A Juventus elfelejtett nyerni, pedig pont ez adja az identitása alapját

Hullának a szájfény

A Juventus jelenlegi helyzetét nem érdemes pusztán az idei eredmények vagy a mutatott – meglehetősen hitvány – futball szempontjából vizsgálni. Bár ez arra a nyilvánvaló konklúzióra vezet, hogy Tudor semmit nem tudott tenni a Juve gondjainak enyhítéséért, azaz ő maga is a probléma része volt, ugyanakkor azt a képzetet kelti, hogy az elküldése megoldja a gondokat.

A csapat, sőt a klub gondjai azonban ennél sokkal mélyebben gyökereznek, Tudornak pedig az a szerep jutott, mint a madame-nak, ha üresen kong a kupleráj.

Elvitte a balhét, holott a bűne csak annyi volt – amit a szurkolók nagy része is bőven előre látott –, hogy nem klasszis edző. Aki azt hitte róla, hozzá hasonlóan alkalmatlan sportvezetőnek.

Érdemes többet is hátralépni, és lépcsőnként vizsgálni, mi ment félre az öt évvel ezelőtt egy kilenc bajnoki győzelmet, négy Olasz Kupát és két BL-döntőt hozó időszakot lezáró Juventusnál annyira, hogy súlyos, történelmi léptékű válságba került.

Első lépés: Tudor nem ilyen lovat akart!

Ha tény is, hogy a horvát edző nem sokat könnyített a csapatát a mocsárba húzó sziklán, a korábban a Laziónál és a Veronánál is príma munkát végző Tudort lehet és kell is mentegetni.