„Húsz–harmincezer ember, aki bármikor kész felrobbantani magát a bosszúért” – Jászberényi Sándor riportja Észak-Szíriából
„Ezek rosszabbak, mint az Iszlám Állam.”
„Miért?”
„Mert arra nevelték őket, hogy álljanak bosszút.”
„Kiken?”
„Az egész világon. És persze a kurdokon. Ez az új nemzedék.”
„Nem tudom elképzelni, hogy rosszabbak lennének az Iszlám Államnál.”
„Pedig azok. A Daes nem azért vitte körbe valakinek a levágott fejét a falvakban, mert bosszút állt. Csak meg akarta félemlíteni a lakosságot. Az új nemzedéket viszont arra nevelték, hogy álljon bosszút mindenkin. Ezt szívták magukba az anyatejjel a táborokban.”
„Ez mit jelent?”
„Húsz–harmincezer embert. Akik bármikor készek felrobbantani magukat a bosszúért. Még teát?”
Az öreg elöblítette a poharam, majd a termoszból újratöltötte cukros teával.
Éjszaka volt. Kamisli külvárosában ültem egy ellenőrzőpontnál, amit a környék férfiai szerveztek. A vaskályhát ültük körbe. Az utca kivilágítatlanul hevert a nyirkos sötétben. A tűz fényében látszott a leheletünk, és minden lépésemnél csikorgott a nedves sár a bakancsom alatt.
Hova lett a sokezernyi dzsihadista?
Észak- és Kelet-Szíriában január óta minden fegyverre fogható férfi őrzi a saját szomszédságát. Kétszáz métert sem lehet megtenni a kurd kantonokban úgy, hogy az embert ne állítsák meg fegyveres nagypapák és serkenő bajszú kamaszfiúk.
Ingerültség és félelem remeg az éjszakai levegőben, a sárból felszálló hajnali ködben reggel.
Az idén januártól február közepéig mintegy húszezer dzsihadista szabadult ki a börtönökből, és nem nagyon tudni, hol vannak. Eddig a kurdok őrizték őket.
2019-ben a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) felszabadították az Iszlám Állam utolsó fellegvárát, Baghúzt. A kurdok győzelmi parádét rendeztek ennek örömére Kamisliben. Én is ott voltam. Fotóztam a mosolygó kurd nőket és férfiakat. Nagy reményekkel néztek a jövőbe.
A terrorszervezet fegyveres erejét valóban szétverték, de rögtön jött a következő kérdés: mit kezdjenek a magukat megadó dzsihadistákkal – köztük rengeteg külföldivel – és a családjaikkal?
2014-ben, amikor Abu Bakr al-Bagdadi bejelentette a kalifátust, tömegével érkeztek szélsőséges iszlamisták a világ minden részéről, hogy csatlakozzanak a „hódításhoz”. Komplett családok érkeztek Európából is. Az Iszlám Állam fegyvereseinek nagy része meghalt a harcokban, de így is tízezer körüli harcoló férfi és fiatalkorú adta meg magát. A kurdok külön börtönökbe vitték őket (Ayed, a rakkai fiatalkorúak börtöne, az al-Alaia börtön Kamisliben, Derik, al-Shaddadi).
2019-től voltak börtönlázadások és Daes-betörési kísérletek, de ezek még mindig a kisebb problémák voltak.
A nagyobb az Iszlám Államhoz köthető nők és gyerekek kérdése lett.
A kurdok számukra két, fegyveresen őrzött tábort hoztak létre Rozsavában: al-Holt és Rojt.
2019-ben ezekben a táborokban körülbelül 73 ezer nő és gyerek élt. Az al-Hol táborban a harmadik országból származó (tehát nem szír és nem iraki) fogvatartottakat külön, „Annexnek” nevezett részlegre választották le.
Az Észak- és Kelet-Szíria Autonóm Adminisztrációja (AANES) 2019-től kezdve kérte az Európai Uniót és az Egyesült Államokat: vigyék haza az állampolgáraikat. A terrortámadások után Európában erről senki sem akart hallani.
Iskolapélda Shamima Begum brit állampolgár esete. 2019-ben találták meg az al-Hol táborban. Begum haza akart menni, de a brit hatóságok nem engedték, sőt, megfosztották az állampolgárságától. Az utolsó hírek szerint 2024-ben még mindig a Roj táborban élt.
Hazavinni tehát nem akartuk a dzsihadistáinkat. Fizetni sem nagyon akartunk, hogy a kurdok őrizzék az ellenségeinket. A kibocsátó országok persze fű alatt repatriáltak pár ezer embert, de a folyamatban az EU és az Egyesült Államok hátul kullogott a Közel-Kelethez, Ázsiához vagy a Balkánhoz képest.
2019 és 2026 között a kurdok érdemi pénzt főleg az amerikai USAID-en keresztül kaptak a táborok fenntartására. Az EU az ENSZ különböző szervezetein keresztül fizetett a víz- és szaniterrendszerbe, az egészségügybe, az élelmezési és elosztási láncokba. A biztonsági és politikai teher egészét viszont az autonómia vitte.
Új, dühös nemzedék
Tudja, mi folyik azokban a táborokban? Felnőtt az Iszlám Állam második nemzedéke. Több tízezer ember, összezsúfolva, nyomorogva. Akadozik az oktatás, a dzsihadista ideológia naponta nyer új híveket
– mondta nekem Szimend Ali, a YPG szóvivője 2023 szeptemberében Kamisliben. Szavai összecsengtek a táborokban dolgozó szervezetek beszámolóival.
Az al-Holban az indoktrináció nem „órarend”. Közösségi kényszer. Kívülről sátorváros. Belül részben párhuzamos rendészet: hiszba jellegű női fegyelmezők, informális „bíráskodás”, megfélemlítés, célzott erőszak azok ellen, akik „nem elég vallásosak”, vagy együttműködnek a segélyszervezetekkel. A New Yorker egykor „ISIS-bírákról” és „vallásrendőrségről” írt, és rendszeres gyilkosságokról, NGO-infrastruktúra elleni támadásokról.
A gyerekek itt nemcsak elszenvedői, hanem nyersanyagai is az utóéletnek. Az ISIS történetileg prioritásként kezelte a gyerekek brutalizáló képzését. Ennek a nyoma a tábori szocializációban is ott van. A drótkerítés mögött mindennapi jelenet, hogy gyerekek fenyegetik a nem muszlimokat és a humanitárius munkásokat. Egy jövőképet kaptak: a bosszút az Iszlám Államért.
Az Iszlám Állam kiszabadul
Hét éven át ültek ezen a ketyegő bombán a kurdok, amikor az idén, 2026. január 20-án felrobbant.
A szíriai kormányerők több fronton támadták az SDF állásait Rakkában és Deir ez-Zórban, és elérték az al-Hol tábort is. A Reuters utolsó adata szerint 2026. január 19-én 23 407 fő volt al-Holban.
A tábor körül a harcok több oldalról futottak össze: a szíriai átmeneti kormányzat konvojai, helyi arab klánok és külföldi fegyveresek is megjelentek. Egy egység – a szír hadsereg kötelékében – áttörte a külföldieket elkülönítő kerítést. Videófelvételen hallani, ahogy az egyik milicista ezt mondja a fogvatartottaknak:
Gyerünk, testvérek…, aki menni akar, ez a lehetőség, elviszünk, ahová akarjátok.
A nap végére a külföldi segélyszervezetek irodái lángoltak. Az SDF kivonult. A területet átvette a szíriai átmeneti kormányzat.
Ami al-Holban történt, sokat elárult Ahmed al-Sharaa kormányerőiről. Damaszkusz próbálja magát mérsékeltnek mutatni – főleg a nyugati közvélemény felé –, de a tábor elfoglalását inkább felszabadításként értelmezte.
Közben a Daes-foglyok kiszabadulását igyekeztek a kurdokra tolni. A kormányzati média azt állította, hogy a kurdok bosszúból engedték el a terroristákat. Csakhogy ennek ellentmondanak a támadásról készült felvételek.
A Reuters szíriai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva azt írta, hogy ezrek hagyták el a tábort az éjszaka alatt. Az Annex kiürült.
Ez volt a fő oka, hogy február 10-én Rozsavába utaztam. Európában az orosz–ukrán háború óta az iszlamista terrorizmus kiszorult a vezető hírekből. A veszély viszont nem múlt el. Az idei januári és februári események álmatlan éjszakákat okoznak annak, aki ismeri a térséget.
Az al-Hol-incidens után az Egyesült Államok nyomást gyakorolt Irakra, hogy vegyenek át 5700 férfit a Rozsavában őrzöttek közül. A dzsihadistákat repülőgépekkel szállították Irakba, és a többségük meg is érkezett.
Egy, az iraki kurd autonómiában dolgozó forrásom megküldte az Iraki Igazságügyi Minisztérium egyik dokumentumát az al-Karkh központi börtönbe beérkezett rabok nemzetiségi megoszlásáról. A listán 5250 fő szerepelt. (A 5700 a vállalt/tervezett szám volt; a nálam lévő névsor ennyit tartalmaz.) Magyar nincs köztük. Európaiak viszont szép számmal.
Érdekes fejlemény volt, hogy Ahmed al-Sharaa kormányzata különösebb tiltakozás nélkül rábólintott, hogy a tárgyalás nélkül fogva tartott dzsihadistákat Irakba szállítsák. Rossz nyelvek szerint ennek az is oka, hogy Szíria jelenlegi vezetője is iraki börtönben kezdte a pályáját, és elkötelezett híve a továbbtanulásnak.
Öt évet ült Abu Ghraibban és Camp Buccában iraki al-kaidás harcosként. A korabeli al-Kaida-vezetés – később az Iszlám Állam kalifája, Abu Bakr al-Bagdadi – bízta meg a szíriai fiókszervezet felépítésével. Ezt an-Nuszra Front néven meg is tette. Az an-Nuszra Front (később: Haját Tahrír as-Sám, HTS) és a szunnita iszlamista milíciák döntötték meg az Aszad-rezsimet. A szíriai hadsereg új magja belőlük lett.
A fenti táblázatban viszont az Iszlám Állam korábbi fegyveresei szerepeltek. A családjaikról sincs szó .
A dzsihadista csekkpontok
„Elment az eszed?” – kérdezte Farhan, amikor felvetettem, hogy megnézhetnénk, mi van most al-Holnál. „A szíriai hadsereg elment, a Daes ellenőrzi az utat. Tudod, mit csinálnak veled, ha látják, hogy külföldi vagy, és még szíriai vízumod sincs?”
Tudtam. Nem vagyok öngyilkosjelölt, elengedtem.
A Rozsavát és az iraki kurd autonómiát összekötő Szimelka-átkelőt Szíria nem ismeri el, így illegálisan voltam az országban. Még a szekuláris szír hadsereg is hónapokig tartó fogdát jelentett volna. Feltéve, ha létezik ilyen.
Al-Hol helyett inkább beszéltem egy kurd humanitárius munkással, aki korábban a táborban dolgozott, és most a tábor mellett él.
Azt mondta: külföldi milicisták érkeztek (ellenőrizetlen források szerint „a 86. hadosztály”), és egy héttel az SDF kivonulása után az Annex teljesen kiürült. NGO nem léphet be. Az ENSZ terepen dolgozó emberei is jelentették, hogy már kívülről, autóval megkerülve is feltűnő volt, mennyien távoztak.
Január 21-e óta naponta jönnek kisbuszok és autók. Ötszáz dollárért bárkit elvisznek bárhová. Helyi vállalkozók al-Hol városból. Felismerték az üzleti lehetőséget.
A szíriai átmeneti kormányzat február 17-ig körülbelül hatszáz főt vitt át az északnyugat-szíriai Akhtarin menekülttáborba, Aleppó kormányzóságába – a saját közlésük szerint.
Január 19-én 23 407 ember volt al-Holban, ebből körülbelül 6400 külföldi. Biztosan tudjuk: hatszázat elszállított a kormányzat. A többiről nem tudjuk, hol lett.
Hová tűnt a sok szép lány?
A szíriai átmeneti kormányzat nem oszt meg velünk semmilyen információt arról, hová kerültek az al-Holban fogva tartottak
– mondta az irodájában Gulistan Ali, az AANES Külkapcsolati Minisztériumának helyettes társelnöke.
Annyit tudnak: nagy részük Szíriába ment. Ahmed al-Sharaa kormányzatáról sem rejtette véka alá a véleményét. „Ha ő lesz az elnök, Szíria lesz az új Afganisztán.”
Rákérdeztem, idézhetem-e. Igen.
Rozsava vezetésének álláspontja szerint a táborokból kikerülő harcképes dzsihadisták az új szíriai hadseregben szívódnak fel. A HTS – Ahmed al-Sharaa ernyője – összefogja Szíria szunnita iszlamista milíciáinak nagy részét.
Ezért vannak kint éjjelente a kurdok az utcán.
A még SDF-kontroll alatt álló Roj táborból a kurdok közben repatriálni próbálják azokat a külföldi foglyokat, akiket hajlandó visszavenni a saját kormányuk, és, akik nem tagadják meg a hazatérést.
Egy albán nőt ennek jegyében küldtek haza tizenkét év őrizet után. A gépe február 12-én szállt le Tiranában.
De nem mindegyik dzsihadista-feleség akar hazatérni.
Február 18-án hosszú fegyveres konvoj mellett mentünk vissza Kamislibe. Páncélozott járművek vezették fel a kisbuszt. Ausztrál nőket vittek vissza a Roj táborba: megtagadták a hazautazást. Mindent elmond, mennyire komolyan veszik a kurdok a fenyegetést, hogy hat nőre húsz fegyveres jutott.
Európa látja, mi készül, de semmit sem tesz
Az Európai Parlament február 10-i vitájában az északkelet-szíriai fogolylétesítmények és táborok ügye egy tengelyre húzta fel a felszólalásokat: a Daes/ISIS visszarendeződésének kockázata már nem elméleti kérdés volt, hanem napi biztonsági probléma.
Dubravka Šuica a bizottság részéről úgy fogalmazott, hogy a friss fejlemények „folyamatos biztonsági kockázatot” jeleztek, különösen az ISIS újjáéledésének lehetőségét, és kiemelte az ismeretlen számú szökést is. Szerinte az Irakba történő átszállítás csökkentheti a nyomást, de a teher így is nagy marad, miközben a terrorellenes együttműködésben Damaszkusz lett az EU első számú partnere.
Igen: az Ahmed al-Sharaa nevével fémjelzett, volt dzsihadista hátterű damaszkuszi hatalomról beszéltek, amely a vita szerint 2026–2027-ben 620 millió eurós uniós csomagra számíthat. (A „feltételek” a vitában elhangzottak, de a gyakorlatban majd kiderül, mennyit is érnek.)
Ingeborg Ter Laak (EPP) azt mondta, a Daest eddig „kontroll alatt tartó” törékeny biztonsági rendszer szétesőben van, és az al-Holhoz és Rojhoz hasonló helyszínek körüli zűrzavar máris szökésekhez vezetett. Ami ezekben a táborokban történik, „nem marad Szíriában” – közvetlen európai kihatása lesz.
A KDNP-s Hölvényi György, a Patrióták frakciójából, úgy fogalmazott: legalább száz iszlamista már kiszabadult, és az al-Hol típusú táborokból történő szökések azt jelentik, hogy az Iszlám Állam újraéledhet. Ami most északkeleten történik, azt Európa később a saját határain fogja viszontlátni.
Ami biztos: az észak-szíriai események közvetlen európai biztonsági kockázatot jelentenek. Az Egyesült Államok már felszámolta az egyik bázisát Rozsavában, és amerikai nyilatkozatok szerint rövid időn belül további kivonások jöhetnek.
Ha az amerikai jelenlét megszűnik, a szíriai hadsereg török támogatással akár meg is támadhatja és felszámolhatja a kurd autonómiát Szíriában. Ez újabb menekültválságot tolhatna Európa felé.
Ennek a riportnak az írásakor mintegy húszezer olyan emberről nem tudjuk, hol van, aki potenciális biztonsági fenyegetettséget jelent Európának. És ez a szám minden órával nő.
