Fiatal nőket terrorizált a 19. századi Rugóláb Jancsi

1800-ban egymillióan éltek a brit fővárosban egy szűk területen összezsúfolva. A 19. század során gyorsan emelkedett az urbánus népesség száma, és az 1830-as évekre a burjánzó London fokozatosan a közeli falvakra is átterjeszkedett, különösen déli és keleti irányban. Az új külvárosok igazi peremvidékek voltak, még nem városiasodtak, de már igazán falusinak sem tűntek, és ez a furcsa izoláció sötét legendákat fialt. A félig vidéki populációban egy félelmetes jelenés híre kezdett el terjedni:

maszkos férfi kidülledő szemekkel, testhez simuló fekete vízhatlan ruhában, fekete, denevérszerű köpennyel a vállán, akinek acélkörmei vannak és tüzet okád.

A szörnyűséges alak nagyon is komoly fizikai veszélyt jelentett, mindig magányos fiatal nőkre támadt rá váratlanul, baljóslatú, mániákus kacajjal, és acélkarmával végigszántotta hajukat és ruhájukat. A jelenés – akit eleinte egy „őrült márkival”, bizonyos Henry Beresforddal, Waterford 3. őrgrófjával azonosítottak – hamar a Spring-Heeled Jack, azaz Rugóláb Jancsi nevet kapta, hiszen a pletykák szerint rendkívüli ugrásokat produkált a magassarkú csizmájába épített különleges szerkezet segítségével.

Abban a korban, amikor a kötelességtudó templomba járás alapkövetelmény volt, úgy tűnt az áldozatok számára, mint egy pokol mélyéről jövő szörnyű démon. Rugóláb Jancsi később a szegények és nyomorultak védőangyalává alakult át; egy viktoriánus heti folytatásos rémponyvában a bűnösöket fenyegető, sírköveken magasodó alakként ábrázolták őt. A figura neve később összeolvadt Jack the Ripperrel, azaz Hasfelmetsző Jackkel, megjelenése hatással volt Bram Stokerre a Drakula megalkotásakor, inspirálta a Batman-ábrázolásokat, sőt Philip Pullman gyerekkönyveit.

Elmebeteg csínytevőként való feltűnése talán London legelső városi legendája volt.