Sárkányosok voltak a magyar lovagok
A kései, 14. század közepétől terjedő királyi alapítású lovagrendekben természetesen fontosnak számítottak a korai társaságokban megfogalmazott alapértékek – például a kereszténység oltalmazása, vagy az erkölcsök tisztelete –, ám a szerveződés valódi célja és a tagok köre gyökeresen megváltozott. Ezeket már azért hívták életre, hogy támaszt nyújtsanak az uralkodói hatalomnak, ezért e társaságokba a legbefolyásosabb főurak és udvari méltóságok kaptak meghívást – írja a Rubicon.hu.
Vére vesztése miatt fehér
Az első ilyen társaságot, a nem túl hosszú életű Szent György-rendet Károly Róbert alapította, majd sorra születtek hasonlók szerte Európában. Szent György és a sárkány harcára utal a Luxemburgi Zsigmond király által 1408. december 12-én létrehozott Sárkányrend is. A sárkány a bűnöket és a keresztény hit ellenségeit szimbolizálja, ám a fenevad összeszabdalt teste, „vértelen hasítéka” azonban éppen a gonosz legyőzésére és – a vörös kereszt megjelenésével – a hit diadalára utalt.
Az alapítólevél szerint: „[…]tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk…”
Nők is csatlakozhattak
Az egyházi ihletésű, ám nagyon is világi rend a „szent célokon” túl jóval nagyobb hangsúlyt fektetett Luxemburgi Zsigmond politikai ambícióinak megvalósítására. A rend 24 taggal alakult meg, a királyi pár által meghívott 22 férfi között olyan nagy hatalmú urak szerepeltek, mint Cillei Hermann gróf, Garai Miklós nádor, Stiborici Stibor vajda, Szécsi Miklós tárnokmester, vagy Lazarevics István szerb despota.
Ebben az is szerepet játszhatott, hogy az uralkodó leánya öröklési jogát is igyekezett elismertetni szövetségeseivel. A Sárkányrenddel Zsigmond az ugyancsak az oszmánok ellen küzdő déli ütközőállamok vezetőit is szorosabban magához kapcsolta, a szerb despota mellett meghívta Hervoja bosnyák vajdát és II. Vlad havasalföldi vajdát is – utóbbiról itt írtunk részletesen.
A taglétszám gyorsan nőtt, 1409-ben osztrák és stájer főurak csatlakozásával a duplájára nőtt. Zsigmond német-római császárként 1433-tól számos koronás főt hívott meg a Sárkányrendbe, mely ezáltal egyfajta kitüntetéssé vált. Halálával azonban a rend jelentősége is gyorsan hanyatlott annak ellenére, hogy I. Albert, Hunyadi Mátyás és III. Frigyes német-római császár is adományozta, illetve viselte a lovagrend inszigniáit.
