Meghalt Elek Judit Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező
Hosszas betegség után 2025. október elsején elhunyt Elek Judit, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező – írta meg szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Berger László, operatőr-producer.
1945-ben, az akkor nyolcéves Jutka túlélte a Budapesti gettót, és már a Színház- és Filmművészeti Főiskolán írta meg az Árvácska című, Radványi Géza által megvalósított filmforgatókönyvében, hogyan vált ő is pontosan ugyanolyan elveszett, kihasznált gyermekké, mint Móricz Zsigmond főhőse. A legendás Máriássy-osztályba járt, többek között Huszárik Zoltánnal, Szabó Istvánnal, Kézdi-Kovács Zsolttal, későbbi férjével, akinek több mint fél évszázadig volt társa. Mivel neki mint lánynak csak dramaturg diplomát akartak adni, híradózni kezdett, és Alapító tagja lett a Balázs Béla Stúdiónak.
1962-ben első dokumentumfilmje, a Meddig él az ember bekerült a cannes-i versenybe. Ezután kapott lehetőséget a Sziget a szárazföldön című játékfilmre, amelyet Mándy Ivánnal közösen írtak, és ’69-ben Cannes-ban mutattak be nagy sikerrel a Kritikusok Hetén. A 70-es években több olyan dokumentumfilmet is csinált bányászközösségekről, amelyek tananyaggá váltak a világ számos táján, itthon azonban többet is betiltottak közülük.
Amikor a hetvenes évek végén Elek Juditot visszaengedték a játékfilmezéshez, saját életének aktuális, legintimebb folyamatait vitte filmre a Majd holnap című alkotásban, amely 78-ban Locarnóban díjat nyert, de hazai sikert csak a szakmán belül aratott. Az 1980-ban készült Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében a jakobinusok forradalmának bukása utáni vallatás akkori magyar valóságára rímelő részleteibe vezetett be. Ugyan tévéfilmként készült, de aktualitása miatt fesztiválokon vetített játékfilmmé avanzsált. Nem mellesleg a hazai ellenzék meghatározó szereplőit vonultatta fel fontos szerepekben. Következő játékfilmje, a szabadságharc leverése után Petőfi özvegyének klausztrofobikus kapcsolatáról szóló Mária nap az 1984-es Cannes-i versenyben került bemutatásra, ahonnan még a tengerentúli forgalmazás is felkapta. Ebben az évben kapta meg a francia Irodalom és Művészetek Rendjének lovagkeresztjét.
A 80-as évek végén csinálta meg a Tutajosokat, a tiszaeszlári vérvád peranyagából született nagyszabású nemzetközi filmet, amely aztán történelmi tananyaggá vált a világ egyetemein, miközben Magyarországon többször halálosan megfenyegették miatta. Színházban is rendezett, például Széchenyiről, de ezt is felvette videóra, és filmet csinált belőle.
A kilencvenes években óriási sikerrel tért vissza a dokumentumfilmhez, amikor Elie Wieselt és barátait elvitte Erdélybe és Auschwitzba a Holokauszt kapcsán. A Mondani a mondhatatlant című alkotást a világ számos pontján bemutatták.
Férjével, Kézdi-Kovács Zsolttal létrehozták a Dánielfilm Stúdiót, ahol további dokumentumfilmeket készítettek, valamint két utolsó játékfilmjét, a Hét nyolcadik napját és a Visszatérés/Retrace-t. Utolsó filmes munkáját az És a halottak újra énekelnek című koncertfilmet a kipusztított erdélyi zsidók hátrahagyott kottáiból építette fel.
Párizsban épp ma este vetítik le Meddig él az ember? című Locarnói nagydíjas filmjét a tiszteletére tartott díszvetítésen.
