Tali az Örsön – képeken az ország egyik legfordulatosabb történetű tere

Az Örsnek előbb volt meg a neve, mint hogy térré vált volna: 1932-ben keresztelték el „Eörs vezér terének”. A XX. század elején annyira jelentéktelen útkereszteződés volt ezen a helyen, hogy az akkor még a Keleti pályaudvarig járó gödöllői HÉV megállás nélkül robogott át rajta. A harmincas évek elején aztán Fehér út – Kertváros néven alakítottak ki megállóhelyet ezen a helyen, mely úgy rajta ragadt, hogy az 1970-ben megnyílt „piros metró” végállomásának is sokáig ez volt a hivatalos elnevezése: Fehér út. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk csak, mi is volt ebben a nevezetes kereszteződésben a századelőn.

A legnagyobb szenzációt a repülőtér jelentette! Merthogy a magyar repülés Rákosmezőn indult el, a Kerepesi út, a mai Örs vezér tere, a Fehér út és az Élessarok által határolt egykori gyakorlótéren 1909-ben. (Az első felszállást Kutassy Ágoston hajtotta végre, akiről már szó esett a Heti Fortepan sorozatban.)

Egy évvel később, 1910-ben már egy nagy nemzetközi repülőversenynek adott otthont a terület. Merthogy egy repülőtér akkoriban még nem arról szólt, mint manapság, amikor az ember jegyet vesz, kimegy a reptérre, aztán elrepül valahova. Itt az ember jegyet vett, bement a reptérre, aztán (a jegy árától függően) állva vagy ülve nézhette, ahogy a bátor pilóták röpködnek. Bátorságra itt még valóban szükség volt, hiszen a halálos balesetek sem voltak ritkák ebben az időben.

Az első világháború után Rákosmező elvesztette jelentőségét, Budapest elsőszámú repülőtere a mátyásföldi lett. A területet később már csak repülőmodellezők használták, sőt, egy időben ejtőernyős ugrótorony is működött a területen.

Ez volt tehát a mai tér kőbányai (akkoriban józsefvárosi) oldalán. Na, de mi volt a másik, zuglói (akkoriban erzsébetvárosi) oldalon? Egyrészt bolgárkertészetek – melyek emlékét ma már csak utcanevek őrzik –, másrészt egy Rákosfalva nevű településrész nagyja. Ez (a neve ellenére) soha nem volt igazán önálló falu, Budapest részeként inkább kertvárosi negyed volt. Ma már csak két temploma, az iskolája és néhány háza áll. Az utóbbiak többségét ugyanis elsöpörte a lakótelepépítés.

Igaz, nem egyből, hiszen az Örs vezér tere körül fél évszázadon keresztül születtek az újabb és újabb telepek – nincs is ennél jobb hely Pesten a különböző stílusok, technikák tanulmányozására. Már a harmincas évek végén is épültek a szomszédban szabványos családi és ikerházas telepek a vitézi rendnek (Bátorkeszi utca környéke), illetve a főváros megrendelésére (a Kaffka Margit köz és a Bánki Donát utca között), de az igazi nagy fejlesztések az ötvenes években kezdődtek. Ekkor kezdődött Budapest legnagyobb kiterjedésű szocreál lakótelepének kiépülése.

A helyszínválasztás ugyan nem volt magától értetődő, hiszen az akkoriban szintén építeni kezdett metró végállomásának a Népstadiont jelölték ki – ide csak HÉV-átszállással lehetett volna kiutazni. Ennek ellenére egy látványos, a szocreál városépítészet minden elemét magán hordozó telep született. Meanderező mintás párkányokkal, árkádsorokkal, kőburkolatos és domborműves homlokzatokkal. A házak aljában pedig korszerű, jól felszerelt üzletek nyíltak. Például egy akkoriban még újdonságnak számító – amúgy kifejezetten elegáns – önkiszolgáló élelmiszerbolt, ahol meglepő módon nem mindent az eladóktól kellett kérni, hanem a vásárlók maguk tehették a kosarukba az árut, amit aztán a pénztárnál fizethettek ki.

A telepen természetesen óvoda és iskola is épült, magától értetődő módon az is szocreál stílusban. Az előbbi díszes lodzsát és kis tornyocskát is kapott (az udvarán látható félkör alakú keretekbe vizet is lehetett tölteni, így lubickoló medencékként működhettek). Hasonlóan díszes lett az iskola is, mai fejjel nehezen értelmezhető elemekkel. Vajon mi lehetett a tervező szándéka a főbejárat fölé álmodott öt egyszemélyes erkéllyel, melyeken az ABC első három betűje és két bölcs bagoly látható? Kiállhattak rá cigizni a tanárok egyesével, ha nem akartak egymással beszélgetni?

A szocreál telep ma is szerethető városnegyed, de akárcsak Dunaújvárosban, itt sem tudták követni az építészek a változó politikai elvárásokat. Mire elkészült az első ütem, a szocreál korszaknak vége lett. A folytatást már igyekeztek az újra divatba jövő modern szellemiségében építeni. A második ütem iskolája (amit nehezen indokolható tervezői megfontolásból közvetlenül az előző iskola szomszédságába helyeztek), szinte már a Bauhaus szellemiségét idézi szabályos geometriai formáival.

Persze az építéstechnológia semmit se változott: továbbra is téglából, talicskákkal, évszázados vagy akár évezredes módszerekkel épült a szocializmus a hatvanas évek elején is. Ez már csak azért is érdekes, mert akkor már állt az Ormos utcában Budapest egyik legkorábbi „panelháza”, mely 1955-ben épült Miskolczi László tervei szerint. Egy magyar fejlesztésű kísérleti példány, amely szinte egyedülálló próbálkozás maradt. Bár előregyártott elemekből készült, még a szocreál kötelező díszeit viseli magán.

A következő évtizedekben aztán nem magyar, hanem külföldi házgyárak paneljeiből épülnek fel az ország nagy lakótelepei. Többek közt itt, az Örs vezér tere túloldalán is, a Füredi utcai lakótelep. Két ütemben, 1967 és 1980 között. A harmadik ütem megvalósítására már nem volt forrás, így maradhatott meg az árnyékában egy kis kertvárosi terület, néhány remek, két világháború között épült modern lakóházzal.

Azonban a Füredi utcai telep nemcsak a mérete miatt különleges, hanem többek közt azért is, mert a házak többsége dán panelből épült. Ezeket nagyon sokáig jóval többre tartotta az ingatlanpiac, mint az ország nagy részét elárasztó szovjeteket. Valóban jobbak voltak: nagyobb belmagasságot, szélesebb szobákat, változatosabb formákat lehetett velük elérni, ráadásul a közlekedő tereik is átláthatóbbak, világosabbak voltak.

A kötöttpályás közlekedési kapcsolat nagy dolog a budapesti lakótelepek esetében. A 3-as metró például ma sem éri el Káposztásmegyert (holott a lakótelep nagy része a nyolcvanas években már elkészült), az 1976-ban befejezett újpalotai lakótelephez tervezett metrókapcsolatot pedig végleg elengedték. Itt viszont a már említett Fehér úti metrómegállót 1970-ben megnyitották.

Izgalmas épülete tulajdonképpen egy hatalmas metrólogó volt, hiszen maga is M betűt formázott. Ám nem csak ezért szerettük, hanem a bejárat feletti, Bolba Henrik tervezte, lemezdomborítással készült térkép miatt is. Ezen Budapest nevezetes, illetve akkoriban nevezetesnek tartott épületeit ábrázolta a művész (vajon tudja valaki, milyen házat örökít meg az F betű alatti hasáb?). Sajnos, amikor 2007-ben felújították a vonalat, a régi végállomást lebontották, és senki se tudja, mi lett a lemez domborművel.

Az új metróvégállomás teljesen felforgatta a környéket. Onnantól kezdve az Örs vezér tere nem csak a metró, és a már jó ideje arra járó villamosok végállomása lett, de számos buszjárat és a HÉV vonalát is „visszavágták” az új csomópontig. Hatalmas átszállóhellyé vált a terület. 1971-ben megépült a közepén az Örs legendás épülete, a Gomba.

Környékbeliként soha nem értettem, hogy a Móricz Zsigmond körtéri – amúgy egykor szintén HÉV-nek épült – jegypénztárat miért hívják Gombának. Igaz, hogy öregebb is, nagyobb is, szebb is, mint a pesti párja, na de hát mégsem igazi gomba, csak egy gyűrű! Bezzeg „a mi Gombánk” tényleg gomba alakú, olyan, amilyet a mesekönyvekben láthatunk: van „kalapja” (ott működött a forgalomirányítás) és „tönkje” (ott pedig a jegypénztárak voltak).

Abban az időben az volt az elképzelés, hogy a pesti belváros tehermentesítésére hat alközpontot hoznak létre a főváros külső területein. Ezek egyike lett volna az Örs, mely tulajdonképpen máig befejezetlen maradt. A sokáig üresen tátongó óriási területre – mely ma is az ország legnagyobb tere! – számos izgalmas elképzelés született.

Álmodtak ide kis felhőkarcolókat, ahol többek közt Budapest Főváros Levéltára kapott volna helyet. A kőbányai oldalra sportkomplexumot uszodával, melyet felüljárók kötöttek volna össze a zuglói oldallal. Felbukkantak tervek, ahol a Gyakorló utca környékén az ELTE-nek épült volna campus. Végül a sok nagyvonalú elképzelésnek egyetlen eleme valósult meg: a Sugár Üzletközpont, melyet 1980. október 29-én avattak fel. (Hivatalosan csak november 7-én nyílt meg, hiszen abban az időben minden komoly fejlesztés születésnapja vagy a „nagy októberi szocialista forradalom”, vagy a „felszabadulás” napjára esett. Szóval, ami nem november 7-én, az április 4-én készült el.)

A Sugár tényleg nagyon menő volt a maga korában. A hetvenes évekig ugyanis hagyományos áruházak működtek Magyarországon is, amelyek tulajdonképpen hatalmas, többszintes boltok voltak, a különféle árucikkek szerinti külön osztályokkal. A ma is ismert modell, hogy egyetlen épületen belül több, egymástól független bolt kínálja termékeit és szolgáltatásait, szinte ismeretlen volt. Az első fecske az óbudai Flórián Üzletközpont volt (1976), a második pedig a Sugár.

Már 1975-ben elkezdték az építését (a tervezők Iványi László, Kovács Balázs és Zádori Attila voltak), ám a munkák végül fél évtizeden keresztül húzódtak. Viszont, amikor elkészült, valóban szenzációs volt. Nemcsak a működési modell volt újdonság, hanem a megjelenése is. A Flóriánhoz képest kifejezetten merész épület volt, különleges teraszos kialakításával, külső lépcsőivel, épülethídjával, az előtte lengő reklámzászlókkal.

Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy egy lakótelepi bevásárlóközpont ilyen „luxust” engedett meg magának. Ma már nem is engedheti meg: a Sugár egykori kecses formái, számos bejárata, külső lépcsője, na és „üvegházi pálmakertje” is elveszett a későbbi átépítések során.

A hatalmas városközpont további elemei nem valósultak meg: a Sugár melletti építési terület majd egy évtizeden át üresen állt, legfeljebb parkolónak használták. Idővel bódék és butikok telepedtek meg rajta, vagy épp olyan vándorprodukcióknak adott otthont, mint amilyen a Cápa Show volt. (Gyermekkorom meghatározó élménye volt: egy búvárnő úszkált a cápák között egy óriási akváriumban, amit a sátor közönsége padokon ülve csodált. Én a legjobban attól féltem, hogy széttörik az üveg a rengeteg víz nyomásától és az cápástul a nyakunkba ömlik.)

Aztán eltűntek a romantikus produkciók, és a helyükön újabb hatalmas gödrök jelentek meg. Ezek már egy újabb korszak, egy újabb politikai és gazdasági rendszer előhírnökei voltak: eljött a rendszerváltás, a kapitalizmus, az IKEA-k és az Árkádok kora…

Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/ors-vezer-tere

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!