Későn futott be, de azt legalább kisgatyában tette kémiatanárból lett drogbáróként – 70 éves Bryan Cranston
Bryan Cranstonról elmondhatjuk, hogy viszonylag későn érő típus. Csupán néhány szám és mérföldkő a karrierjéből:
- 44 volt, amikor megkapta első igazán sikeres főszerepét a Már megint Malcolm című sitcomban,
- 52, amikor a legfontosabbat a Breaking Badben,
- 58, amikor a színházi Oscart jelentő első Tony-díját megkapta,
- 59, amikor az első Oscar-jelölését.
Ő maga azonban egy interjúban úgy fogalmazott: a siker hamar jött. A meglepő kijelentéshez hozzátartozik, hogy egészen másban méri a sikerességet, ez pedig nagyban meghatározta karrierjét.
Nem sokon múlt, hogy ma nem rendőrként dolgozik
Bár színészcsaládba született – édesanyja rádiószínésznő, édesapja színész és bokszoló volt –, nem feltétlenül tett hozzá a családi háttér ahhoz, hogy magától értetődő legyen számára is ez a szakma. Annál is inkább, mert hányattatott gyerekkora volt: Cranston 11 volt, amikor apja elhagyta a családot, édesanyja pedig olyannyira belerokkant ebbe, hogy az alkohol rabja lett. A színész úgy jellemezte mindezt, hogy
Ez vezetett ahhoz, hogy előbb a bátyja, majd ő is csatlakozott egy Los Angeles-i rendőrszervezethez. Közben volt egy nem mindennapi találkozása: a gimnázium mellett többek közt biztonsági őrként vállalt munkát, egyszer azt bízták rá, hogy Alfred Hitchcock autójára vigyázzon, amíg a rendező egy premierjére ment. Hitchcockkal is szóba elegyedett, ám miután nem igazán tudott a rendező azon kérdéseire válaszolni, hogy melyik ajtón kell bemennie a premierre, a mester dühösen otthagyta.
Cranston egy interjúban elmondta, nem érdekelte különösebben a rendőrmunka, ám egyrészt úgy érezte, hogy erős férfiképet szerezhet a rendőrök közt, másrészt – és ez fogta meg inkább – rengeteget utaztak, bátyja ennek köszönhetően jutott el 16 évesen Japánba. A közeg beszippantotta, és az volt a terv, hogy a középiskola és az egyetem után csatlakozik a Los Angeles-i rendőrséghez.
Hogy tervében elbizonytalanodott, egészen banális okok kellettek: másodéves volt rendészettudomány szakon, amikor felvett néhány színészórát, és szembesült azzal, hogy oda sokkal több szép lány jár. Sőt, a színészórán épp az volt a feladat, hogy megcsókolja az egyiket – érthető módon ez jobban felcsigázta, mint bármelyik rendőrkurzus. Ezzel együtt beleköltözött a kétely a jövőjével kapcsolatban, hogy valóban ezt az utat akarja-e járni. Bátyjában – akinek szó szerint már csak fel kellett volna markolnia a szolgálati fegyverét és jelvényét – hasonló dilemmák merültek fel, a két Cranston fiú pedig válaszul meghúzta a váratlant: összepakolták dolgaikat, felpattantak a motorbiciklijeikre, és nekiindultak a világnak.
Mindössze 117 dollárral a zsebében hagyta ott Kaliforniát, hogy csavargóként éljenek testvérével két éven át. Telente unokatestvéreiknél aludtak a floridai Daytona Beachen, nyáron egészen Maine államig motoroztak, bármilyen munkát elvállaltak, előfordult, hogy hajléktalanszállókon aludtak. Gyakran karneválokon kaptak munkát, egy nyári zenei fesztiválon pedig mindketten bekerültek a kórusba – ekkor már mindketten a színészetről szövögették az álmaikat.
Visszatértek Los Angelesbe nagyon hasonló célokkal, de homlokegyenest másféle megközelítéssel: Cranston testvére a UCLE színészképzőjébe készült, Cranston azonban nem bírt várni, és azonnal kezdeni akart. Így is tett, sosem járt színésziskolába, inkább azonnal bedobta magát a méylvízbe: következett is számára azon színészek útvesztője, akik állandóan szerencsét próbálnak, ám próbálkozásaikat nem feltétlenül övezi siker.
Apja kudarca nagyban meghatározta a karrierjét
Közben bátyjával úgy döntöttek, felkutatják édesapjukat. Cranston egy interjúban arról beszélt, hogy azzal az „ürüggyel” keresték meg, hátha tud tippeket adni a színészkarrierhez, valójában viszont inkább válaszokat akart: megtudni azt, hogy ki ő valójában, és miért tűnt el több mint tíz évre az életéből. Őszintén vallott arról, hogy nagy, idealizált összeborulásról nem volt szó, meglehetősen távolságtartó kapcsolatban maradtak.
Édesapjával való kapcsolata egyébként minden ambivalenciájával együtt meghatározó volt számára: Cranston bevallása szerint róla mintázta később a leghíresebb karakterét, a Breaking Bad Walter White-ját, és a színészetben is apja volt számára az ellenpélda: míg az utóbbi azért akart színész lenni, hogy sztár lehessen, és mivel ez sosem következett be, megkeseredetté vált, Cranston nem lőtt ilyen magasra, csak meg akart élni belőle. Később egyébként volt lehetősége együtt dolgoznia apjával: Cranston játszotta a főszerepet apja 1998-ban megjelent filmjében, a The Big Turnaroundban.
Mikor 23 évesen elkezdődött a karrierem, egy dolgot akartam: hogy képes legyek megélni belőle. Hogy megéljek színészként – ez volt számomra a sikermérő, és ezt két évvel később, 25 évesen el is értem. Azóta is megélek belőle. Nem tudok elképzelni ennél hálásabb dolgot. Mennyire szerencsés vagyok?
– nyilatkozta egy interjúban. A saját maga által meghatározott dimenzióban tehát sikeres volt, megélt, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy rendszeresen elcsípett szerepeket a helyi színházakban, reklámokban, tévés szappanoperákban, filmekben és sorozatokban. Ez utóbbi területen volt a legsikeresebb.
Sorozatokkal tudott nagyot kaszálni
Az első komolyabb mérföldkő a Seinfield volt, amelyben ő játszhatta a címszereplő fogorvosának szerepét – ezt úgy kapta meg, hogy a meghallgatáson sikerült megnevettetnie a főszereplőt. Ez egyben meghatározta azt is, hogy Cranston jellemzően sitcomokkal aratott nagyot, komikusi oldalát pedig később is kiaknázta. Nem annyira a humorizálásé volt azonban a főszerep abban az X-akták-epizódban, amelynek a végén ugyan meghal, mégis döntő hatással bírt a karrierjére. Vélhetően kevés ember van, aki az antiszemita antagonistaként jegyezte meg az arcát, egy ember viszont egészen biztosan, akinek ma a világhírnevet is köszönheti Cranston: Vince Gilligan. A sorozat írója maga ragaszkodott Cranstonhoz, akit annak ellenére hallgattak meg, hogy már kiválasztottak mást a szerepre.
Itt volt egy gonosztevő, és arra volt szükségünk, hogy a nézők mégis sajnálják, amikor meghal. Bryan volt az egyetlen, aki ezt képes volt megjeleníteni, aki ismeri ezt a trükköt. Mert ez egy trükk. És fogalmam sincs, hogyan csinálja
– mondta róla később Gilligan.
Az epizód leforgott, leadták, Gilligan és Cranston pedig mentek a maguk útjára. Ez utóbbi vissza elsősorban a sitcomok felé: két évvel később kapta meg Hal szerepét a Már megint Malcolmban, amivel addigi legnagyobb sikerét aratta, amelyért háromszor jelölték Emmyre, és ő maga is rendezett epizódokat. Közben ott dolgozott, ahol tudott: színházban játszott, olyan filmekben vállalt mellékszerepeket, mint a Ryan közlegény megmentése, a sitcomvonalon maradva pedig feltűnt az Így jártam anyátokkal és a Family Guy egyes epizódjaiban is. Eközben Gilligan már egy ideje házalt az ötletével egy drogot kotyvasztó kémiatanárról, csak a Sally ül a fűben hasonló tematikája miatt a stúdióknak nem kellett az ötlet. Valószínűleg a mai napig bánják.
Kisgatyában drogot kotyvasztó kémiatanárként ért a csúcsra
Majdnem tíz évvel az után a bizonyos X-akták-epizód után járunk, amikor az AMC végül rábólint a Breaking Badre, Gilligannek pedig már megvan az első számú jelöltje a főszerepre: jól emlékezett a Murder ügynököt elrabló gonosz, mégis szánalomra méltó karakterre, akit Cranston formált meg. Az AMC-nél azonban vonakodtak egy olyan színésznek adni a szerepet, aki egy sitcommal lett sztár, túlságosan Halt látták Cranstonban, ők inkább Matthew Brodericket vagy John Cusacket akarták Walter White-nak. Miután mindketten visszautasították a főszerepet, Gilligan megmutatta nekik az ominózus X-akták-epizódot, ez győzte meg végül a fejeseket is arról, hogy jó választás lesz.
A többi pedig már történelem: a rákos kémiatanárból lett drogbárót alakító Cranston Aaron Paullal együtt emelte az égbe a Gilligan által hibátlanul megálmodott sorozatot. Az eredetileg egyévadosra tervezett és a Paul által alakított Pinkman halálával végződő sorozat végül öt évadot kapott, és sorozattörténeti mérföldkő lett. A Breaking Bad összesen tizenhat Emmyt nyert – köztük négyet maga Cranston –, és arra a bravúrra is képes volt, hogy végig fenntartotta a magas minőséget. Mire 2013-ra véget ért a sorozat, Cranston világsztár volt.
Breaking Bad… szerintem ez lesz majd a gyászjelentésem első sora, és büszke vagyok rá. Mindig elmondom az embereknek, hogy évekkel ezelőtt a Broadwayn játszottam az All the Way című darabban, most ebben a szezonban a Networkben. Tegnap elsétáltam a Belasco Színház előtt, mert meg akartam nézni, mennyi időbe telik onnan hazasétálni – mindennap gyalog megyek dolgozni, és gyalog jövök haza. Felnézek, és látom, ami minden színész álma: a Belasco Színház feliratát, mellette a darab címét, felette még nagyobb betűkkel a nevem, amely hamarosan világítani fog majd. Az én nevem fényes betűkkel a Broadway homlokzatán. Ott álltam, néztem, és azt mondtam: ez tényleg nem semmi. És mindez a Breaking Badnek köszönhető, amiért örökké hálás leszek.
– nyilatkozta a sorozat hatásairól.
A Breaking Bad valóban megnyitotta előtte az utat. Az említett Broadway-darabért Tony-díjat kapott Lyndon B. Johnson elnök megformálásáért – ez utóbbi filmes adaptációjában is ő játszotta a főszerepet. Akkorra már az első Oscar-jelölésén is túl volt, azt is egy életrajzi szerepért kapta: Dalton Trumbót alakította a 2015-ös Trumbo című filmben.
És miközben a színháztól kezdve a tévén és a streamingen át a mozifilmekig mindenhol megfordult, komikusi vénáját is kamatoztatta: mindig lehetett rá számítani, ha marhaságokról volt szó. Ez valószínűleg tudatos is a részéről, úgy véli ugyanis magáról, hogy marcona arcberendezése miatt elsősorban az antagonista karaktereket látják benne.
Megrémítem az embereket. Megvannak azok az emberek, akiknek a mosoly bele van építve az arcszerkezetébe? Az én arcom olyan, mintha gyerekeket akarnék enni
– elemezte saját arcberendezését 2014-ben.
És fáradhatatlanul dolgozik. 2016-ban memoárt adott ki, időközben Wes Anderson új kedvenc színésze lett (három filmjében játszott), és a Breaking Badhez is vissza-visszatér: a Better Call Saul című spinoff fináléjában és a 2023-as SuperBowl egyik reklámjában is feltűnt Walterként. Egyetlen álomszerepe azonban egészen biztos van: nagyon szeretné eljátszani Donald Trumpot, egy műsorban már adott is ízelítőt abból, hogyan tenné, és miért:
Óriási figura! Igazi shakespeare-i karakter, egy vérbeli tragikomikus hős.
Míg arra várunk, hogy ez megtörténjen, nagyon úgy fest, hogy a színész lassítani akar: a Timesnak adott interjújában azt mondta, hogy a bűvös hetvenes fordulópontot jelent majd az életében. Márciusig – épp a születésnapjáig – Londonban játszotta az Arthur Miller-féle Édes fiaimat, tervei szerint utána kicsit visszavesz a tempóból, és feleségével, Robin Deardennel – akivel 1986-ban egy sorozat forgatásán ismerkedtek meg – utazgatni fognak.
Márciusban hetven leszek, és ez megint csak megváltoztat. Hagyni kell, hogy hatással legyen rád. Az energiaszintem megváltozott. Több tapasztalatot szeretnék szerezni az életben, hogy olyan dolgokkal gazdagíthassam a karaktereimet, amelyekről most még nincs tudomásom.
