„Még utánozni is nehéz őt, nemhogy legyőzni” – a sikerek érdekében még a családtagjait is kerülte a téli olimpiák királya
„Amikor 14 évesen belevágott a sportágba, semmi nem utalt arra, hogy ennyire jó lesz. Teljesen átlagos sífutónak számított a csoportjában” – mondta Klaebóról korábbi edzője, Rune Sandöy, aki a Byasen IL nevű trondheimi klubnál dolgozott együtt minden idők legeredményesebb téli olimpikonjával.
Klaebo 5 éves volt, amikor a családja a nyüzsgő Oslóból a csendesebb vidéki élet reményében Trondheimbe költözött. Egy sífutónövendék számára Trondheim az éghajlata miatt ideális terepnek számít, mivel novembertől áprilisig minden adott a síeléshez.
Ha ott vannak a barátok, az edzés is vonzóbb
A körülményeknél is fontosabb egy tini számára, hogy olyan társakkal legyen körülvéve, akik motiválják, és miattuk a nehezebb időszakokban is szívesen jár le edzeni. Trondheimben ez sem hiányzott, mivel rengeteg gyerek választotta a síelést.
„Nagy létszámú csoportjaink voltak a klubnál, és ez vonzóvá tette a sportágat a gyerekek számára, mivel szinte az összes barátjuk ott volt. Az ország többi klubjában csak két-három fős csoportok vannak, úgy pedig nehezebb megtartani az ifjakat a sportág számára” – magyarázta Sandöy.
A kis Johannes eleinte focista akart lenni, de édesanyja lebeszélte, mondván, ott nem elég erősnek lenni, még 90 percig futkározni is kell.
Sandöy rendszeresen felméréseket végzett a tanítványai között, és Klaebo általában a mezőny hátsó felében kullogott.
15 évesen a 60 méteres síkfutásban a 25 fős csoportból a 18., húzódzkodásban a 20., hegyi vágtában az utolsó előtti volt. A felülések és a fekvőtámaszok ellenben jól mentek neki (5. és 7. hely), ami mutatja, hogy az akaraterő már akkor is megvolt benne.
Az edző tett róla, hogy győztesnek érezze magát
„Hogy motiváljam a srácokat, vezettem egy táblázatot arról, hogy két felmérés között ki fejlődött a legtöbbet. És ennek a listának mindig ő volt az élén, rengeteg melót tett bele, óriási elszántság dolgozott benne, hogy egyre jobb és jobb legyen” – tette hozzá Klaebo korábbi mestere.
Fiatalkorban nem elég a jó társaság, a jó pedagógusként a gyerekeket terelgető edző, muszáj, hogy legyen sikerélmény is, mert ha az nincs, előbb-utóbb elmegy a kedv. Sandöy ezért mindenféle játékot – legyen szó egy kvízről vagy arról, hogy ki tud egy sílécen állva ügyesebben egyensúlyozni – talált ki, hogy azok is győztesnek érezzék magukat, akik valamiben le voltak maradva a többiekhez képest.
Az elszántság viszont továbbra is ott munkált benne, és egy nap azzal kereste fel a nagyapját, a síedző Kaarét, hogy a világ legjobbja akar lenni.
„Leültek, és összeraktak egy tervet. Ez akkor volt, amikor Johannes még a legkisebb gyereknek számított a korosztályában.
Tudták, hogy előbb-utóbb elkezd izmosodni, férfiasodni, ezért leginkább a technikára helyezték a hangsúlyt. Johannes 15 volt ekkor, most 29 éves, de manapság is mindennap beszélnek
– mesélte a norvég klasszis édesanyja, Elisabeth.
A jobbtól nem szégyen tanulni, tartja a mondás, amit a messzi északon is ismernek, mert Klaebo és nagyapja gyakran elemezte a korszak legjobb sífutóinak a technikáját, sőt, az érmekre ekkor még csak áhítozó ifjonc egyszer betegséget színlelve még a suliból is hazalógott, hogy élőben lássa egyik nagy kedvence, Petter Northug világbajnoki győzelmét.
A megvilágosodás pillanata
Klaebo már 17 éves volt, amikor bekövetkezett nála a növekedési ugrás, és onnantól, hogy fizikálisan is elkezdte felvenni a versenyt a riválisokkal, édesanyja szerint még fókuszáltabb lett, és egyre jobban hitt abban, hogy működni fog a terv, amit a nagyapjával kitaláltak.
„17 voltam, amikor először vittem véghez valami igazán fontosat. Abban az idényben eltörtem a lábujjam, és a sérülés miatt szinte az egész idényem elúszott, de még épp időben felépültem, hogy el tudjak indulni az utolsó viadalon, az országos sprintversenyen – amit korábban még sosem próbáltam. Elmentem a teljesítőképességem határáig, mindent kiadtam magamból, és még magamat is meglepve a második helyen értem célba a selejtezőben. Az országos 82. helyről a másodikra ugrottam, az ismeretlenségből előlépve hirtelen ott volt a nevem a lista elején, és a többiek kíváncsian nézegették, ki ez a srác. Aztán az igazi sprintspecialisták sebességet váltottak, és az elődöntőben kiestem, de a következő nap negyedik lettem síatlonban (ez az a szám, ahol az indulók a táv első felét klasszikus, a másodikat szabad stílusban teszik meg), és óriási élményekkel gazdagodva tértem haza a versenyről.
Az eredmények értelmet adtak a munkának, a nagyapával elvégzett edzéseknek, a rengeteg erőfeszítésnek. Ráébresztett, hogy én is lehetek olyan, mint a gyerekkori bálványaim. Számomra ez olyan volt, mint egy megvilágosodás
– emlékezett vissza Klaebo pályafutása fordulópontjára.
Maradj önmagad mindig
Volt azonban valami, ami még az elért eredménynél is nagyobb jelentőséggel bírt, és utat mutatott Klaebónak.
„Azt a hétvégét a legjobb barátaimmal töltöttem, akik szintén síeltek. És, miközben a legprofibb versenyzők grammra pontosan kimérték, hogy mit fognak enni, mi forró csokit ittunk. Miközben mindenki pihenőt tartott, mi a folyosón szaladgáltunk, bekopogtunk egymáshoz, majd nyomban elrohantunk, mielőtt a másik ajtót nyitott volna. Mindenki, aki ott volt, a sínek élt, mi viszont csak arra figyeltünk, hogy jól érezzük magunkat. És akkor rádöbbentem, hogy csakis akkor lesznek a jövőben is olyan eredményeim, mint azon a hétvégén, ha önmagam maradok. Mindig. Mert szükségem van a boldogságra az életemben.”
18 évesen Klaebo már tarolt az országos bajnokságon, a következő idényben azonban sérülések és betegségek nehezítették a dolgát, ráadásul addig nem ismert ételallergiáira is fényt derült, így száműzte az étrendjéből a glutént, a tejet és a tojást.
Norvégiában már ismerték a nevét, ideje volt, hogy a nemzetközi mezőnynek is bemutatkozzon: 2016 februárjában egy sprintben elért 15. hellyel debütált a világkupában, majd novemberben először állhatott dobogóra, amikor harmadik lett a finnországi Rukában.
21:01-nél látható a rukai döntő, ahol Klaebo bronzérmes lett:
Egy technikai baki után született meg a híres Klaebo-vágta
Bár a győzelem elmaradt, a norvég így is hatalmas feltűnést keltett azzal, hogy az emelkedőn szokatlan technikával, rövid, robbanékony mozdulatokkal száguldott fölfelé. A technikának idővel saját neve is lett, és Klaebo-vágtaként emlegették. Nagyapja később elárulta, hogy az újszerű megoldást valójában egy banális technikai baki szülte.
Először akkor használta ezt a módszert, amikor verseny közben rájött, hogy nincs elég vax a lécein, így azok nem tapadtak eléggé. Ő meg úgy volt vele, ha elkezdek tempósan futni, akkor felérek az emelkedőn.
2017 februárjában az észtországi szabad stílusú sprintversenyen összejött Klaebo első világkupa-győzelme, egy évvel később pedig már olimpiai bajnoknak mondhatta magát. Amikor az olasz Federico Pellegrinót megelőzve megnyerte a sprintszámot Phjongcshangban, 21 és fél évesen ő lett legfiatalabb olimpiai aranyérmes a sífutók között.
Az olimpia után a 2019-es és a 2021-es világbajnokságon is triplázott, miközben a világkupában is ellentmondást nem tűrően gyűjtögette a győzelmeket, de a sikerek hoztak némi kellemetlenséget is számára, mert Trondheimben mindenki akart egy kicsit belőle, a város, az ország, a sportág sztárjából.
Profitált a remeteéletből
Klaebo rettegett attól, hogy egy betegség keresztülhúzza a számításait, így aztán szeretett volna mindenkit távol tartani magától, de odahaza ez nehezen volt kivitelezhető. Végül azt a megoldást választotta, hogy remeteként elvonul a világ elől, és az egyesült államokbeli Utah-ba tette át a székhelyét a felkészülések alkalmával.
Nemcsak az ismeretlenség teszi vonzóvá a Utah állambeli Park Cityt, hanem az is, hogy 2100 méteren fekszik,
Mivel Klaebo a sprintszámok mellett 50 kilométeren is előszeretettel indul, így egyszerre kell szinten tartania a robbanékonyságát, valamint az állóképességét, erre pedig tökéletesen alkalmas az amerikai edzőbázis.
A kivételek: Jordan, James, Klaebo
A sporttudományi, élettani kérdésekben a korábban az NBA-ben, a Milwaukee Bucksnál dolgozó Megan Rowlands Stowe van Klaebo segítségére, aki rendkívül érdeklődő sportolóként írta le a norvégok klasszisát.
Nagyon nyitott a kísérletezésre, hajlamos egészen mélyre ásni a részletekben. A testalkata pedig figyelemre méltó, nem túl izmos, inkább szálkás. Nagyon gyors a lába, ami a sprintjeinél is látszik, a pályán pedig elképesztően okos
– mondta Rowlands Stowe. A testi adottságok és a kognitív képességek mellett van még egy tényező, ami Klaebót Rowlands Stowe szerint a mezőny fölé emeli: ez pedig a mindent elsöprő elhivatottság.
„Johannes tele van szuperképességekkel, és ennek az az oka, hogy tudatosan azokra fókuszál, például tisztán étkezik és időben lefekszik. Az NBA-ben nagyjából 350 játékos van, és mindannyian nagyon tehetséges kosarasok. De a legtöbben közülük eljárnak bulizni, csak pár kivétel van, olyanok, mint Michael Jordan, LeBron James vagy az a Jannisz Antetokunmpo, akivel szintén dolgoztam együtt. Ők azt teszik, amit kell, nem buliznak, és folyamatosan a céljaikra összpontosítanak.”
Egy otthoni edzés Klaebo-módra:
A 2019-es és a 2021-es vébé után Klaebo a 2023-ason is triplázott, a 2025-ös világbajnokságnak pedig Trondheim adott otthont, úgyhogy a szokásosnál is motiváltabban készült. A remete életmódon még csavart néhány fokozatot, és a családtagjai közül csak az edzői stábjába tartozó apjával és nagyapjával találkozott rendszeresen, és a barátnőjével is csak minimális időt töltött.
Két olimpián is bezavart a betegség
„Néha azt kívánom, bárcsak olyan sportot űznék, ahol nem számít annyit, ha az ember megfázik. A mi sportunkkal az a baj, hogyha egy kicsit is megbetegszel, az egész hétvégédnek annyi. Szóval egyszerűen el kell szigetelned magad rengeteg embertől” – mondta Klaebo, akit édesanyja sem látott egy évig a hazai rendezésű vébé előtt.
Nem csoda, hogy a sífutás királya ennyire mániákusan elzárkózott a külvilág elől, mert a 2018-as és a 2022-es olimpián is keresztülhúzta a számításait egy betegség. Trondheimben aztán kiderült, hogy megérte az áldozatvállalás, mert Klaebo összesen hat aranyat zsákolt be: a sprintet egyéniben és csapatban is nyerte, ezen felül a 4×7,5 kilométeres váltóban, a 10 kilométeres klasszikus, valamint az 50 kilométeres szabad stílusú versenyben, és a 20 kilométeres síatlonban is elsőként zárt, megalapozva ezzel a norvég fiesztát.
Az 50 km-es diadallal lett meg neki a 6/6:
A verseny után viszont már belátta: nem biztos, hogy az izolációt a pályafutása végéig erőltetnie kell.
„Nem hiszem, hogy ez hosszú távon egészséges. Ha elveszítek egy-két versenyt amiatt, hogy változtatok az eddigi módszeremen, szerintem még úgy is megéri. Így élni három-négy éven keresztül – és nem csak egy szezon erejéig –, káros, szükségem van arra, hogy emberek között legyek.”
Milánóra már lazábban készült
A milánói olimpiára azonban felszabadultabban készült, és ebben nagy szerepe volt váltóbeli társának, Emil Iversennek, akit szimplán bohócnak nevezett.
„Sokat viccelődtünk, és ez az év sokkal egészségesebb volt, mint a korábbiak. Úgy érkeztem meg az olimpiára, hogy kevésbé érzem magam fáradtnak, és mentálisan is jobb állapotban vagyok, mint a tavalyi világbajnokságon. Az, hogy a felkészülés során jól éreztük magunkat, az eredményeken is meglátszik” – nyilatkozta Klaebo.
Aki ötszörös olimpiai bajnokként érkezett Milánóba, ahol a trondheimi vébéhez hasonlóan minden számot megnyert, amiben csak elindult. Az amerikai gyorskorcsolyázó, a 46 éve Lake Placidben taroló Eric Heiden után ő lett a második olyan téli olimpikon, aki legalább öt aranyat szerzett egyazon olimpián, és elárasztották az internetet a mémek arról, ahogy Klaebo a rá jellemző technikával és sebességgel rohan fölfelé az emelkedőn.
He may remind you of Erling Haaland on skis, but Johanes Hoesflot Klaebo in a Norwegian Superstar in his own right
He’s already picked up two gold medals at Milano Cortina 2026, taking his Olympic Games gold-medal tally to NINE
pic.twitter.com/NfBhV2YVqt
— TNT Sports (@tntsports) February 11, 2026
Tizenegy olimpiai bajnoki címe mellett van 15 aranya a vébékről és száznál is több győzelme a világkupa-versenyekről, ennek ellenére az ellenfelek nem unják még a norvég nyerőgépet, sokkal inkább inspirálja őket, hogy ellene küzdhetnek.
„Soha nem hibázik, és mindig a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban van. Még utánozni is nehéz őt, nemhogy legyőzni, de nekem abban a mérhetetlen szerencsében volt részem, hogy párszor sikerrel jártam ellene” – mondta az olasz Federico Pellegrino, aki az olimpiákon nem tudta elcsenni az aranyakat, mert Phjongcshangban és Pekingben is ezüstérmes lett Klaebo mögött sprintben, Milánóban pedig két bronzot szerzett.
A milánói sprintversenyben második Ben Ogden úgy fogalmazott, bár Klaebo miatt a többieknek kevesebb az esélyük a győzelemre, de mindenki arra vágyik, hogy a lehető legkeményebb ellenféllel mérje össze a tudását.
Honfitársa, a mostani olimpián a sífutóváltóval és a csapatsprintben is aranyérmes Einar Hedegart szerint Klaebo egyértelműen minden idők legjobbja, és, ha a sífutás nagyobb elismertségnek örvendene, akkor a négyszeres Tour de France-győztes Tadej Pogacarral vagy a 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelpsszel emlegetnék egy lapon.
Phelps túl messze van
Apropó, Phelps: az amerikai úszófenomén 12 arannyal előzi meg Klaebót, úgyhogy a rekorddöntés meg sem fordul utóbbi fejében. Egyelőre csak 2030-ig lát előre, bár nem zárja ki, hogy még a 2034-es játékokat is bevállalja, lévén számára ismerős terepen, Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben rendezik majd.
Motivál, hogy Salt Lake City lesz a házigazda, mivel az elmúlt években nagyon sok időt töltöttem arrafelé. De, ha ki is tartok addig, akkor is ki kell találnom valamit, mert nem hiszem, hogy képes lennék folyamatosan versenyezni 2034-ig. De ezen még ráérek gondolkodni.
