„Itt azt érezzük, amit Magyarországon elvesztettünk: tényleg fontos, amit csinálunk”

A mentőből felhoztuk a kék táskát? Hol a folsav? És az antidepresszáns? Gyermekvitamint szeretnék! A felnőttvitamint nem hoztuk el Budapestről? Ha valahol hashajtót találtok, szóljatok! Toll, mappa merre?

Az idézet mondatfoszlányok alapján talán nem tűnik ideálisnak a helyzet arra, hogy bármiféle egészségügyi ellátás kezdődjön magyar orvosok vezetésével, csakhogy egyrészt a káoszban több évnyi rutin és rendszer van, másrészt nem is egy hagyományos rendelőben vagyunk.

A kárpátaljai Ungvár menekültszállójának második emeletén öt nappal karácsony előtt (egy lusta, szürke szombat reggel) egy Budapestről érkezett kis csoport – orvos, pszichológus, ápoló és mentős – próbál úrrá lenni a káoszon a betegek érkezése előtt. Semmi nincs meg, mégis minden a helyén van.

Az egészségügyi ellátás helyszínét a menekültszálló közösségi tere adja: kanapé, néhány szék és két nagy asztal a rengeteg doboz gyógyszernek.

A MedSpot Alapítvány az orosz-ukrán háború 2022. februári kitörése óta rendszeresen segíti a kárpátaljaiakat egészségügyi ellátáshoz jutni. Kezdetben a határ közelében, Beregsurányban állomásoztak, aztán, miután kiderült, hogy a túloldalon is szükség van rájuk, áttették a székhelyüket, és már évek óta Ungvár és környéke jelenti a bázisukat.

Budapestről jönnek minden hónapban, és már annyiszor tették meg az utat, hogy a határon kiérdemelték a gyorsítósávot: „suhanóval” mehet át a konvojuk, amit egy adományból kapott mentőautó vezet.

„35 vagy 36” – a MedSpot orvosmissziójának vezetője, Spányik András sem tudja már, hogy az elmúlt közel négy évben pontosan hányszor teljesítették az oda-vissza alsó hangon 800 km-es távot. De nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy jövő hónapban is menni fognak, és azután is.

Kezdjünk végre dolgozni! – jön a határozott ukáz Miklóstól a sebtében berendezett ungvári rendelőben.