kiosztása szinte lehetetlen volt.

Tisztázatlan, hogy milyen engedélyekkel rendelkezett az esemény, és ezek megfelelnek-e a hatályos jogszabályoknak, előírásoknak.

A bizottság álláspontja szerint a baleset bekövetkezésében a belső és külső szabályok be nem tartásának sorozata is szerepet játszhatott.

A rendezői szerződés nem állt rendelkezésre, kauciót nem fizettek be. Az időpont és a rendező kilétének véglegesítése nem az előírt határidők szerint történt. A február 6-án megjelent naptárban a verseny a „rendező később megnevezve”–felirattal szerepelt, tehát 45 nappal a verseny előtt még nem volt jóváhagyott rendező. A versenykiírásban feltüntetett tényleges rendező, a licencét késve igényelte és kapta meg.

Kerestük Szujó Zoltánt, az MNASZ elnökét, aki nem akart nyilatkozni az ügyben.