Sátánista pap is volt Bartolo Longo, akit most XIV. Leó pápa avatott szentté

Hét új szentet is avatott vasárnap XIV. Leó pápa – írtuk meg korábban.

Az MTI híradásában szereplő névsor egyik tagjáról a nemzeti hírügynökség csak annyit közölt, hogy Bartolo Longo (1841-1926) a pompeji Mária-kegyhely alapítója volt, pedig a valóság ennél jóval meglepőbb: a Szicíliában született férfi korábban sátánista papként is működött.

A katolikus családban született férfit nevelőapja tanárként képzelte el, a fiatal férfi azonban elhatározta, hogy ú inkább ügyvéd szeretne lenni. Célját hosszú unszolás után el is érte, így a felsőfokú tanulmányait 1861-ben végül a Nápolyi Egyetemen kezdhette el, ahol rövidesen ügyvéddé vált.

Ezek az évek azonban nem csak a tanulásról szóltak, hiszen az Itáliát egyesíteni akaró Garibaldi nacionalista mozgalma Longót is magába szippantotta, rövidesen pedig már osztotta a tábornok azon elvét, hogy a pápaság az olasz nacionalizmus legfőbb ellensége, a pápai hivatalt pedig szimplán el kell törölni.

Innen már csak egyetlen lépés volt, hogy a fiatal férfi eltávolodjon a katolikus egyháztól: sorra tűnt fel a pápa elleni demonstrációkon, a boszorkányságról olvastott, egyre több időt töltött nápolyi médiumokkal, spirituális élményeket keresett, majd úgy döntött, hogy a sátánizmus felé fordul. A történet folytatására végképp senki sem számított, Longót ugyanis nem sokkal később sátánista pappá szentelték.

Az életét bemutató írások szerint a következő időszakban a fiatal ügyvédet zavartság, paranoia, szorongás, illetve depresszió gyötörte, amit csak egy barátja, a sátánizmus elhagyásáról őt győzködő Vincenzo Pepe közreműködésével tudott legyűrni.

Pepe egy dominikánus szerzetesnek is bemutatta, akinek hatására Longo domonkos szerzetes lett, megtagadta a spiritizmust, következő évtizedeit pedig egyszerre töltötte ügyvédként, illetve papként.

Ideje egy részében épp a spiritizmus ellen küzdött, lebeszélve az embereket a boszorkányokban és varázslókban való hitről, valamint a talizmánok használatáról.

Élete legfontosabb műve a Rózsafüzér testvériségének 1873-as megalapítása volt, aminek vezetőjeként helyreállított egy romos templomot, majd egy ajándékba kapott, szerinte rossz minőségű festményt helyezett el benne. Miközben a mű restaurálására gyűjtött, az épületben csodák kezdtek történni, így az apró épület hamarosan sokak által járt kegyhely lett, mérete sokszorosára nőtt, körülötte pedig egy egész városrész alakult ki.

A női dominikánus rendet is alapító Longót a világbékéért tett erőfeszítéseiért, valamint humanitárius és társadalmi ügyekben való szerepvállalásáért 1902-ben és 1903-ban Nobel-békedíjra is jelölték, azt azonban végül egyik esetben sem neki ítélték.

A szentté avatásig tartó útja végül halála után több mint egy évtizeddel indult el: írásait 1939-ben, illetve 1943-ban hagyták jóvá, 1947-ben pedig az ügye is elindult. Az ekkortól az Isten Szolgája címmel elismert férfit 1980-ben II. János Pál avatta boldoggá, a Rózsafüzér apostolának nevezve őt. Ezt a lépést Ferenc pápa 2025 februárjában való szentté avatási jóváhagyása követte, magát a műveletet azonban már utódja, XIV. Leó végezte el.