Magyar nyomok az észak-olasz hóban – Csavargások az Alpokban a téli olimpia apropóján
Két évtized után ismét Európa közepén, az olasz Alpok lejtőin és pályáin száguldanak a téli olimpiai és paralimpiai játékok sportolói. Az esemény megnyitóját cikkünk megjelenésekor tartják Milánóban, a versenyek azután nyolc településen zajlanak majd. A listát böngészve pedig kiderül, hogy több helyszínről a Fortepan is őriz felvételeket.
Egy legendás szálló lakói
A síugrókat idén Predazzo sáncai várják. Az alábbi kép közepén, éppen hogy, de azért látszik egy kis szálloda. Az Albergo Nave d’Oro épülete áldozatul esett ugyan az 1960-as évek településrendezésének, de az emlékét őrzik a predazzóiak. Az Alpok egyik különösen festői szakasza, a Dolomitok titokzatossága, feltáratlansága miatt a tudósok és művészek kedvelt úti célja lett a 19. században. És aki erre vetődött, Humboldt berlini természettudóstól Dolomieu francia kutatón át – akiről a vidék azután a nevét kapta – Semsey Andor pesti ásványtudósig, mindenki ebben a kis albergóban szállt meg. A predazzói geológiai múzeumban látványos kőzetek mellett a legendás szálló vendégkönyvei is megtekinthetők.
Semsey Andor a 19. század végén a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott tizenhat Predazzóban gyűjtött kőzetet. Nagyjából ebben az időben járt arra Eötvös Loránd is, akinek hegymászás és fényképezés iránti rajongásáról írtunk már. A fizikus feljutott Európa második legmagasabb hegyére, a 4638 méteres Monte Rosára, 1902-ben még csúcsot is neveztek el róla a Dolomitokban. A vidékről a nagyközönséghez ekkoriban elsősorban a szenzációs hírek jutottak el: az utakat eltorlaszoló lavinák; a vezető nélkül a magasba tartó fiatalok, akik nem egyszer szerencsétlenül jártak; a hegyekbe szervezett nehéz kerékpártúrák.
Cortina d’Ampezzo és az ágyúk
Vagy Savoyai Margit látogatása az Ampezzo-völgyben fekvő Cortina kisvárosba, és a „szigorú óvóintézkedések”: az olasz királyné kocsiját ugyanis nyolc lovascarabiniere és nyolc osztrák csendőr őrizte… Cortina az idei olimpia egyik kiemelt helyszíne, szánkó, bob, szkeleton, curling és alpesisí számokkal. Jankovics Marcell író, politikus, alpinista számtalanszor visszatért ide, vágyakozását mal des Dolomites-nek nevezte, és így magyarázta száz évvel ezelőtt: „Legjobban szeretem Ampezzót, mert ez a vidék volt számomra mindenkor az erő, egészség, gyönyörűségek tanyája, a szabadság és gondtalanság bevehetetlen szigete, fiatalságom legragyogóbb emlékeinek kimeríthetetlen kincsesbányája.”
Legközelebb már a világháborús tudósításokból köszönnek vissza a települések nevei, az olasz és az osztrák–magyar csapatok heves összecsapásainak színtereként. „A visszhang nem kirándulók vidám dalát, de ágyúk zengését mennydörgi vissza százszoros erővel.” Amikor Cortina d’Ampezzót 1917-ben az osztrák katonák elfoglalták, IV. Károly is az alpesi hadszíntéren tartózkodott, a szomszédos Dobbiacóból (Toblach) érkezett. „Cortina d’Ampezzo két éven át osztrák kézen volt, és lakossága ez alkalommal üdvözölhette először a háború alatt trónra lépett uralkodóját” – lelkesedett akkor Magyarország. A háborút lezáró békeszerződések értelmében azonban Dél-Tirolt végül az Olasz Királyság kapta meg.
Cortina neve később is hívogatóan csengett, a húszas években reklámozták Magyarországon a helyi Grand Hotel Savoyt, később itt nyaralt a családjával Zerkovitz Béla zeneszerző, az IBUSZ pedig 1965-ben csemegeként hirdetett egy egész napos cortinai kirándulást egy egyhetes jugoszláviai út részeként. A részvételi díj 2900 forint volt, ami a netes pénzérték határozók szerint ma olyan 340 ezer forint volna. Épp hetven évvel ezelőtt, 1956 januárjában téli olimpiát is rendeztek, a Nagy Marianna–Nagy László műkorcsolyapáros pedig bronzéremmel tért haza Cortinából.
Milánó magyar szemmel
A XXV. téli olimpiai játékok megnyitóján túl tucatnyi versenyszámnak is Milánó ad otthont a következő napokban. Sok időt töltöttek ott magyar sportolók az elmúlt évszázadban is, de a pályákat kicsit elhagyva is érdekes sztorikra bukkanhatunk. 1912-ben kalaposmunkás világkongresszus zajlott Milánóban több magyar küldöttel. Az első programpont a látnivalók, a dóm, a kupolás galéria megismerése volt… Az olaszok hatalmas termetű ökölvívója, Primo Carnera a ’30-as évek elején könnyebben megsérült, amikor autójával összekoccant egy milánói villamossal, de ’37-ben már Budapesten mérkőzött és meglátogatott egy boksziskolát is. A Malért járataival leginkább bécsi átszállással lehetett Milánóba eljutni.
1969-ben pert indított a külkereskedelmi vállalat a Galbiani cég ellen, mert kecskeméti fütyülős védjeggyel olyan hamisítványt hoztak forgalomba, amelynek a címkéjére még a „magyar gyártmány, Budapest, Hungary” szöveget is kinyomtatták. A Panoráma útikönyveknek köszönhetően megismertük a „Milánó és az északolasz tóvidék” szókapcsolatot, és a szerkesztők végre észrevették, hogy Milánó divatfővárossá nőtt. Orkánkabátokról, titokban árusított felsőrész nélküli fürdőruhákról számoltak be, és így sóhajtoztak: „olasz kislányon fedeztünk fel arany-lastexanyagból készült vékonytalpú, pehelykönnyű balerina cipőt. Bárha valamelyik cipőtervezőnk is észrevenné!” Olvashattunk Svéd Sándor, Kováts Kolos vagy Polgár László fellépéséről a Scalában, és hogy Szalay Karola a Scala balettiskolájának tanára lett, de a milánói gengsztervilág vakmerő bankrablásairól, pusztító robbantásairól is.
Verona, drámák és sikerek
A Veronában járt magyar utazó jellemzően három dologról mesélt: a híres szerelmeseken kívül a rendszeres mezőgazdasági kiállításról és az arénáról – ahol majd február 22-én az olimpiai záróünnepséget rendezik. 1938-ban a pesti Operaház karnagya, a veronai születésű Sergio Failoni vezényelt itt, amikor harmincezer néző előtt, nagy sikerrel bemutatták a Tannhäusert. A város aznapi hangulatáról Várkonyi Zoltán hosszú cikkben tudósított, azt írta, az énekesek mellett mindenki a magyar rendezőről, Oláh Gusztávról beszélt, mert „…hajmeresztő kívánságai voltak. Reflektorokat szereztetett be, háromszáz fáklyát hozatott, s fenyőfákat, gyönyörű sudár, élő fenyőket” az Alpokból.
Amikor a pesti mozik 1936-ban bemutatták a Rómeó és Júliát George Cukor rendezésében, a Metro-Goldwyn-Mayer és a 8 Órai Újság közös pályázatot hirdetett, amelynek fődíja „egy veronai utazás a két halhatatlan szerelmes sírjához és teljes ellátás Veronában” volt. Régebben a Júlia legendájához kötődő helyek megtekintése után a látogatók levelet írtak a hősnőnek, Júlia titkára pedig apránként mindegyikre válaszolt. Általában vigasztalhatatlan szerelmesek kaptak tőle tanácsokat, ezért sújtotta le a világot, amikor az illető 1961-ben nyugdíjba ment. „A jövőben egy automata ad ismertetést, a megfelelő érme bedobása ellenében, kívánság szerint németül, angolul vagy franciául.”
Alpesi falvak ízei
Anterselvában (Antholz), ami idén a sílövészek terepe, máskor is tartanak biatlon világversenyeket, Livigno és Bormio lejtőin pedig műlesikló bajnokságokat. A két kis település egy nemzeti park területén fekszik, és az olimpia szervezői alá is húzták, hogy igyekeztek keveset építkezni az Alpokban, inkább régebbi létesítményeket frissítettek fel. Bormio finomságairól Knézy Jenő számolt be, amikor egy 1985-ös vébét közvetített. Elmondta, hogy az újságíróknak felajánlották, menjenek végig a sízők versenypályáin, de nemigen akadt jelentkező. Megkóstolták viszont a helyi specialitást: „a pizzoccherit, a mi nokedlinkhez hasonló főtt tésztát vajjal, reszelt sajttal, alkalmasint párolt zöldséggel ízesítik. (…) Kitűnőek a házi sütemények és a fagylaltok. Bormio főutcáján a legnagyobb hidegben is ott tolongott az egyik fagyis körül az egész diáksereg!” A Milano Cortina 2026 versenyei pedig már el is kezdődtek, Knézy Jenő szavaival élve: jó estét, jó szurkolást!
Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/teli-olimpia-olaszorszag
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
