Jászberényi Sándor: Mashallah, New York!

Egy muszlim kommunistát választottak a New York-iak a város 111. polgármesterének. A harmincnégy éves queensi képviselő, Zohran Mamdani az első muszlim és az első dél-ázsiai származású polgármester a város történetében. Győzelme fontos indikátora nemcsak az amerikai társadalom igényeinek, hanem, mivel Tel-Aviv után New York városában él a legtöbb zsidó, annak is, hogy mit gondol a világ gazdasági központjában élők többsége Izrael gázai háborújáról – de legfőképpen arról, hogy antiszemitizmus-e kritizálni Izraelt mint államot.

A választási kampányban a gázai háború és Izrael megítélése kulcskérdéssé vált mind Mamdani, mind Andrew Cuomo – New York állam korábbi kormányzója – számára. Cuomo jelentős izraeli támogatással próbálta Mamdanit a politikai iszlamizmus támogatójának és antiszemitának beállítani – de még az izraeli hátszél sem volt elegendő a győzelméhez abban a városban, amely egyébként a politikai iszlamista terror szimbólumává vált, amikor 2001. szeptember 11-én az al-Kaida terrorszervezet tagjai két repülőgépet vezettek a World Trade Center ikertornyaiba.

A választásokon egyébként rekordszintű volt a részvétel: több mint kétmillióan szavaztak, ilyesmire pedig nem nagyon volt példa 1969 óta a város történetében.

Gáz a Gáza

A 2023. októberi Hamász-terrortámadás Izrael ellen és a gázai háború kitörése rányomta a bélyegét Cuomo kampányára, sőt alapvetően átformálta azt. A háború kezdetekor az amerikai közvélemény Izrael oldalán állt, és erősen tartotta magát az a nézet, miszerint a Netanjahu-kabinet az ország biztonságának érdekében vonult be Gázába, ám, ahogyan múlt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Izrael népirtást követ el az övezetben. Ennek egyik elemeként a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Netanjahu ellen.

Izrael állam a nemzetközi szervezetek jelentéseinek megkérdőjelezése mellett azt kezdte kommunikálni, hogy Izrael bel- és külpolitikájának kritikája antiszemitizmus. A Trump-adminisztráció, de az Egyesült Királyság, Németország és Magyarország is átvette ezt a narratívát; ennek jegyében korlátozták, tiltották, illetve erőszakkal oszlatták fel a palesztinpárti tüntetéseket.

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium – Trump utasítására – „antiszemitizmus-ellenes” munkacsoportot hozott létre, melynek célkeresztjében elsősorban az egyetemek álltak. Az elnök finanszírozási stopot és letartóztatást/kitoloncolást helyezett kilátásba „illegális” tüntetések esetén; egyes egyetemeknél (például az UCLA-n) százmilliós szövetségi pénzeket fagyasztottak be, máshol szövetségi akkreditációs nyomást gyakoroltak (részesülhet-e az egyetem szövetségi forrásokból), hogy felszámolják a palesztinok melletti tiltakozásokat.

Bár Trump mindent elkövetett, hogy elhallgattassa az Izraelt bíráló hangokat – beleértve az ENSZ palesztinügyi különmegbízottjának kitiltását az Egyesült Államokból –, a gázai háborúban való amerikai részvétel kérdése még a republikánus törzsszavazók között is napirendre került. Ők nem a népirtás, hanem elsősorban azok miatt a dollármilliárdok miatt háborogtak, melyeket az amerikai adófizetők fizetnek Izraelnek, hogy háborúzzon.

Mamdani 2023 őszétől következetesen népirtásnak nevezte Izrael gázai hadműveleteit, az Egyesült Államokat pedig a konfliktus szponzoraként jellemezte; ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a béke feltétele az egyenlő jogok rendszere és a nemzetközi jog érvényesítése.