„Hadifogságba nem kerülök, mindig van nálam egy kis meglepetés” – rakétákat szerelnek és lőnek vissza a nyugdíjas Kaszpi Farkasok

Arszon, Péce, Dnyipro, Mihájlovics és a parancsnok, Gyid.

Megfontolt mozdulatokkal és halk szavakkal kerülgetik egymást meg a földön heverő, három méter hosszú rakétákból emelt halmokat a garázsban. A teret tovább szűkíti három pick-up terepjáró, a platójukon háromféle rakétakilövő állomás. A szovjet GRAD rakéta-sorozatvetők mintájára házilag barkácsolt konstrukciók negyven helyett csak három rakétát tudnak kilőni, de a nyugdíjas alakulat esküszik: annyival pontosabbak, mint a sörétes puskákhoz képest a mesterlövészek.

Különben nem is kapnánk feladatot a hadseregtől

– mondja Gyid, azaz „Nagyapa”, az alakulat parancsnoka és alapítója, ATO-veterán (a 2014-ben kezdődő és négy évig tartó kelet-ukrajnai harcokat hívják ATO-nak), aki  2022-ig egy civil védelmi kört vezetett, amelyben a hozzá hasonló veteránokat és érdeklődő civileket látták el a legfrissebb katonai ismeretekkkel.

A háború kitörése után nem minden jelentkezőt tudott azonnal felszívni a hadkiegészítés, sokan az ő egyesületük tagjai közül is vadászpuskákkal vették fel a harcot a „világ második hadserege” ellen.

Végül az egyletből mindenki – akiket a fegyveres erők vagy a Nemzeti Gárda a koruk alapján be tudott hívni – harcolni ment.

Csak a pionírek maradtak – inkább így hívjuk magunkat, mintsem nyugdíjasoknak

– magyarázza Gyid.

Az ellenállás a vérében van.