„Ha rosszul választasz, a sajátjaid bunkerébe repülsz bele” – lassan elvész az együttérzés az ukrán drónpilótákból
Hosszan kifújtam a levegőt, amikor kiderült, hogy drónpilóta leszek és nem gránátvetős, gyalogos vagy valami más
– mondja a „Hornet” hívójelű katona. Fél éve harcol Sziverszk fölött, előtte a légierőnél szolgált, közvetlenül a háború kitörése után Stinger típusú, vállról indítható rakétával vadászott orosz rakétákra. Idővel aztán váltani akart, drónpilóta lett a 81-es ukrán légideszant dandárnál. Másfél hónapos kiképzés előzte meg, mielőtt kiengedték volna a harctérre, de még ott sem repülhetett egyedül. Meg kellett tanulnia észrevenni minden gyanús alakú formát.
„A szemünk még újonc volt” – magyarázza Hornet. – „Nem vettük észre a képernyőn az elbújó, fekvő ellenséget.”
Igaza van: a telefonján a fekete-fehér, rossz felbontású videókat pörgetve szabad szemmel sokszor tényleg kivehetetlen harminc–ötven méter magasságból, ha célpont bandukol a mezőn.
A tét óriási: Sziverszk mögött már Szlovjanszk található, a donyecki ukrán erődvárosok egyik utolsó, egyben legnagyobb bástyáinak egyike. A csigalassú orosz előrehaladás azonban lassan meghozza a gyümölcsét: míg korábban az Izjumból Szlovjanszkba autózókra a legnagyobb veszélyt a helyi közlekedési kultúra és az út mentén 2022-ben telepített aknamezők jelentették, pár hete megjelentek az orosz drónok is, nyomukban pedig a kiégett autóroncsok.
