Alice Weidel Budapesten, városkép, tűzfal – a német politika régi és új fordulatai

Orbán Viktor – bár október elején a könyvét Budapesten bemutató Angela Merkel volt kancellárt is szívélyesen fogadta – demonstratívan kiáll Alice Weidel mellett. És viszont, amikor az AfD vezetője itt jár, sorra készülnek a kölcsönös PR-interjúk a kormányzati propagandasajtóban. Júliusban például Weidel a Patrióta csatornáján tartott kampánybeszédet Orbán mellett. A november 1-jén publikált Mandiner-interjúban aztán azon kesergett, hogy a legerősebb ellenzéki párt frakcióvezetőjeként nem vagy alig hívják be a köztévébe kifejteni az álláspontját. Tekintve, hogy a hazai ellenzéknek a köztévébe jó ideje csak lejárató anyagok formájában van lehetősége bekerülni, magyar füllel elég ironikus ezt a panaszt a kormány egyik platformján hallgatni.

Ahogy az volt az Origo beszámolója Weidel októberi budapesti beszédéről, miszerint fontosnak nevezte a bíróságok és a média függetlenségét, és rögzítette: vissza kell állítani a fékek és egyensúlyok érvényesülését. „Az AfD víziója szerint nem gyámkodna a kormány a polgárok felett, nem hozna létre neo-feudális rendszereket, és nem befolyásolná ideológiailag a családi életet. (…) Alice Weidel kitért a teljesítményorientált és világnézetileg semleges oktatásügy, valamint a korrekt és egyenrangú külpolitikai kapcsolatok fontosságára is. Úgy folytatta: a szabadságvágy és a jogállamiság tisztelete összeköti a magyar és a német nemzetet.” Majd arról beszélt, hogy Magyarország évek óta a szabadság „világítótornya” Európában.

Jóhiszemű értelmezésben Weidel nincs tisztában azzal, hogy mi történik Magyarországon 15 éve, és az AfD Orbán általi megemeléséért örömmel hagyja magát felhasználni az Orbán-rezsim önmosdatására. Rosszhiszemű értelmezésben pedig vizet prédikál és bort iszik: a demokratikus értékek csak addig fontosak neki, amíg hatalomra nem kerül, onnantól orbáni mintára ő is belülről üresítené ki a vele nézete szerint korábban kiszúró intézményeket.

Orbán rossz lóra tett?

Az európai mainstream liberális pártok felől nézve Orbán kiállása a német szélsőjobboldali párt mellett egyrészt a magyar kormányfő nemzetközi izolálódásának, másrészt a demokratikus normákkal való szakításának a bizonyítéka. Az AfD szélsőséges megnyilvánulásaira és ígéreteire számos példát lehet hozni, a Fidesz pedig politikafelfogásában már régóta egy követ fúj az AfD-vel.

Ezzel az értelmezéssel két probléma van.