Rácz András a 24.hu-nak: Az orosz elit úgy gondolkodik, mint a Trianon utáni magyar vezetés, Putyinnak pedig nincs választása

Két nap után kézzelfogható eredmény nélkül értek véget az eredetileg háromnaposra tervezett, az Egyesült Államok közvetítésével tartott orosz-ukrán tűzszüneti tárgyalások Genfben. Mind az orosz, mind az ukrán fél nehéznek minősítette utólag az egyeztetést, egyedül a Steve Witkoff békeügyi különmegbízott és ingatlanmogul, illetve Donald Trump veje, Jared Kushner vezette amerikai tárgyalócsapat beszélt „jelentős előrelépésről.”

Volodimir Zelenszkij a szokásos hajnali videóüzenetében a tárgyalás után azt mondta, egy azzal kapcsolatos megállapodáshoz közelebb kerültek, hogy miként ellenőrizzék majd a tűzszünet megkötése után az egyezmény betartását. Viszont az érzékeny politikai kérdések, a tűzszünethez szükséges kompromisszumok és az ezek elfogadásához elengedhetetlen Putyin-Zelenszkij csúcstalálkozó ügyében ismét nem sikerült érdemben haladni.

Az ukrán elnök szóvivője szerint a felek elsősorban a kelet-ukrajnai Donbász régió és a zaporizzsjai atomerőmű sorsáról egyeztettek. Moszkva azt követelte, hogy Ukrajna adja fel a keleti régiónak azt a fennmaradó egyötödét, amelyet az agresszor hadserege az immár négy éve tartó háború alatt nem tudott elfoglalni. Kijev pedig azt akarta, hogy az oroszok adják vissza az ellenőrzést Európa legnagyobb atomerőműve felett, hogy az USA és Ukrajna közösen üzemeltethesse azt. A felek kölcsönösen elfogadhatatlannak tartják a másik követeléseit, és az álláspontjaik a beszámolók alapján Genfben sem közeledtek.

Rácz András Oroszország-szakértő a találkozóról azt mondta a 24.hu-nak:

előre lehetett tudni, hogy az égvilágon semmi értelme nem lesz.

Ezt előre jelezte az is, hogy az orosz delegációt ismét a külpolitikailag teljesen súlytalan Vlagyimir Mengyinszkij volt kulturális miniszter vezette, aki történészből lett Vlagyimir Putyin egyik ideológusa. A korábbi tárgyalásokról kiszivárgott beszámolók szerint Mengyinszkijjel szemben állandó kritika, hogy

nem a tűzszünethez szükséges kérdésekről tárgyal a partnerekkel, hanem hosszú előadásokat tart Oroszország birodalmi szerepéről.

Rácz elmondta: már a szovjet idők óta gyakran fordul elő, hogy Moszkva számára a tárgyalás nem a háború alternatívája, hanem az eszköze – vagyis nem azért tárgyalnak, hogy megegyezzenek, hanem azért, hogy időt nyerjenek a háború folytatásához. Ezért küldenek minden alkalommal súlytalan delegációt egyezkedni az ukránokkal, miközben azzal, hogy részt vesznek az ilyen tárgyalásokon, a nemzetközi közösség, elsősorban az USA felé azt mutathatják, hogy ők próbálnak tárgyalni, csak hát „valamiért” soha nem sikerül megegyezni.

Oroszország az eredménytelen tárgyalások elhúzásával azt a benyomást akarja kelteni, hogy ez a konfliktus megoldhatatlan, foglalkozni sem érdemes vele – és ezzel igyekeznek kifárasztani a Nyugatot.

A gondolkodásuk az, hogyha a nyugati támogatás eltűnik Ukrajna mögül, akkor ezt a háborút megnyerik. Ebben igazuk is van

– mondta a szakértő, hozzátéve, hogy Moszkva a találkozókkal egyben arra is játszik, hogy késleltesse vagy megakadályozza a további szankciókat, elsősorban Amerika részéről.

Az utóbbi években Oroszország a háborúhoz szükséges technológia beszerzése és az energiahordozóik felvásárlása terén erősen kiszolgáltatottá vált Kínával szemben, emellett a Közel-Keleten, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában is sokat veszített a befolyásából. A Kremlhöz több szálon kötődő Valdai Vitaklub orosz külpolitikai agytröszt csütörtökön publikált egy nyilvános jelentést arról, hogy az ukrajnai háború miatt megcsappantak az ország erőforrásai, miközben a szomszédos posztszovjet államoknak a nagyobb függetlenségre irányuló törekvései megerősödtek.

Rácz András szerint

Putyinnak és közvetlen környezetének az ukrajnai háború megnyerése abszolút prioritás, a többi területen elszenvedett befolyásvesztést pedig járulékos veszteségként kezelik.

A szakértő ezt azzal magyarázza, hogy a jelenlegi orosz felsővezetés tagjai mind a hidegháború alatt nőttek fel, ezért számukra a Szovjetunió és a szovjet világhatalmi pozíció a norma – ezért tartják a Szovjetunió szétesését történelmi tragédiának.

Némi leegyszerűsítéssel a putyini elit ugyanabban a gondolkodásban, pszichológiai helyzetben van, mint a Trianon utáni magyar elit. Vissza akarják szerezni az elveszett birodalmiságot, vagy legalábbis azt, amit vissza lehet belőle szerezni, és ezért készek komoly áldozatokat is hozni.

Rácz András egy hosszú folyamatot vázolt fel. Szerinte hogyha analógiát keresünk, akkor, ami Magyarországnak a Felvidék sikeres, 1938-as első bécsi döntés általi visszaszerzése volt, azt Oroszország számára a Krím-félsziget 2014-es visszafoglalása jelentette. Mint mondta, Kárpátalja 1939. márciusi magyar megszállása már valamivel problémásabb ügy volt, de nagyrészt sikeresnek mondható, csakúgy, mint Oroszország számára a Donbász megszállása. Az 1940-es második bécsi döntés, illetve a Vajdaság 1941-es megszállása a kortárs orosz birodalmiságban Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök 2020-as hatalomban tartásával, illetve a szíriai polgárháborúval állítható párhuzamba, amivel sokáig sikerült hatalomban tartani Bassár el-Aszadot. „Az idő előrehaladtával egyre drágábbak voltak ezek a kisebb sikerek, de alapvetően sikerek voltak. És akkor ezután jött úgymond a nagy kaland, ami nekünk a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozás volt 1941-ben, az oroszoknak pedig Ukrajna teljes körű megtámadása 2022-ben” – magyarázta.

Ezzel együtt az oroszoknak a háború megnyerése nem Ukrajna megszállását jelentené, hanem a Kreml akaratának való alávetését, mondjuk egy engedelmes kormány hatalomba juttatását, továbbá a teljes Donbász elfoglalását.

Az Oroszország-szakértő szerint

amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, addig folytatódni fog a háború.

A helyzeten az változtathatna, ha Putyin megbetegedne és lemondana, vagy meghalna, ugyanis onnantól lesz mozgástere az új orosz vezetésnek. „Nem biztos, hogy Putyin utódja abbahagyja a háborút, de neki legalább lenne választása – Putyinnak nincs. Minden hozzá közeli forrás arról számol be, hogy az elnök szent meggyőződése: az ő történelmi küldetése megnyerni ezt a háborút.”

Rácz hozzátette: Ukrajna addig tudja folytatni ezt a harcot, amíg a nyugati támogatás kitart mögötte. Jelenleg pedig törés nem látható ezen a téren, csak átrendeződés – azáltal, hogy tavaly augusztus óta már nem az amerikaiak szállítják a fegyvereket, hanem az európaiak vásárolják meg az amerikai fegyvereket Ukrajna számára. Ezzel együtt az USA egyebek mellett továbbra is szolgáltatja a kulcsfontosságú hírszerzési támogatást, Európa pedig kész a finanszírozás terén segíteni Ukrajnát,

amely a költségvetése 52 százalékát külső pénzügyi támogatásból fedezi.

Ukrajna múlt szerda és vasárnap között 201 négyzetkilométernyi, tehát körülbelül egy Békéscsaba méretű területet foglalt vissza Oroszországtól. Az ukrán hadsereg 2023 júniusa óta nem tudott visszahódítani ekkora területet hasonlóan rövid idő alatt, az ellentámadással visszaszerzett rész majdnem megegyezik az oroszok decemberi előrehaladásával.

A front ezzel azonban lényegében ugyanott áll, mint az ukrán előrenyomulás előtt. Rácz András a következőképp szemléltette a harctéri dinamikát, ami hosszú ideje meghatározza az orosz-ukrán háborút:

Ukrajna területe összesen 604 ezer négyzetkilométer, Oroszországnak pedig a teljes 2025-ös év alatt nagyságrendileg 4600 négyzetkilométert sikerült elfoglalnia, amiben nem volt egyetlen jelentős város sem. Ez olyan, mintha egy támadó fél egy év alatt például a berettyóújfalui járást foglalta volna el Magyarország területéből.