A Bruce Springsteen-filmben 120 percen át csodálkoznak, hogy egy rocksztár művészként viselkedik

A Nebraskát és a Born in the USA első felét egyszerre vettük fel. Azt hittem, egyetlen lemezen dolgozom, de a Nebraska annyira ellenállt az összeolvasztásnak, hogy rá kellett jönnöm, mi a helyzet. Eljátszottunk egy duplalemez ötletével, egybecsomagolni az akusztikus Nebraskát és a hangos Born in the USA-t, de túlságosan különbözött a zenék hangulata. (…) A Nebraska tisztességesen szerepelt a sikerlistákon, jó kritikákat kapott, és alig játszották a rádiók. Most először nem mentem turnéra egy lemezzel. Túl korainak érződött volna a River után, és a Nebraska csendes nyugalmát még nem álltam készen újraalkotni a színpadon. Az élet ment tovább.

Ebben a bekezdésben intézi el Bruce Springsteen Amerikában születtem című önéletrajzában azt a néhány hónapot, amelyről a most mozikba került Springsteen – Szabadíts meg az ismeretlentől szól. Egy bekezdés, nem több, és az „élet megy tovább”. Az utolsó mondat igazán springsteenes, mert árulkodik az egyszerűségről, eszköztelenségről, amely a zenész dalszerzéshez és koncertezéshez, az egész szórakoztatóipari gépezethez fűződő viszonyát meghatározza.

Kell ebből film?

Scott Cooper úgy vélte, kell.