Ezért ne ragaszkodjunk a geotextilhez a kertben
Csodaszerként terjedt el sok kertépítési projektben a geotextil az elmúlt években, de a valóság ennél árnyaltabb, írja az agroforum.hu.
A geotextil egy műszálas szövet, amelyet a talajra terítenek, mielőtt mulccsal, kaviccsal vagy más takaróanyaggal fednék be. A gond az vele, hogy a talajélet szempontjából komoly hátrányokkal jár.
Mégpedig a következőkkel:
- Megakadályozza a levegő és a víz természetes áramlását, így a talaj idővel levegőtlenné válik, és romlik a szerkezete.
- Gátolja a szerves mulcsanyagok és a talaj közötti kapcsolatot, ezért a lebomlási folyamatok lelassulnak, a humuszképződés megáll.
- Megnehezíti a talajtakaró növények terjedését, például a kúszónövények, talajtakaró évelők vagy pozsgások nem tudnak gyökeret ereszteni rajta. Így a természetes, önfenntartó zöldfelület kialakulását akadályozza.
A cikk szerint a geotextil az első években valóban visszafogja a gyomokat, ám idővel a mulcsréteg tetején is megjelennek a magról kelő fajok. A lebomló mulcs, por és lehullott szerves anyag keveréke ideális csírázóközeg lesz – vagyis a gyommentesség csak átmeneti.
Közben a geotextil alatt a talaj kiszáradhat, a földigiliszták eltűnnek, és a növények gyökérzete is nehezebben jut levegőhöz. Amikor pedig a szövet elöregszik, szétesik apró műanyagszálakra, amelyek a talajba kerülve mikroműanyag-szennyezést okoznak.
A geotextil helyett alternatívát jelenthetnek például a talajtakaró növények, a szerves mulcsanyagok, vagy a keveréktakarás is.
