Az Atlantic publikálta a screenshotokat, amik bizonyítják, hogy mekkorát hazudott Trump, Hegseth, Gabbard és a CIA igazgatója

• Addig heccelték a The Atlantic főszerkesztőjét, hogy szerdán szakított a szokásával, és közzétette, milyen hadititkokat írt meg a hadügyminiszter a lehallgatható cseten.
• Pete Hegseth percre pontos felszállási és célhoz érkezési időpontokat is közölt.

Percre pontos felszállási és célhoz érkezési időpontokat, a bevetett fegyverrendszerek típusát is megírta Pete Hegseth hadügyminiszter a jemeni huszi terroristák elleni amerikai légicsapás előtti és közbeni percekben egy nem védett csetcsoportba – derül ki a The Atlantic leleplező cikkéből.

Két órával a bombák becsapódása előtt megírta azt is, hogy a célpontnak kiszemelt huszi terrorista vezető remélhetőleg a szokásos helyén fog tartózkodni. Vagyis ha valaki ekkor megszerzi az információt, azzal megmenthetett volna egy feltételezett tömeggyilkost. Majd azt is megírta, hogy az amerikaiak emberei személyesen ellenőrizték a rakétafelelős terorista barátnőjének összedőlt házában a hullákat.

Miért érdekes, hogy miről csetelgetettek a miniszterek és titkosszolgálati vezetők?

Az Amerikát megrázó „cseten tartott haditanács” botrány egyik kulcskérdése, hogy a Jemen elleni légicsapásról Signalon trécselő vezetők kifejezett hadi- és államtitkokat is kifecsegtek-e, miközben észre sem vették, hogy a beszélgetésbe meghívtak egy külsős újságírót, aki ugyanakkora erővel lehetett volna orosz, iráni vagy jemeni kém is. Ez azért fontos, mert ha elhangzottak államtitok is, akkor az egész ügynek a politikai és morális felelősségen felül büntetőjogi következménye is lehet.

Donald Trump elnök kedden újságírói kérdésre azt állította, hogy a csetelés során nem kerültek elő államtitkok.

Csakhogy erről minden szakértő ugyanazt mondta: egy katonai csapás esetén már önmagában az a tény, hogy csapás készül, államtitok. Ráadásul az ügyet kirobbantó és karrierje alatt eddig ferdítésen sosem kapott Jeffrey Goldberg leleplező cikkében határozottan állította, hogy a csetelés során több szereplő is érzékeny titkokat írt meg.

Trumpék ezen a ponton – talán abszurdnak hangzó módon – Goldberg becsületességében és hazafiasságában bízva hazugozták őt tele szájjal. Az újságíró ugyanis azért nem ismertette a cikkében a csetelés során bedobott titkokat, mert patriótaként nem akart ártani az USA hadseregének és hírszezőinek. (Ez nem csak a The Atlanticnél gyakorlat.)

Trumpék úgy kalkulálhattak, hogy ha tartja magát ehhez, a későbbiekben sem közli a kezében lévő csetüzenetek szövegét, így nyugodtan állíthatják, hogy az üzenetváltásban nem hangoztak el államtitkok.

Házhoz mentek a pofonért

Csakhogy túllőttek a célon. Méghozzá azzal, hogy kedden egymás után a következő vezetők állították teljes határozottsággal, hogy Goldberg és az Atlantic hazudnak és a beszélgetésben SEMMI titkos nem hangzott el:

• Pete Hegseth hadügyminiszter (újságíróknak)
• Tulsi Gabbard hírszerzési főnök (az ügyről informálódó szenátusi bizottság előtt)
• John Ratcliffe, a CIA igazgatója (a szenátusi bizottság előtt)
• Donald Trump elnök (újságíróknak)

Mire az Atlantic azt mondta, oké, ti kerestétek a bajt, a légicsapások pedig már úgyis lezárultak, katonák nem kerülhetnek veszélybe: szerdán fogta magát és dafke kitette a screenshotokat az inkriminált beszélgetésrészletről. Bárki megnézheti, elolvashatja, hogy a félnótás hadügyminiszter pontos időpontokat, harcirepülő-típusokat és célpontokat írt meg, percekkel a támadás kezdete előtt, illetve közben is.

Hegseth 31 perccel az első amerikai harci gépek felszállása előtt kezdett a csoportba írogatni. Az első körben megírta, hogy

• 12:15-kor szállnak fel az F-18-asok,
• 13:45-kor érnek a célhoz (amiből egy hozzáértő eleve meg tudhatja tippelni, milyen célt támadnak az első hullámban),
• ez a célpont az egyik terrorista vezér szokásos tartózkodási helye.

A második adagban megírta, hogy

• 14:10-kor száll fel a második hullám repülőgép
• 14:15-kor érnek célhoz a harci drónok
• 15:36-kor érnek a célterületre

Később elárulta, hogy az amerikaiak személyesen vagy telepített technikai eszközökkel, de jelen vannak az egyik lerombolt épületben. Megírta, hogy ellenőrizni tudták, hogy az összedőlt házban pontosan kik haltak meg. Amikor J. D. Vance alelnök nem értette a sok rövidítést, és visszakérdezett, Hegseth részletesen megírta, hogy a huszi terroszervezet fő rakétafelelősét támadták a barátnője házában, majd azt is elpöttyintette, hogy személyesen csekkolták a szétlőtt házat az amerikaiak emberei.

Egy adott ponton később azt is megírta, hogy még órákon át, több hullámban fognak támadni.

Van poén is. Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtófőnöke a cikk közlése után nem sokkal a következőt tweetelte a fent ismertetett cikkről, amely minden állítását a Fehér Ház által is hitelesnek elismert screenshotokkal bizonyította:

„Az Atlantic elismerte: ezek NEM „háborús tervek” voltak. Ez az egész történet egy újabb álhír volt, amit egy Trump-gyűlölő írt, aki jól ismert a szenzációhajhászásáról.”

René Magritte belga festő nem egészen így értette, amikor egy pipát ábrázoló festménye aljára odaírta szép iskolás betűkkel, hogy EZ NEM EGY PIPA.