Szöllősi György: Már nem létezne magyar futball, ha minden úgy ment volna tovább, ahogy 2010 előtt történt

A vita előzménye az volt, hogy Szöllősi „Viccnek is rossz” címmel írt főszerkesztői publicisztikát a Nemzeti Sportban, amelyben azt fejtegette, hogy a Tisza Párt programja alapján veszélybe kerülhet a taotámogatás, amennyiben Magyar Péter pártja győz az országgyűlési választáson.

A Nemzeti Sport felületén egy petíció is elindult, amely a jelenlegi sporttámogatási rendszer megvédésére szólít, és ellenzi a Tisza Párt programjában megjelent javaslatokat.

Kele János írt egy válaszcikket Szöllősi publicisztikájára, és elküldte a sportlapnak, amely nem közölte ezt le. Kele a 24 Extra felületén megjelenő Gegenpressing – Árral szemben nevű hírlevelében leírta véleményét az ügyről, majd némi üzengetés után sikerült tető alá hozni a vitát, amelyben Szöllősi mellett a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Szabó László képviselte az egyik, Kele mellett az Eurosport-főszerkesztő Szabó Gábor a másik oldalt.

A magyar futball volt az első téma

Az első téma a labdarúgás volt, Szöllősi kezdett, aki kiemelte, ég és föld a különbség aközött, ami 2010-ben jellemezte a magyar futballt, és ami most jellemzi. „Gazdaságilag, infrastrukturálisan, morálisan mélyponton lévő magyar futballt kellett talpra állítani. A futballhoz bármilyen módon hozzányúlni, ez csak népszerűtlenséget hozhatott hosszú távon, mégis sikerült elérni, hogy megváltozott a társadalmi presztízs, ma újra menő dolog válogatott meccsre járni, és a gyereket focizni vinni”.

Szabó Gábor úgy reagált, a magyar labdarúgás 2010-ben fertőzött közeg volt, de

ha ezt a közeget nyakon öntöd sok milliárd forinttal, nem old meg mindent.

Azt is hozzátette, nagyon sok stadion építésével egyet tud érteni, de az adófizetőknek ezt nem dolguk finanszírozni, és az ő pénzüknek nincs helye a profi futballban.

Szabó László első megszólalását azzal kezdte, hogy a magyar labdarúgás egy nemzeti kincs, „olyan eleme a társadalomnak, kultúrának, amit minden politikai erőnek fejleszteni kell, és kötelessége megőrizni”. Szerinte a rendszerváltás után kóklerek, szélhámosok, csalók özönlötték el a magyar labdarúgást, akik lezüllesztették a sportágat, ezt meg kellett változtatni, valakinek fel kellett tűrnie az ingujját, és a kormány ezt az elmúlt 16 évben megtette.

Ez a munka – sok-sok hiátussal és még előttünk lévő feladattal – elvégeztetett.

Kele János azzal indított, hogy kiemelte, akik eljöttek a műsorba, mind szeretik a magyar futballt, „érte haragszunk, nem ellene”. Szerinte a Szabó László átal említett kóklerek közül vannak, akik a mai napig a sportágban maradtak, és olyan kedvező feltételekkel adóznak, ami csak keveseknek adatik meg itthon. Szöllősi felvetésére, hogy a Fidesz-kormány előtt borzalmas állapotok uralkodtak idehaza, Kele azt felelte: „2010-ből is tudok gyönyörű dolgokat felsorolni, 10 topligás játékosunk volt, vagyis több mint ma, a DVSC BL-főtáblás volt, és nem 8-9 külföldije, hanem 8-9 magyarja volt a kezdőben”.

Azt is hozzátette, az MLSZ 2010-ben azt tűzte ki célnak, hogy pár éven belül 8000-es átlagnézőszámnak kell lennie az NB I-ben, ehhez képest ma ez még az ötezres határt sem éri, és abban is mert nagyot álmodni a szövetség, hogy 2015-től két magyar csapatnak kellene szerepelnie az európai kupasorozatok főtábláján – de ez sosem valósult meg, miközben minden szomszédunknak sikerült ezt abszolválnia.

Szöllősi erre úgy reagált, már nem létezne magyar futball, ha minden úgy ment volna tovább, ahogy 2010 előtt történt.

Kele megpendítette, hogy a jelenlegi nyolc topligás magyar játékosból hárman honosítottak, de Kerkez Milos sem itt született, és Szoboszlai Dominikot sem a magyar akadémiai képzés nevelte ki, hanem édesapja, aki saját klubot működtetett.

Azt is felhozta, hogy a magyar klubok bevetelének 45 százaléka fut egyéb bevétel címszó alatt, ami nagyon magasan veri a régiós átlagot, és normális esetben az államnak nem lenne keresnivalója a profi sportban.

Válogatott, Fradi, eltűnő futballpályák

Szabó Gábor úgy fogalmazott, a sport alapvetően egy igazságos dolog, ahol a szabályrendszert be kell tartani, és vérlázítónak nevezte, hogy a focisták idehaza évi 500 millió forintig kedvezményesen adózhatnak.

„Mi az itthon amúgy is laza sportági szabályokat is nagyon megengedően kezeljük, és nem úgy játszunk, ahogy játszani illik. Ha ilyen dolgokat csinálsz, akkor van az, hogy a kapufáról kifelé pattan a labda, vagy az írek elleni vb-selejtezőn gólt kapsz a 95. percben. Be kéne tartani a normákat, és nem középszerű külföldi focistákat finanszírozni”.

Szöllősi szerint azért volt szükség az infrastrukturális fejlesztésekre, mert elképesztő pusztulás ment vége, és érdemes lenne szerinte valakinek összeszámolnia, hogy mennyit értek azok az ingatlanok, ahol a sportpályák helyett például lakóparkok épültek.

Ezek révén óriási pénzt vettek ki a sportágból, és ha utol akarjuk érni a világot, akkor intenzív fejlesztésre volt és van szükség

– magyarázta a Nemzeti Sport főszerkesztője. Aki azt is hangsúlyozta, hogy a magyar válogatott a világranglistán, az NB I a bajnokságok UEFA-rangsorában lépett előre, miközben a Ferencváros nyolcaddöntős az Európa Ligában, és ezt egyetlen környező ország csapata sem mondhatja el magáról.

Kele erre azzal riposztozott, hogy a magyar bajnokság úgy sem fért be a legjobb húsz közé, hogy az orosz-ukrán háború miatt az orosz és fehérorosz klubok évek óta nem indulhatnak a nemzetközi sorozatokban, ergo kettővel kevesebb riválissal kell számolni az UEFA-rangsorban.

És azt is kiemelte, 2021 óta mindössze négy olyan európai bajnokság van, amelynek csak egy csapata jutott fel főtáblára: a feröeri, a máltai, a gibraltári – valamint a magyar, amely fölé a Fradi tartja az ernyőt.

Mennyibe is került egy olimpiai érem?

Szóba került a versenysport is, Szabó Gábor szerint a sportra költött pénzről általánosságban elmondható, hogy jó helyre megy, de ehhez az kellene, hogy az utánpótlás-nevelés és a létesítmény-fejlesztés legyen a prioritás. „A sokadik stadion helyett hasznosabb lett volna, ha olyan kerékpárút lenne a Balaton körül, hogy versenybiciklivel is körbe lehessen tekerni, vagy ha ugyanilyen bringával el lehetne jutni Budapestről Visegrádra.”

Szabó beszámolt arról, hogy nálunk kerül a legtöbbe egy olimpiai érem, és megemlítette azt a kutatást, amely szerint az előző olimpiai ciklusban 522 milliárd forint ment az élsportra. És nehezményezte, hogy az adófizetők pénze kerül a sportba, miközben a világban mindenhol szponzorok támogatják a profi sportot – csak nálunk alig találni ilyen támogatót.

Volt azért személyeskedés is

Szabó László elmondta, hogy nem volt könnyű elvállalnia a szereplését a vitán Kele momentumos múltja miatt. Szabó ezzel a Momentum NOlimpia nevű kampányára utalt, amikor 266 ezer aláírást gyűjtöttek össze, hogy népszavazás döntsön a budapesti olimpiarendezés kérdésében. Kele azt válaszolta, hogy ő öt évvel később csatlakozott a Momentumhoz, és a kormány hátrált ki a népszavazásból, miután Orbán Viktor miniszterelnök, Tarlós István akkori budapesti főpolgármester, illetve Borkai Zsolt MOB-elnök közösen döntött arról, hogy visszavonják a pályázatot.

Szöllősi szerint a Momentum bűne volt, hogy megbontotta a társadalmi egységet az olimpia kérdésében, Szabó pedig elismerte, hogy népszavazást kellett volna tartani, de továbbra is a Momentumot hibáztatta, hogy negatív irányba terelte a közhangulatot, és később ebből a kampányból politikai sikert kovácsolt azzal, hogy bejutott a parlamentbe.

Azt Szabó Gábor és Kele is hangsúlyozta, hogy olyan országban szeretnének élni, amely alkalmas az olimpiarendezésre.

A taóval kapcsolatban Kele megemlítette, hogy évek óta ugyanolyan keret áll a sportágak rendelkezésre, ami szerinte azt jelzi, hogy a teljesítménynek semmilyen hatása nincs a pénzek elosztására, ami a sport szellemével, logikájával nehezen összeegyeztethető.

Szabó Gábor ehhez a témához annyit fűzött hozzá, hogy három sportággal, a tenisszel, az alpesi sível és az atlétikával foglalkozik behatóbban, és idehaza mindhárom szövetségnél vizsgálatok indultak több milliárdos vagy épp százmilliós hiány, illetve hűtlen kezelés miatt.

Záró gondolatnak Szabó László azt fogalmazta meg, hogy a magyar sport kiemelt helyzetét nem szabad megszüntetni, Szöllősi pedig ismét előállt azzal, hogy a Tisza Párt győzelme esetén minden olyan folyamat le lenne állítva, amely fejlődési pályára állította a magyar sportot.