Megoldódhatott a marsi csíkok rejtélye
A NASA 1976-os Viking-missziója során a kutatók hosszú, sötét vonalakat figyeltek meg krátervonulatokon és a sziklás lejtőkön. A képződmények kapcsán sokáig azt gondolták, hogy vízfolyások eredményei lehetnek, az úgynevezett ismétlődő lejtővonalak (RSL) kapcsán az eltelt években arra jutottak, hogy leginkább szezonálisan jelennek meg, jellemzően a Mars legmelegebb időszakaiban.
A Nature Communications folyóiratban megjelent friss kutatásában azonban Valentin Tertius Bickel, a Berni Egyetem kutatója rámutatott, a legújabb geostatisztikai bizonyítékok szerint az RSL-t „száraz” behatások, nem annyira szezonális tényezők okozhatják – írja a Science Alert.
Mint mondta, a por, a szél és a homok dinamikája lehet a lejtősávok kialakulásának fő szezonális mozgatórugója, míg a meteorbecsapódások és a földrengések bár lokálisan látványosak, globálisan viszonylag jelentéktelennek tűnnek. Azt is megállapította, hogy az évente kialakult csíkok körülbelül 0,1 százaléka, tehát minden ezredik tulajdonítható csak közvetlenül olyan eseményeknek, mint a meteorbecsapódások vagy a marsrengések.
Colin Wilson, az ESA ExoMars Trace Gas Orbiter projektjének szakértője elmondta, a megfigyelések segítségével hosszú távon jobban megérthetjük a Marson napjainkban is zajló folyamatokat, ami segíthet a biztonságosabb missziók megtervezésében. Ez az elsődleges célja annak a kilenc missziónak is, amelyet jelenleg öt űrügynökség folytat a vörös bolygón.
