A magyarok többsége szeretné – húsz év után lehet-e ismét miniszterelnök-jelölti vita?
A magyarok közel kétharmada szeretné, hogy Orbán Viktor és Magyar Péter egy nyilvános vitán csapjon össze, derült ki a a 21 Kutatóközpont által végzett felmérésből. A tiszások elsöprő többsége (90 százalék), de még a fideszesek közel harmada (29 százalék) is megnézné a párharcot. Az aHang megbízásából készült kutatásból az is kiolvasható, hogy többen számítanának Magyar Péter győzelmére egy miniszterelnök-jelölti vitában.
- Az összes válaszadó 40 százaléka a Tisza Párt elnökének fölényét várná,
- míg 30 százalék Orbánét,
- és közel 30 százalék azoknak az aránya is, akik nem tudták megítélni az összecsapás kimenetelét.
Hogy 2026-ban lesz-e miniszterelnök-jelölti vita, arról a politikai érdekek döntenek. Magyar kardoskodik mellette, többször gyávának nevezte a miniszterelnököt, amiért nem mer kiállni ellene, a Tisza egyéni jelöltjeinek pedig megtiltotta, hogy vitázzanak, ennek feltételéül ugyanis a miniszterelnök-jelölti vita megvalósulását szabják. Legutóbb a Tisza Párt 2026-os évértékelőjén került elő a téma, ekkor Magyar jogos állampolgári igénynek nevezte vitát. Orbán ugyanakkor azzal hárít, hogy Brüsszel bábjának, külföldről irányított, nem szuverén embernek nevezi kihívóját, akivel nem érdemes vitázni.
Lapunk Bíró-Nagy András politológushoz fordult, hogy segítse megérteni a vitát övező egymásra mutogatást, és azt, miért nem számíthatnak a választók az idén sem nyilvános vitára a két párt listavezetője között. Majd pedig felidézzük az eddigi miniszterelnök-jelölti viták történetét és tanulságait.
Kifogások
„Orbán Viktor olyan kommunikációs pozícióba helyezkedik, amelyben Magyar Pétert nem tekinti egy saját jogon munkálkodó, önálló szereplőnek. A miniszterelnök narratívája szerint Magyar valódi főnökei, akik a bábjátékot mozgatják, az európai intézmények vezetői. Úgy képzeli, hogy neki Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével vagy Manfred Weberrel, az Európai Néppárt vezetőjével van megbeszélni valója” – jegyezte meg a Fidesz-kommunikációról a Policy Solutions igazgatója.
A politológus szerint
általában az ellenzéki kihívó érdeke, hogy egy kiélezett politikai versenyben ugyanazon a szinten tudjon szerepelni, mint ahol a hivatalban lévő miniszterelnök van.
Magyar felkérdezése ezért a politikai játszma fontos része. A „vita a vitáról” Magyar Péter részéről kommunikációs pozíció, ez által olyan színben próbálja feltüntetni a miniszterelnököt, mint aki gyáva, megfutamodik, és nem meri ütköztetni az álláspontját a kihívójával.
Vita a vitáról
Magyar kommunikációjában akkor számítana arra, hogy a vita iránti lelkesedése alábbhagy, ha nagyon nagy különbség, egyértelmű kormányváltás rajzolódna ki a mérésekben.
A szorosnak ígérkező Tapolca központú Veszprém megyei 3-as választókerületben eközben a Fidesz próbálja vitára hívni a Tisza-jelöltet, de amennyiben a miniszterelnök nem áll ki Magyarral vitázni, Balatincz Péter ajkai főorvos sem tesz eleget Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter felkérésének. Bíró-Nagy így nem lát túl nagy esélyt arra, hogy a tiszás és fideszes szakpolitikusok vagy egyéni jelöltek szócsatázzanak egymással, mert
azok alapján, ahogy a miniszterelnök pozícionálja magát, Magyar jól tudja, hogy Orbán nem fog igent mondani.
Rossz emlékek
Az elemző szerint a Fidesz kockázatminimáló stratégiája nem független a 2006-os Orbán–Gyurcsány vita lefolyásától.
Bíró-Nagy szerint Orbán az eddigi utolsó miniszterelnök-jelölti vitából azt a következtetést vonta le, hogy a vitahelyzet – az inkább baráti hangulatú interjúkkal szemben – túl kockázatos. Nem lehet felette teljes kontrollt tartani, mert az ellenfél stílusa, felkészültsége, mondanivalója mind befolyásolja a vita kimenetelét, ez pedig olyan rizikóforrás, amit ha teheti, érdemes kerülnie.
A 2006-os vitában Orbán nem tudott érdemben mit kezdeni Gyurcsány támadásaival, ezért a kormányra kerülése óta igyekszik kizárni a nem kontrollált megjelenéseket.
A politikai érdek mellett ez az egyik valódi oka annak, amiért azt gondolom, hogy 2026-ban sem lesz miniszterelnök-jelölti vita
– összegzett Bíró-Nagy.
Régi recept
A „bábok és bábmesterek” fordulat a 2022-es választás kampány idején pattant ki a Fidesz-stáb fejéből, és kezdték azt használni, miután Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere lett az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, aki Magyarnál visszafogottabb érvekkel próbálta vitára kényszeríteni Orbánt. Az ekkor is látszott, hogy a vita vágya nemcsak Márky-Zayt, hanem a társadalmat is átjárta: a Publicus intéztet kutatása arról számolt be, hogy az emberek kétharmada megnézné a kormányfőjelölti vitát,
Amikor Tordai Bence, a Párbeszéd frakcióvezető-helyettese a parlamentben arról érdeklődött, miért nem vitázik Márki-Zayjal, a miniszterelnök azt válaszolta:
Azért, mert nem indították el a főnöküket, ha elindították volna a főnöküket, az egy másik helyzet lenne.
Látható tehát, hogy a kifogás a régi, csak a Fidesz elbeszélésében négy éve még a Demokratikus Koalíció volt a brüsszelita baloldal magyar szatellit pártja, a bábmester szerepét pedig a DK akkori elnökére, Gyurcsány Ferencre osztották, és hogy ezt az üzenetet csúcsra járassák, a Gyurcsány-show, a mini-Feri és a háborúpárti baloldal kampányára közel négymilliárd forintot költöttek el.
Komoly előny, komolytalan ellenfél
Négy évet visszaugorva: a 2018-as kihívókat, Vona Gábort (Jobbik), Karácsony Gergelyt (MSZP–Párbeszéd) és Szél Bernadettet (LMP) a Fidesz-kommunikáció vitaképtelennek és komolytalannak tartotta. Ekkor a kormánypárt támogatottsága jóval meghaladta a külön induló kihívókét – a Medián mandátumbecslése újabb kétharmadot jósolt már a választás előtt –, ezért semmi érdeke sem volt a kormánypártoknak vitázni.
Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke a választás előtt úgy fogalmazott:
A viták ideje lejárt, ez most a választók döntésének ideje.
Az ellenzéki listavezetők végül Baló György műsorában ültek le egymással vitázni, Orbán nélkül.
Folytatjuk!
Ennyi volt a Fidesz programja a 2014-es választás előtt. Nem volt túl terjedelmes ajánlat ahhoz képest, hogy 2014-ben Mesterházy Attila, a baloldali összefogás listavezetőjeként egy 15 fejezetes programot mutatott be az MSZP kongresszusán.
Vitázni éppen lett volna miről:
- ez volt az első választás, amit az Alaptörvény szabályai szerint tartottak meg, a szavazás egyfordulós lett, az Országgyűlés létszámát pedig 386-ról 199-re csökkentették, valamint ekkor kaptak szavazati jogot a külhoni magyarok.
- 2014 januárjában írta alá a kormány a Paks II.-szerződést Oroszországgal az atomerőmű bővítéséről, ami, vagyis az orosz kitettség erősítése miatt az ellenzék sokat bírálta a kormányt.
És persze ott lettek volna a miniszterelnök-jelölti viták klasszikus témái: az egészségügy, az oktatás és a gazdaság helyzete, de a Fidesz annyival lesöpörte Mesterházyék vitakezdeményezését, hogy
a vita feltételei nem állnak fenn, mert nincs valós alternatívát felmutató, kormányzóképes jelölt a baloldalon.
Miniszterelnöki-jelölti vita már 2010-ben sem volt, akkor ugyanis az ellenzékben lévő Fidesznek semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy kezdeményezze. Nem volt kérdés, hogy a Fidesz alakít kormányt, hiszen Orbánék támogatottsága a Medián mérése szerint a biztos szavazók között 57 százalékon állt, sokkal inkább az, meglesz-e a kétharmados többség.
Orbán világos zakóban
A rendszerváltás után az első miniszterelnök-jelölti vitára 1998. május 20-áig kellett várni. A kétfordulós szavazás első körére a Fidesz szorosan felzárkózott a kormánypártok (MSZP–SZDSZ) mögé, mindössze három százalékpont volt a hátránya. A szocialista párt az első fordulóig kerülte a vitában rejlő kockázatot, de erre a szorult helyzetre reagálnia kellett. A Fidesz kezdeményezésére végül Horn Gyula akkori kormányfő belement a vitába, amit a választás két fordulója között, a Közgazdaságtudományi Egyetemen rendeztek meg.
Az elsőfordulós eredmények ismeretében Orbán magabiztosan állhatott ki vitázni: az 1994-es választáshoz képest a Fidesz megháromszorozta szavazóinak számát, míg az MSZP–SZDSZ koalíció több mint félmillió szavazót vesztett. Bár listán a szocialisták győztek, a Fideszt segítették a sok helyen a harmadik helyen végző (és visszalépő) kisgazda jelöltek.
Higgadt, európai stílusú disputát folytatott egymással Horn Gyula kormányfő, a Magyar Szocialista Párt és Orbán Viktor, az ellenzékben lévő Fidesz – Magyar Polgári Párt elnöke. A két politikus kerülte a személyeskedést
– írta a vita után a Népszabadság.
Orbán nem párbajozott, hanem tisztelettudóan vitázott – a kihívónak az volt az érdeke, hogy felelős államférfiként jelenjen meg a közönség előtt. Az européer korszellemben magára öltött jómodor mellett emlékezetes arról az estéről Orbán világos színű öltönye, ami Horn klasszikus sötét szettjével szemben is azt üzente: a Fidesz a polgári jövő.
A győzelem íze
Végre láttunk egy európai színvonalú választási vitát, amelyben mintha fontosabb lett volna Horn Gyula és Orbán Viktor számára a demokratikus választás tekintélyének helyreállítása, mint az, hogy ki lesz a választások végső győztese. Amikor a vita abbamaradt, nem éreztem, hogy eldőlt volna bármi is, ami a tegnapi napig nyitott maradt
– írta Tanács István a Népszabadságban.
A Fidesz ugyanakkor úgy értékelt, hogy
ez az alkalom is világossá tette a polgárok számára, hogy a múlt és a jövő, a tagadás és az igenlés erőinek képviselői találkoztak egymással.
1998-ban először került hatalomra a Fidesz, Orbán pedig rákapott a vita ízére. A kormányfő a ciklus végén, 2002-ben is érdekének tekintette a választás előtti vitát, különösen úgy, hogy sótlan, nehézkes, bürokrata stílusáért sokat kritizálták ellenfelét, Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét.
Kormányon jó az iksz
Egy ideig egyáltalán nem volt biztos, hogy Medgyessy megteszi Orbánnak azt a szívességet, hogy kiáll a vitára. Húzta az időt, túl nagy kockázatnak ítélte, és valószínűleg tartott is Orbántól, végül azonban vita előtti napon közölte, vállalja a megmérettetést.
Úgy döntöttem, elmegyek (a vitára), mert az embereknek jogos igényük, hogy tudják, ki mit képvisel
– közölte Medgyessy.
A helyszín ismét a Közgáz volt, de a vitát az áprilisi választás első fordulója előtti pénteken rendezték. Orbán nem kockáztatott, döntetlenre játszott, Medgyessy azonban váratlan stratégiát húzott – mondta a 2002-es vitáról Bíró-Nagy András.
Medgyessy Péter a vita elején a miniszterelnök szónoki tehetségét és színészi adottságát méltatta, magát pedig sokkal szerényebb képességű beszélőként jellemezte, majd elmondta, mi tetszett neki az elmúlt négy év Fidesz-kormányzásból. Ezzel a taktikával sikerült kifognia a szelet Orbán vitorlájából, és egyáltalán nem tűnt szürke pártfunkcionáriusnak. Orbánnak szinte vissza kellett fognia magát, vigyázva, nehogy azzal keltsen szimpátiát Medgyessy iránt, hogy túlzottan dominál.
Medgyessy nyugodt volt, szellemes, és sokat mosolygott. Orbán Viktor feszültebbnek látszott, és olykor kissé a hangja is remegett
– nyilatkozta a vitát követően Török Gábor politológus a Népszabadságnak.
Noha a Magyar Nemzet a vita másnapján arról számolt be, hogy Orbán K.O.-val nyert, a Népszabadság idézve az Il Sole 24 Ore című olasz politikai napilapot arról írt, hogy a Medgyessy–Orbán vita csökkentette a Fidesz és az MSZP közötti korábbi esélykülönbséget. A feltüzelt kampány mellett a vita is mobilizálhatta a szavazókat: az addigi választásokhoz képest rekordmagas részvételi arány mellett Orbán elveszítette az első választását miniszterelnökként. A Fidesz alig néhány mandátummal maradt le az MSZP-SZDSZ koalíció mögött, így erős ellenzékként ülhetett be a parlamentbe. A Medgyessy elleni vita pedig még nem vette el teljesen Orbán kedvét a nyilvános szócsatáktól.
Azóta sem látott médiaeseményre vállalkozott Gyurcsány Ferenccel, amikor 2005. július 8-án (majdnem egy évvel a soron következő országgyűlési választás előtt) leültek szemtől szemben vitázni az Országházban. Pártjaik akkor fej fej mellett álltak, így a saját táboruk megerősítése mellett a bizonytalan szavazók megszólítására használták a százperces pengeváltást. A Népszabadság szerint
két értékrendszer, két gazdasági filozófia, két személyiség és két taktika ütközött tegnap Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor nyilvános vitáján.
Noha az elemzések szerint a pártelnöki csörte a kormányfőnek hozott valamivel többet, Orbán kedvét nem szegte a 2005-ös Gyurcsány-Orbán vita – a nagy pofon a 2006-ban jött.
Egészpályás letámadás
Ez év április 5-én rendeztek máig az utolsó miniszterelnök-jelölti vitát Magyarországon. A Medgyessyt a ciklus közepén váltó Gyurcsány Ferenc ezúttal az RTL Klub stúdiójában nézett farkasszemet Orbánnal. Merev szabályrendszerben, nyolc témában, szabott időkeretben fejthették ki álláspontjukat, és reagálhattak egymásra a vitázók. Ebben a keretben beszűkült Orbán mozgástere, jórészt csak a Fidesz programját ismertette, és
a szokottnál kevésbé magabiztosan fejtette ki véleményét
– írta a vita másnapján a Népszabadság.
Gyurcsány viszont egészpályás letámadást indított, többször csípősen odaszólt Orbánnak, kemény volt, néhol agresszív és személyeskedő. Például amikor az adókról és a költségvetésről szóló blokkban Orbán arról beszélt, hogy a szocialista kormányok mindig adót emelnek, Gyurcsány így vágott vissza:
Miközben perceken keresztül azt ecseteli Magyarország számára, hogy itt a végveszély, talán bele fogunk halni ebbe az államadósságba, az ön pártjának a programja az, amely amerre ment, ott egy pár milliárdot még elszórt. Ha akkora a baj, álljon elő a farbával! Mondja meg, mi a terve, mit csinálna! Ijesztegetni, kérem szépen, ahhoz nem kell politikusnak lenni, ahhoz elég előugrani egy sötét sarokból.
Amíg Orbán a múltról, az előző kormányzás hibáiról beszélt, Gyurcsány az ország általa kínált jövőjét vázolta fel a választóknak. Fel tudta mutatni azt a lendületet, ami aznap este Orbánból hiányzott, és amivel a bizonytalan szavazók szemében meggyőzőbbnek tűnhetett. A miniszterelnök az energikus támadásának részeként adatokkal bombázta Orbánt, aki szinte nem is foglalkozott Gyurcsány támadásaival, ám emiatt gyengének tűnt.
Bíró-Nagy András hibának nevezte Orbán Viktor részéről azt, hogy nem reagált érdemben Gyurcsány támadásaira, szerinte emiatt könnyen kialakulhatott a választókban az a kép, hogy az akkori miniszterelnök felülkerekedett a vitában.
Adatokban az MSZP jelöltje lehengerlő volt, a Fidesz kormányfőaspiránsa ebben gyenge partnernek bizonyult
– írta másnap a Népszabadság.
Az Orbán–Gyurcsány vita a kampány véghajrájának kiemelt eseménye volt, amelyet közel négymillióan néztek élőben. Ráadásul egy napra rá – a magyar politikatörténetben előszőr és eddig utoljára – sor került egy négyes listavezetői vitára is, amikor a mezőny kiegészült Kuncze Gáborral (SZDSZ) és Dávid Ibolyával (MDF).
A politológus szerint ugyanakkor a vitáknak kevés esetben van felforgató erejük.
A legritkább esetben rendezi át radikálisan a szavazatokat egy miniszterelnök-jelölti vita, sokkal inkább megerősíti a kialakult táborokat, csökkenti a bizonytalan szavazók számát, és végső soron növeli a választási részvételt. Olyan fontos tájékozódási pont a kampány végén, amely a bizonytalan szavazóknak is adhat egy utolsó lökést arra, hogy kiválasszák a számukra szimpatikusabb jelöltet és pártot.
Bíró-Nagy András hozzátette, legfőképp a magyar társadalom veszít azzal, hogy már húsz éve nem része a kampányoknak ez a formátum, ami mankóként szolgáltathatna annak a több százezer bizonytalan szavazónak, akik egy szoros versenyben eldönthetik a választás kimenetelét.
Szakértőnk tanulmányát a miniszterelnök-jelölti viták történetéről itt olvashatja el.
