„Sokan nem emlékeznek az alkalmi szexpartnerük nevére” – megduplázódott a szifiliszes betegek száma
Duplájára nőtt idehaza 2020 és 2024 között – a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) jelentése szerint – a szifiliszes megbetegedések száma. 1767 esetet regisztráltak országosan, ami több, mint duplája a 2015-ben bejelentett 617 esetnek. Az aktív szexuális életet élő fiatal felnőttek körében, elsősorban a 20–39 éves korosztályban a legjelentősebb az előfordulás. A 2025-ös országos statisztikák legkorábban márciusban válnak nyilvánossá.
Dr. Meglécz Katalin és Sabjanics András szerint fontos figyelembe venni, hogy ezek az adatok csak a bejelentett fertőzöttek számából voltak kimutathatók. A valós korosztály és a tényleges esetszám az elmaradt diagnózisok miatt nem mérhető fel. Az elmaradt diagnózisokról később még lesz szó, de Sabjanics elöljáróban rögzíti: az emberek sokszor annak sincsenek tudatában, hogyan is működik a biztonságos szex, ami nem egy elbagatellizálandó faktor.
Nem ismerik az emberek a biztonságos szexet, a prevencióhoz pedig pláne nem értenek. Nem is lehet őket hibáztatni, de a megelőzésnek nem az iskolapadban vagy a rendelőben kellene kezdődnie, hanem már otthon. Figyeljük a testünk jelzéseit, és ha bármilyen szokatlan tünetet észlelünk, forduljunk bizalommal nemi úton terjedő fertőzésekkel (STI) foglalkozó szakemberhez
– fogalmazott a laboratóriumvezető.
Az esetszámok emelkedése mögött a veleszületett szifilisz gyakoribbá válása, a fertőzések megváltozott demográfiai megoszlása, valamint a szűrési protokollok és a szexuális magatartásminták változása állhat. Mindez tükröződik a bejelentett klinikai esetek és a laboratóriumi pozitív eredmények számának növekedésében.
Különösen aggasztó a veleszületett (kongenitális) szifiliszes csecsemők számának növekedése.
2025-ben 63 esetet igazoltak, elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest vármegyében, valamint Budapesten.
Az újszülöttek szifilisszel történő születésének megelőzése érdekében kötelező az első trimeszterben a várandós édesanyákat szűrni, ugyanakkor a későbbi szűrés csak ajánlott volt. Az NNGYK új országos szűrési programot indított 2025 decemberétől a veleszületett szifilisz kockázatának felismerése, valamint annak megelőzésére, hogy a fertőzött szülő nőkről a betegség tovább terjedhessen. Ennek részeként minden szülészeti osztályon kötelezővé válik a várandósok szifiliszgyorstesztes szűrése a terhesség késői szakaszában is.
A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet megkeresésünkre azt írta:
A szifilisz jól gyógyítható nemi betegség, azonban a magzati fertőzés csak akkor előzhető meg, ha a várandós nőnél időben megtörténik a szükséges szűrés, és fertőzöttség esetén megkapja a megfelelő antibiotikum-kezelést.
A korábbi évekre vonatkozó viszonyítások szerint az esetek számának emelkedése miatt bevezettek további terhességi szűrővizsgálatot, például a 36. heti ismételt szűrés ajánlásával.
A szifiliszes megbetegedés szexuális orientáltságtól függetlenül bárkit érinthet, aki aktív szexuális életet él. A növekedés nem szűkíthető le kizárólag egyetlen társadalmi csoportra, a hetero- és a homoszexuális populációkban, valamint a reproduktív korban lévő nők között egyaránt kimutatható az emelkedés. Ugyanakkor a meleg férfiak (MSM-populáció) körében a szűrési hajlandóság jellemzően magasabb. Sabjanics András laborvezető szerint
gyakrabban jár az MSM-populáció szűrésre, pedig ez a heteroszexuálisokat is ugyanúgy fenyegeti. A stigmák viszont kialakítottak a korábbi csoportban egy olyan félelmet, ami miatt – bár nem szívesen, de – gyakrabban mennek el szűrésre.
Mi állhat a növekedés hátterében?
Meglécz Katalin szerint a koronavírus-járvány után megnövekedett a tesztelési hajlandóság egyes társadalmi csoportokban. Fokozódott az egészségtudatosság és a szűrésekre jelentkezők száma, részben ez is hozzájárulhatott a több kimutatott esethez. Fontos azonban, hogy a pozitív esetek abszolút száma is emelkedett.
A számok alakulásában a prevenciós hiányosságok is fontos tényezők. A késői vagy nem megfelelő szexuális felvilágosítás befolyásolhatja az esetszámokat. Sabjanics emlékeztet: a szex az élet egyik legintimebb jelensége, aminek általános oktatása bonyolult rendszer, mivel egyénenként eltérnek a szexuális vágyak, szokások, előkészületek és a védelem.
Ez a betegség, mint minden STI-fertőzés, orális úton is terjedhet, tehát önmagában az óvszerhasználat nem jelent teljes körű védelmet. Heteroszexuális és MSM-pároknál például teljesen másak az alkalmi szexuális együttléthez szükséges biztonsági és higiéniai előkészületek. Nagyon fontos a szexuális tudatosság, de szerintem ezt nem szabad erőszakosan nyomni. Kérdéses, hogyan lehetne ezt a tudást megfelelően átadni, de biztosan nem a filmeken keresztül vagy demonstrációs órákon. Tény, hogy ez egy nagyon kényes téma – amellett, hogy rendkívül fontos
– tette hozzá Sabjanics András.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a társadalmi valóságok eltérnek, ha a szexhez való hozzáállást vizsgáljuk. A szakértők egyetértenek abban, hogy az egyes országok prevenciós kampányai nem ültethetők át változtatás nélkül más országok gyakorlatába.
A skandináv országok megoldásai például biztosan nem alkalmazhatók Magyarországon, mert egyszerűen más ott a mentalitás, mint itthon
– emeli ki Sabjanics.
Mára kialakultak egyes szexuális viselkedési változások, amik a számokat tovább emelhetik. A fokozott szexuális aktivitás, a „chemsex” partik és az online terekben is népszerű alkalmi szexuális együttlétek fokozott népszerűsége jelentősen megnehezíti a partnerkövetést, ami elengedhetetlen a további fertőzések elkerülése miatt.
A diagnózis felállítása után nekünk elkerülhetetlen és kötelező feladatunk a partnerkövetés. Ilyenkor nem azért kérdezzük meg, hogy kivel és mikor létesített szexuális kapcsolatot a páciens, mert ítélkezni akarunk, hanem, mert értesíteni kell a partnereket a fertőzés veszélyéről. Ez viszont az utóbbi időben nehezebb lett, mert sokan nem ismerik az alkalmi partnereiket, esetleg a nevükre sem emlékeznek
– fejti ki Sabjanics András.
A fokozott védelem érdekében egyre több páciens alkalmaz tévesen antibiotikum‑profilaxist. Ez a metódus azokban a csoportokban terjedt el, ahol gyakoribb a szexuális partnerek váltogatása. A gyógyszereket az interneten megrendelik (bár ezt a hazai jogszabályok szigorúan orvosi vényhez kötik), és megelőzésként alkalmazzák. Ugyanakkor Sabjanics András óva int: „az így beszerzett antibiotikumok összetétele gyakran nem ellenőrzött, és az azokkal történő visszaélés antibiotikum-rezisztenciát alakíthat ki, ami megnehezíti a betegség kezelését.”
A kongenitális esetek megugrásához várandósgondozási hiányosságok vezethettek. Gondozatlan terhesség esetén a betegség kockázata nő, az első trimeszteri szűrés kimaradhat. Ugyanakkor Meglécz Katalin szerint ezért is fontos a várandósok ismételt szűrése és a partnerek együttes kezelése.
A stigmatizáció súlyos befolyásoló tényező
A stigma miatt sokan nem kérnek időben vizsgálatot. Legtöbben nem akarják megnevezni partnereiket a szégyen vagy titkolt nemi identitásuk miatt, ezzel pedig a partnerkövetés is nehezebb feladat az egészségügyi dolgozók számára. A szégyenérzet a segítségkérést is hátráltathatja.
Meglécz Katalin szerint nemcsak az infrastruktúra hiányosságai miatt alakult ki a súlyos helyzet, hanem a megelőzés, a szexuális oktatás és a kommunikáció hiánya miatt is. A stigmatizáció, a nemibeteg-gondozással szembeni félelem és a szexuális tudatosság hiánya miatt ilyen magasak Magyarországon a számok.
Nemcsak az a baj, hogy nincs elég egészségügyi személyzet, ápoló vagy orvos. Nem is az a baj, hogy nincs hatékony gyógyszer a szifilisz ellen. A fejekben van zavar. Abban, hogy kell-e szűrés, és, ha igen, akkor mikor kell. Évek óta mondják a szakemberek, hogy kell szexuális felvilágosítás az iskolákban, kell az egészségtudatos életmódra nevelés, kell a szűrővizsgálatok fontosságának tudatosítása, mert fertőző betegségek igenis vannak, igenis visszatérnek és igenis jönnek újak
– magyarázza a főorvos asszony.
A „nagy imitátor”
A szifilisz változatos tünetei miatt sokszor nehezen felismerhető, így a páciensek akár évekig is keringhetnek az ellátórendszerben anélkül, hogy a fertőzést felismernék. Azért is hívják a szakmabeliek sokszor, a „nagy imitátornak” ezt a betegséget, mert a szifilisz sokszor ügyesen álcázza magát más betegségeknek tüneteiben.
A korai (primer) szimptómák – például a fekélyek – gyorsan elmúlhatnak. A tesztek kimutathatósága az időablaktól függ, ezért a korai vizsgálat álnegatív eredményt adhat.
A betegség második szakasza általános és jellemzően a külsőt érintő tünetekkel jár, melyek szintén spontán gyógyulnak. Ezt követően egy hosszabb lappangási – tünetmentes szakasz következik, amely akár években is mérhető. Később a kezeletlen betegség a szifilisz harmadik stádiumához vezethet. Ebben a szakaszban a legtöbb szervet megtámadhatja már a baktérium. A betegség megjelenési formája attól függ, hol okozza a legnagyobb kárt a testben a kórokozó.
- Ha ez az idegrendszer – akkor neuroszifilisz, fejfájás, járászavar, érzészavar, bénulások, demencia, látás- vagy hallásromlás, agyhártyagyulladás alakulhat ki,
- ha ez a szív- és érrendszer, akkor aorta‑tágulat, billentyűelégtelenség alakulhat ki, de a bőrt, a csontokat és a lágy szöveteket is károsíthatja – sőt mindezt egyszerre.
Végső soron pedig a páciens belehalhat a betegségbe, főleg, ha az kezeletlen marad.
Ha valaki korábban volt már diagnosztizálva szifilisszel, a betegség szerológiai nyomot hagyhat, azaz egyes tesztek élethosszig pozitívak maradhatnak, ami nehezíti a diagnosztizálást. Ilyen esetben szükség lehet PCR-mintavételre, fekélyből primer fertőzés kimutatására, de mindenképp fontos szólni a szűrést végző szakembernek a korábbi diagnózisról, valamint arról, hogy az STI-t korábban már kezelték.
A szifilisz korai stádiumban könnyen és jól kezelhető – elsősorban penicillin adagolásával. Alternatíva lehet a doxiciklin, ha valakinek penicillin-érzékenysége van, de a kezelést minden esetben szakorvosra kell bízni.
A penicillin a várandósok és a csecsemők számára is az első választás kezeléskor.
A terhesgondozás és a szűrés gyakorlata
A veleszületett (kongenitális) szifiliszes megbetegedések és halálozások száma lehet a legaggasztóbb a laikusok számára. 2025-ben 21 csecsemő hunyt el kongenitális szifiliszben. Az első trimeszterben a várandós – gondozási protokoll része a szifilisz szűrővizsgálat. A megbetegedés veszélye azonban későbbi trimeszterek esetén is fennállhat. Az NNGYK 2025. évi szűrőprogramja szerint a szülészeti osztályokon gyorstesztes ismételt szűrés is szükséges a veleszületett szifilisz megelőzésére. Szükséges továbbá az STI-panasszal jelentkező kismamák esetében is a vizsgálat a nemibetegség-panel részeként, valamint ajánlott az esetlegesen bekövetkező ismeretlen eredetű vetélés esetén is.
Meglécz Katalin kiemeli, hogy nem minden kongenitális esetnek vannak fatális következményei. Korai diagnózis esetén a babák is „könnyen” gyógyíthatók, a nem detektált, késői stádium esetén alakulnak ki ezek a tragikus számok. A várandósság korai szakaszában történő fertőzés gyakrabban jár súlyos magzati károsodással, akár vetéléssel is. Ezért is nagyon fontos, hogy a partnerek őszintén kommunikáljanak egymással, és gyanú esetén rendszeresen járjanak szűrésre. A főorvos asszony elmondása szerint, amennyiben a fertőzés veszélye fennáll, és megerősítik a diagnózist, a terhes anya partnereinek feltárása és egyidejű kezelése a visszafertőződés elkerülése érdekében jogilag és szakmailag is kötelező feladat, ám ezt gyakran nehezíti a betegek együttműködésének hiánya.
A megnövekedett esetszám jót is jelenthet?
A szifilisz ma is jelen van, és továbbra is terjed Magyarországon. Nem múlt el, és nemcsak egy szűk csoportot érintő probléma. A helyzet kezelése pedig sokrétű beavatkozást igényel. Jobb és folyamatos edukációt, hozzáférhető és rendszeres szűrést, hatékony partnerkövetést, valamint az ellátórendszer minden szintjén a felismerés iránti érzékenység növelését.
Sabjanics András szerint az epidemiológiai adatok növekedése intő jel, ugyanakkor lehetőség is arra, hogy a megnövekedett figyelem révén erős és tartós változásokat érjünk el a prevencióban és az ellátásban.
A modern nemibeteg-ellátás és gondozás célja nem az ítélkezés, hanem a gyógyítás. A szifilisz ma már nem sorscsapás, hanem egy jól kezelhető fertőzés – a legnagyobb kockázatot ugyanis nem maga a kórokozó, hanem a tabuk miatti hallgatás jelenti. Ha a szűrést természetes igényként, a megelőzést pedig közös felelősségként kezeljük, biztosíthatjuk a tünetmentes, egészséges jövőt.
