Meghalt az Oscar-díjas Peter Watkins, aki testközelbe hozta a nukleáris háborút

Kilencvenéves korában elhunyt Peter Watkins angol rendező. Elsősorban áldokumentumfilmjeiről, mindenekelőtt az 1965-ös The War Game-ről (Háborús játék) volt ismert, amit elkészítése után húsz évig nem mutatott be gyártója, az angol közszolgálati televízió.

Watkins az ötvenes években, katonai szolgálata után kezdett el híradó- és dokumentumfilmeket készíteni. Forgatott az 1956-os budapesti forradalomról is A forradalom arcai címmel. A hatvanas évek elején csatlakozott a BBC stábjához, ahol kidolgozta saját alkotói módszerét:

amatőr szereplőkkel készített naturalista, a valóság és a fikció határán egyensúlyozó dokudrámákat, áldokumentumfilmeket.

Ez a sajátos műfaj vált védjegyévé és borzolta a kedélyeket akkor is, amikor 1965-ben elképzelte, mi történne Angliában, ha Canterbury városát atombomba pusztítaná el, és kirobbanna a nukleáris háború.

Az elszenesedett holttestek közelképei és az atomcsapás utáni „újrakezdés” nihilista jelenetei miatt a BBC cenzúrázni akarta a filmet, amibe Watkins nem egyezett bele. Emiatt a Háborús játékot húsz éven át nem mutatta be az angol televízió.

Ugyanakkor a film Oscar-díjat nyert, és Watkins külföldi finanszírozásban forgatott tovább, többek között a popzenei ipar kritikáját megfogalmazó Privilege-et Paul Jonesszal (a Manfred Mann első énekesével), a Punishment Parkot, amelyben az amerikai Nemzeti Gárda tagjai liberálisokra vadásznak, és egy négyórás életrajzi filmet Edvard Munchról.

Tizennégy és fél órás dokumentumfilmje, a Journey arról szól, tisztában vannak-e az emberek a nukleáris fegyverkezés állásával és veszélyeivel. Valószínűleg ez a leghosszabb, nem kísérleti jellegű film, ami valaha készült.

Utolsó filmjét, az 1871-es párizsi munkáslázadásról szóló, közel hatórás Kommünt az ezredfordulón mutatták be. Az utóbbi évtizedekben Franciaországban élt, bourganeufi otthona közelében halt meg csütörtökön.

Kiemelt képünkön: The War Game (1965)