Napokig szenvedett a haldokló Sztálin
Joszif Visszarionovics Sztálin, a Szovjetunió teljhatalmú, rettegett diktátora 73 éve, 1953. március 5-én halt meg. A világtörténelem egyik legvéreskezűbb alakja volt, aki személyesen hagyta jóvá több mint 44 ezer ember kivégzését, az általa fenntartott rendszernek pedig több millióan estek áldozatul.
Milliók halálát okozta Sztálin
Amint lapunk korábbi cikkéből kiderül, a grúziai származású Sztálin Ioszeb Dzsugasvili néven született, új nevét, amely acélembert jelent, csak azután vette fel, hogy csatlakozott a bolsevik párthoz. A Szovjetunió első embereként keménykezű, kíméletlen és paranoiás vezetőnek bizonyult.
Az 1930 és 1952 között eltelt időszakban évente egymillió embert lőttek agyon, zártak börtönbe, munkatáborba vagy kényszerítettek belső száműzetésbe rendszerében, és ebben nincsenek benne az éhezések miatt elhunytak. Csak az 1932-33-as ukrajnai holodomor 5-7 millió áldozatot követelt. Jelen tudásunk szerint Sztálin uralma alatt legalább 60 millió ember tapasztalta meg a „kemény” vagy „puha” elnyomás valamilyen formáját a gyilkosságtól a kitelepítésen át a börtönig.
Uralma alatt még legközelebbi bizalmasai sem érezhették biztonságban magukat, akivel Sztálin kedélyesen beszélt, vállon veregette, azt másnap szemrebbenés nélkül kivégeztette, ha épp változott a hangulata. Halálához ez a félelem uralta légkör is hozzájárulhatott.
Senki nem mert segíteni a haldokló diktátoron
Sztálin gyakran iszogatott és szórakozott a Szovjetunió vezetőinek társaságában, így tett 1953. február 28-án is. A mulatozás egészen másnap hajnali 5-6 óráig tartott, a diktátor ekkor aludni tért lakosztályába. Másnap szokatlanul sokáig nem jött elő, de senki nem mert bekopogni vagy benyitni hozzá, hiszen egy ilyen mozdulat akár az illető életébe is kerülhetett.
Beszélni nem tudott, a jobb oldala teljesen lebénult. Felfektették az ágyra és azonnal értesítették a legfőbb vezetőket, Berija, Malenkov, Hruscsov és Bulganyin azonna odasietett. A politikusokat egy alvó, horkoló Sztálin látványa fogadta, nem tudták mi baja lehet, ezért arra utasítottak mindenkit, hagyják békén, majd távoztak.
Napokig szenvedett a magatehetetlen Sztálin
A saját maga által teremtett félelem miatt Sztálinhoz csak március 2-án hétfő délelőtt mertek orvost hívni, aki megállapította, hogy a diktátor agyvérzést kapott. Állapota nagyon súlyos volt, a doktorok tehetetlenek voltak.
Sztálin szenvedése napokig tartott, megszólalni nem tudott, jobb fele mozdulatlan maradt, kommunikálni nem lehetett vele. Végül március 5-én, 9 óra 50 perckor halt meg, lánya, Szvetlana így emlékezett vissza az utolsó órákra:
Agóniája szörnyű volt. Szemünk láttára fulladozott. […] Rettenetes volt a tekintete, az őrület és a harag határvonalán, tele volt félelemmel a haláltól és a föléje hajló orvosok ismeretlen arcától. És ekkor történt valami érthetetlen és rémisztő, amit én még ma sem értek, de nem tudom elfelejteni: felemelte a bal kezét. Azt állíthatnók, hogy jelzett valamit az égen és megátkozott minket.
Holttestét felravatalozták, az emberek napokig hosszú tömött sorokban rótták le előtte kegyeletüket. Borzasztó jelenetek játszódtak le az utcákon, a szemtanúk falnak préselt, halálra taposott emberekről számolnak be, később Hruscsov 109 moszkvai áldozatot vallott be Sztálin temetésével összefüggésben. A valóságban ennél feltételezhetően többen lehettek, illetve más nagyvárosokban is szedett áldozatokat a tömeg.
Lapunk korábban más kommunista vezetők haláláról is írt, ezek a cikkeink alább elérhetők:
