Hányan mondtak le eddig a Nobel-díjukról, és kinek sikerült az, ami Trumpnak?

Bár a norvég Nobel-bizottság már napokkal korábban emlékeztetett, hogy a Nobel-békedíjat nem lehet megosztani vagy átruházni, az elismerést kiérdemlő María Corina Machado mégis átadta a díjat az elismerésre régóta vágyó Donald Trumpnak.

Trump és a békedíjak

Trumpot egyébként jelölték a 2021-es béke Nobel-díjra, miután segített az Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok közötti békekötésben, de akkor sem nyert. Tavaly Ilham Alijev azeri elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök amerikai közvetítéssel békeszerződést írt alá a Fehér Házban, Washingtonban augusztus 8-án, amivel egy több mint 35 éve zajló konfliktust zártak le. Ezután Azerbajdzsán és Örményország is jelezte, hogy felterjesztenék Donald Trumpot Nobel-békedíjra. Trump végül nem nyerte meg a díjat, ami kisebb riadalmat is okozott Norvégia egyes elemzői és vezető politikusai körében. Október 10-én María Corina Machadónak ítélték oda a békedíjat, a venezuelai ellenzéki vezető egyébként már akkor sem titkolta, hogy az elismerés az amerikai elnöknek is kijárna.

Ezt a díjat Venezuela szenvedő népének és Donald Trumpnak ajánlom, amiért támogatja az ügyünket!

– nyilatkozta akkor Machado.

A venezuelai ellenzéki vezető január 15-én, egy zárt körű fehér házi találkozón átadta Nobel-békedíját Trumpnak, ismét hangsúlyozva, hogy elismeri az amerikai elnök egyedülálló elkötelezettségét országa szabadsága iránt. A díjat el is fogadta Trump:

María átadta nekem Nobel-békedíját az általam végzett munkáért. Ez csodálatos gesztus volt a kölcsönös tisztelet jeléül. Köszönöm, María!

– írta a közösségi oldalán az amerikai elnök.

A díjat visszavonni, megosztani és átruházni sem lehet, ezt a békedíj hivatalos oldalán is világossá teszik, mivel „sem Alfred Nobel végrendelete, sem a Nobel Alapítvány alapszabálya nem említ ilyen lehetőséget”, és a „bejelentés után a döntés örökre érvényben marad”.

Donald Trump azért hivatalosan kapott egy békedíjat tavaly, elsőként érdemelte ki a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elismerését, amit a 2026-os világbajnokság sorsolásán adtak át az amerikai elnöknek Washingtonban.

A világ most biztonságosabb hely, és az Egyesült Államok a legmenőbb ország a világon

– nyilatkozta akkor.

Ez a békedíj-ügy sem ment le botrány nélkül, Gianni Infantinót, a FIFA elnökét feljelentették a szervezet etikai bizottságánál. A Fairsquare nevű brit civil jogvédő szervezet szerint az elnök túlságosan „körbeudvarolta” Trumpot, amivel megsértette az alapszabályt és etikai kódexet, mivel a szervezetnek és alkalmazottainak elvileg semlegesnek kéne maradniuk politikai kérdésekben.

Sartre vissztautasította, Kissinger nem ment el a díjátadóra

A Nobel-díj 125 éves történelme során nem is fordult elő, hogy valaki átadta volna másnak a díjat, sőt az sem fordult elő, hogy valaki visszaadja az elismerést, miután kiérdemelte. Nem csak a békedíjra igaz ez, de az összes, a bizottság által odaítélt díjra. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden Nobel-díjjal kitüntetett ember hozzá is jutott a díjhoz vagy megőrizte azt.

1964-ben például Jean-Paul Sartre kapta volna az irodalmi Nobel-díjat, ám a francia író át sem vette, visszautasította az elismerést. Nem a Nobel-díjjal volt baja, hanem az összessel, Sartre minden hivatalos kitüntetést, díjat visszautasított.

1973-ban Le Duc Tho utasította vissza a díjat. Január 27-én írták alá Párizsban azt a békeszerződést, amely hivatalosan is lezárta az Egyesült Államok részvételét a vietnami háborúban. A megállapodás létrejöttében nagy szerepet játszott Henry Kissinger, Richard Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és a vietnámi politikus, így a bizottság Kissingernek és Thó-nak ítélte oda a Nobel békedíjat, utóbbi azonban visszautasította arra hivatkozva, hogy a béke nem jött létre, mivel a tűzszünetet megsértették, és a harcok folytatódtak, Saigon 1975-ben elesett. A történtek után egyébként a Nobel-bizottság két tagja tiltakozásul lemondott. Kissinger bár elfogadta a díjat, de nem vett részt az ünnepségen.

Amikor a politika veszi el a Nobel-díjat

Több olyan eset is volt, amikor bár a díjazottak átvették vagy átvették volna az elismerést, de a politika közbeszólt. 1958-ban Borisz Paszternak orosz költő, regényíró, zeneszerző és műfordító kapta az irodalmi Nobel-díjat a Zsivago doktor című regényéért, amit elfogadott, ám a szovjet hatóságok kényszerítették rá, hogy utasítsa el a díjat. Paszternak egyébként Nyugaton is elismert költő volt, 1946 és 1950 között minden évben jelölték irodalmi Nobel-díjra, de egyszer sem kap(hat)ta meg.

Korábban Adolf Hitler fosztott meg a díjtől több német tudóst is. A náci Németország diktátora megtiltotta a német díjazottaknak, hogy elfogadják az elismerést: 1938-ban Richard Kuhn kénytelen volt visszaadni a kémiai Nobel-díjat, ahogy 1939-ben Adolf Butenandt is, akárcsak a szintén 1939-ben, a fiziológia vagy orvostudomány kategóriában elismert Gerhard Domagk. Ők azonban később megkapták okleveleiket és érmeiket. Adolf Hitlert egyébként 1939-ben Nobel-békedíjra jelölték, de nem érdemei elismeréseként, a vezetőt Erik Gottfrid Christian Brandt svéd szociáldemokrata parlamenti képviselő jelölte, de ez inkább egyfajta ironikus tiltakozás volt a másik jelölt, Neville Chamberlain brit miniszterelnök ellen.

James Watson 1962-ben kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat Francis Crick-kel és Maurice Wilkinsszel megosztva a dezoxiribonukleinsav (DNS) kettős hélix szerkezetének felfedezéséért. Az amerikai molekuláris biológus viszont 2014-ben árverésre bocsátotta a Nobel-díját, arra hivatkozva, hogy csökkentették a fizetését és több pénzt tudjon áldozni a kutatásaira.

Az érmet az aukción egy orosz nagytőkés, Aliser Uszmanov vásárolta meg, 4,1 millió dollárt fizetett érte. Watson egyébként visszakapta a díjat, Uszmanov úgy vélte, elfogadhatatlan, hogy egy olyan kvalitású tudós díját eladják, mint Watson, ezért visszaszolgáltatta a díjat a tudósnak.