Főoldal
/
Pukás-Dallos Peti: Senki nem születik szarlapátolásra
Lázár János építési és közlekedési miniszter múlt csütörtökön, balatonalmádi lakossági fórumán beszélt arról, hogy véleménye szerint ha migránsok nincsenek, és valakinek takarítani kell az InterCityn a mosdót, mert oda egyébként a magyar választópolgárok nem olyan nagy lendülettel jelentkeznek, hogy másnak a szaros mosdóját takarítsák, akkor fel kell tárni a belső tartalékokat.
„És a belső tartalék a magyarországi cigányságot jelenti. Ez a valóság”
– jelentette ki Lázár, amivel igencsak felborzolta a hazai kedélyeket.
Nagy felháborodást váltottak ki a szavai
A miniszter megszólalása többeket felháborított, többek mellett Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, Molnár Áron politikai aktivizmusa révén is ismert színész, Orsós János, a miskolci Doktor Ámbédkar Iskola alapítója és oktatója, Lakatos László roma stand-upos, Vályi István újságíró, valamint Kis Grófo roma énekes is nyilvánosan reagáltak az elhangzottakra. Hozzájuk csatlakozott nemrég Puskás-Dallos Peti is egy Instagram-poszttal.
Egy közel tízéves fotót posztolt az énekes
Senki nem születik szarlapátolásra. Ez a kép majdnem tíz éve készült. Zsolt barátommal egy Real Madrid-szurkolói csoportban megjelent segélykérés hatására indultunk el Szendrőládra, focilabdákat és sporteszközöket vittünk magunkkal
– kezdte írását az X-Faktor egykori mentora, aki ekkor gyerekekkel találkozott, többségük roma származású volt.
Budapesti gyerekként (és közszereplőként is) fontosnak éreztem a támogatást, fontosnak azt az alapvetést, hogy igenis segítenünk kell olyanokon is, akiket nem ismerünk. És közben szembesültünk valamivel, amit a saját kis buborékunkból, a budapesti művészeti közegből nehéz látni: hogy akár száz kilométerrel arrébb is mennyire más körülmények között élnek emberek. Hogy mennyire máshonnan indulunk. Mennyire eltérő gazdasági és szociális helyzetbe születünk bele.
Az énekes hangsúlyozta, hogy egy dolog bizton látható:
„Minden gyerek gondoskodásra, szeretetre és törődésre vágyik. A mi feladatunk az, hogy ezt megadjuk nekik – nemcsak egyénként, hanem társadalomként is. Mert minden gyerek megérdemli a minőségi oktatást, a minőségi egészségügyet és a minőségi szociális hálót.”
Mint írja, azóta eltelt közel egy évtized, és a képen látható gyerekek már felnőttek. Van közülük, aki továbbtanult, aki elhelyezkedett a munkaerőpiacon, és lehet, hogy valakinek nem jött össze az, amiről álmodott, ő azonban büszke rájuk.
Büszke vagyok arra is, hogy egy picit én is hozzájárulhattam ehhez az úthoz. És mély tisztelettel vagyok mindazok felé, akik nap mint nap erőn felül tesznek azért, hogy ezek a gyerekek beteljesíthessék az álmaikat. Ezek az emberek–tanárok, segítők, támogatók, szociális munkások – soha nem engednek meg maguknak lemondó, bántó mondatokat. Mert pontosan tudják, milyen hatása van akár egyetlen félmondatnak is egy gyerek önértékelésére, álmaira, motivációjára. És igen: ők azt is tudják, hogy sokszor sok-sok félmondattal kell fellapátolni azt a szart, amibe ezek a gyerekek beleszülettek. Nem azért, mert ott lenne a helyük. Hanem azért, mert ezt dobta a gép, de hálisten a világba születnek csodás emberek, akiknek lehet nincs kastélyuk, de a szívük maga a palota, ahova rengeteg gyermek álma belefér, legyen szó cigány-zsidó-fehér vagy inkább úgy mondanám: magyar gyerekről, akiket mi nevelünk fel, a mi iskolánk, a mi tanításaink
– zárta sorait az édesapa.
