Lehet-e Iránban rezsimet váltani?
Az Egyesült Államok iráni katonai akciója rendkívüli reakciókat váltott ki a Közel-Keleten: az Izraellel koordinált hadműveletek nyomán nemcsak Irán vált célponttá. A teheráni válaszreakciók ugyanis a Perzsa-öböl menti államokat sújtották Katartól Bahreinen és Kuvaiton át az Egyesült Arab Emírségekig, de támadta a perzsa állam Szaúd-Arábiát, Irakot, Izraelt, Jordániát, Szíriát és Ománt is.
Az amerikai támadás közben Washingtonból eltérő üzentek érkeznek, hogy mi is volt a beavatkozás célja. Donald Trump gyakorlatilag rezsimváltásra hívta fel az iráni népet (ezt Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter szerint ugyanakkor ez nem egy rezsimváltó akció). Az amerikai elnök kinyilvánította azt is, hogy bele akar szólni Irán új vezetőjének kiválasztásába, ugyanúgy, ahogyan azt Venezuelában tette idén januárban, Nicolas Maduro elnök amerikai elfogása után. A CNN szerint a CIA azon dolgozik, hogy elsősorban kurd aktivisták felbuzdításával felkelést robbantson ki Iránon belül, Trump ki is jelentette, hogy „csodálatos” lenne egy kurd felkelés.
Mindezek után arról kérdeztük Gyarmati István biztonságpolitikai szakértőt, hogy mi is lehet valójában az USA célja Iránban, és hogy tényleg bekövetkezhet-e egy rezsimváltás.
Nem közép-kelet-európai értelemben vett rezsimváltás az amerikai cél Iránban
– mondta a 24.hu-nak a szakértő, aki szerint az USA nem diktatúrából akar demokráciát csinálni.
Iráni stratégia
Gyarmati szerint ez irreális cél lenne Iránban, de Donald Trump cselekedeteiből sejthető, hogy Washington mit tekint jelenleg rezsimváltásnak: azt, hogy
Iránban egyébként még ez sem biztos, hogy lehetséges, és ha esetleg bekövetkezne, akkor sem gyorsan történik majd – vélte. Ugyanakkor a rezsimváltás, illetve az azzal kapcsolatos amerikai stratégiai cél három pontban összegezhető Gyarmati szerint.
- Egyrészt meg kell semmisíteni Irán azon erőit, amelyek atomfegyvert képesek előállítani,
- másrészt ballisztikus rakétákat tudnak kilőni (a Törökország elleni támadásuk ilyennel történt).
- A harmadik számú amerikai stratégiai cél az, hogy Irán módosítsa politikáját, és ne tudja vagy ne akarja a nemzetközi terrorizmust támogatni.
– Ha ezt a három dolgot elérik, akkor az USA elmondhatja, hogy elérte a célját – szögezte le a magyar exdiplomata, aki számos nemzetközi konfliktus kezelésében és lezárásában vett részt.
A venezuelai példa
Az iráni legfőbb vallási és politikai vezető, Ali Hamenei megölésével idén Irán a második állam a világon, amelynek első számú vezetőjét eltávolítják a hatalomból, miután Nicolas Madurót az Egyesült Államokban hurcolták, és fogva tartják. Mindkét ország jelentős olajkinccsel rendelkezik.
Gyarmati szerint arra, hogy mit is akarnak az amerikaiak, a venezuelai katonai akció ideális példa.
Az elnök foglyul ejtése óta egyértelmű a fordulat: az új venezuelai vezetés együttműködik Washingtonnal. Ehhez hozzátehetjük: a januári dél-amerikai beavatkozás után nemzetközi sajtóértesülésekből kiderült, hogy Venezuela mostani vezetője, Delcy Rodríguez és a testvére, Jorge Rodríguez is előre jelezték az Egyesült Államoknak, ha elmozdítják Madurót, hajlandóak lesznek együttműködni Amerikával.
Venezuela kapcsán Nagy Sándor Gyula, a Corvinus Egyetem professzora a 24.hu-nak kifejtette, hogy a venezuelai elnök elrablása után sem történt rezsimváltás a dél-amerikai országban, de az új caracasi vezetés például FBI-ügynököket engedett be az országba, akik az őrizetbe vett elnök bizalmasai ellen léptek fel. A Maduro idején letartóztatott ellenzékieket viszont kezdik szabadon engedni, de ez nem annyira egyértelmű folyamat. Azok a fogságból szabadultak, akik politikai aktivitást mutatnak, könnyen újra börtönben találhatják magukat.
Kuba következik?
Persze Latin-Amerikát Washington a saját befolyási övezetének tartja, amit jelez az ecuadori beavatkozás és az, hogy bár ez egyelőre nem nyilvánul meg tettekben.
A Corvinus egyetemi tanára szerint bár az 1961-es Disznó-öbölbeli akció, az azt követő szankciós és blokádpolitika sem kényszerítette térdre Kubát, ugyanakkor a professzor is megjegyezte, hogy egy-két év múlva már lehet, hogy egészen másképp beszélünk majd az amerikai politika sikerességéről. Gyarmati István is utalt arra, hogy a következő hónapokban nem kizárt, hogy Kubában is történnek váratlan események. Ezt sejteti a venezuelai beavatkozás után Marco Rubio amerikai külügyminiszter néhány kijelentése. Nemrégiben például arról beszélt, hogy Kubának „változnia kell”, illetve változásra van szüksége.
Rubióról közismert, hogy kubai emigránsok gyermekeként, egyik fő törekvése a havannai rezsimváltás. Ám időközben Donald Trump is tett egy sokat mondó megjegyzést, amikor a Teherán elleni támadások napjaiban kijelentette: előbb Iránnal akarnak végezni,
de Kuba is csak idő kérdése.
Szemüket Kínán tartják
Bár Trump hivatalba lépése óta az amerikai diplomácia gyakorlatilag a világ minden szegletét érintő turbulens folyamatokat indított el, Gyarmati István szerint Amerika számára Kína a fő cél. Pekinget azonban gazdaságilag akarják megnyerni, ezért is utazik az elnök a hónap végén a kínai fővárosba. Itt jó esély van arra, hogy valamilyen gazdasági-kereskedelmi megállapodást kössenek, miközben a biztonsági kérdésekről és Tajvanról aligha lesz szó. Tajvanon Kína, illetve a kínai elnök, Hszi Csin-ping szeretne rezsimváltást, pontosabban Kína a saját részének tekinti a szigetet – folytatta Gyarmati –, de a bekebelezésére nincs elég katonai ereje. A biztonságpolitikai szakértő szerint ez magyarázza azt, hogy Pekingben példátlan leszámolás zajlik: a katonai vezetés lefejezéséről, leváltásáról van szó, a tábornokok ugyanis nem értenek egyet Tajvan megtámadásával, ami Hszi elnök egyik fő politikai legitimációs tényezője.
A magyar exdiplomata felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy 2027-ben Hszinek lejár a mandátuma, de a három csúcspozícióból, amit jelenleg birtokol (államfő, kommunista pártfőtitkár és a befolyásos Központi Katonai Bizottság vezetője), nem biztos, hogy mindegyiket meg tudja tartani. Ezt a gyengeséget, ha ügyes, Trump kihasználhatja – véli Gyarmati –, és valamiféle gazdasági kiegyezésre juthat Kínával.
A washingtoni felfogás szerint Ukrajnával és Oroszországgal foglalkozzon Európa, ők pedig közben Kínával törődnek.
Ukrajna nem prioritás Trumpnak
– tette hozzá a szakértő.
Az ellenfél céljainak a blokkolása a cél
A Közel-Kelet ebből a szempontból Kína és Oroszország közé szorult, ha nem is földrajzi, de amerikai geopolitikai szempontból. Az USA nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon a térséggel, az olajprobléma és Izrael miatt is erre kényszerül. Most a nagy iráni hadműveletre koncentrál az USA, míg a kisebb problémákat, Gáza és Ciszjordánia ügyét későbbre hagyja. A kofliktus eszakációja kapcsán ugyanakkor kifejtette, az Öböl-államokat célzó megtorló akcióival csak annyit érhet el Irán, hogy az eddig ingadozó szaúdiakat is egyértelműen az amerikai táborba tereli.
Képletesen úgy fogalmazott, hogy amikor éppen a mesterséges intelligencia problémáival kellene foglalkozni, akkor a természetes intelligencia hiányával küszködik a világpolitika.
Gyarmatit kérdeztük ezek után olyan folyamatokról is, amelynél sikeres volt a rezsimváltás, és Amerika valóban kedvező trendeket indított el egy adott ország átalakításával. Erre a legegyértelműbb példa a második világháború utáni helyzet, amikor a három tengelyhatalom mindegyikében a diktatúrát demokrácia váltotta, s ami példátlan prosperitással is járt Nyugat-Németországban, Olaszországban és Japánban. Gyarmati ennek kapcsán azért hangsúlyozta, hogy itt egyértelműen legyőzött országok demokratikus átalakításáról volt szó – ami alapvetően különbözik a mai geopolitikai viszonyoktól.
Ma már persze az amerikaiak ilyen típusú beavatkozást nem akarnak – hangsúlyozta a magyar exdiplomata. Az amerikai célokat Elbridge A. Colby fogalmazta meg a „The Strategy of Denial” című könyvében. Colby jelenleg a harmadik ember a Pentagonban, és ő felel a stratégiaalkotásért, ezért érdemes odafigyelni, mit is ír. Eszerint nem legyőzni kell az ellenfelet, hanem olyan erőt mutatni, hogy Amerika meg tudja akadályozni az ellenfél céljainak megvalósítását.
