Csepeli György: A Fideszben nem tanulnak, és már nem is fognak tanulni

Interjút adott a Népszavának Csepeli György szociálpszichológus.

Néhány mondat, gondolat a cikkből:

• Magyar Péter úgy tanult, hogy a körülmények hatására mindig kiválasztotta a sikeres megoldást, a sikerteleneket abbahagyta, és a folyamatos tanulás még nem ért véget.
• A Fidesz az ellenkezője Magyar Péternek, a Fideszben nem tanulnak, és már nem is fognak tanulni. Orbán Viktor körül már csak olyanok maradtak, akiknek nincs semmilyen ötletük. Egyedül a lojalitás számít, nem a hozzáértés.
• Az osztogatás már nem működik, de még az osztogatást is az ötlettelenség jellemzi a Fideszben.
• A magyar társadalom olyan kiéhezett állapotban van, az se lenne elég, ha manna szállna le az égből. Az emberek kétharmadának nincs annyi megtakarítása, amiből fedezni lehet egy fürdőszoba felújításának költségeit.
• A Fidesz egyetlen tartaléka: a megijesztést, a félelemben tartást; ez is szokott működni, hisz a politikát mindig az érzelmek döntik el.
• A 2026-os parlamenti választás népszavazás lesz, és népszavazás esetében a spontán mozgások a döntőek, nem a mozgósítás.
• A Tisza Párt tulajdonképpen egy Fidesz 2.0. A baloldali-liberális narratíva egyszerűen nem illeszkedik az élet igazi kérdéseihez. A Fidesz annak idején ráérzett erre az illeszkedési hiányra, és előjött a nemzeti témával, a polgárosodással, Magyar Péter ehhez nyúlt vissza. Ez egy alapvetően konzervatív-jobboldali társadalom, de nem fasiszta. Magyar Péter a polgárosodni vágyó Magyarországot igyekszik képviselni, ebben van az ereje. A Fidesz őrületes hibát követett el, hogy 2010-ben, amikor visszatért a hatalomba, nem ezt folytatta. Most Magyar Péter folytatja.
• Az új kormány lehetőségei korlátozottak, a kényszerei erősek lesznek.

Közel két éve mi is interjúztuk a professzort, ciklusközépen, kampánytól valamennyire távol igyekeztünk mélyet meríteni, s onnan indultunk, hogy vajon tudatlanabb-e a ma embere, mint az elmúlt évszázadé. Szó esett végtelen térről és véletlen feleségről, megboldogulásról, megbolondulásról és elbájolódásról, s választ kaptunk arra, hogy kócos tudósnak vagy titkárnős államtitkárnak jobb-e lenni, és kiderült, hogy már fel se tesszük magunknak az olyan kérdéseket, hogy mi az élet értelme, pedig, ha valaminek, hát annak lenne értelme – szeretettel ajánljuk.