Így halt meg Szabó Ervin
Szabó Ervin, társadalomtudós, újságíró, könyvtárigazgató 107 éve, 1918. szeptember 30-án hunyt el. A dualizmus korszakának egyik legjelentősebb baloldali radikális ideológusa volt, aki politikai nézetei miatt megosztja a közvéleményt, ám a később róla elnevezett Fővárosi Könyvtár megszervezésében, valamint a hazai könyvtártudomány és szociológia megalapozásában vitathatatlan érdemeket szerzett – írja a Rubicon.
Szabó Ervin 1877 augusztusában született egy elszegényedett zsidó polgárcsalád gyermekeként. Bár a szülők nem éltek jó módban, fiuk oktatásáról mégis tudtak gondoskodni, így Bécsben, majd Budapesten folytathatott egyetemi tanulmányokat. Később a Népszava publicistája, majd a szociáldemokrata lap segédszerkesztője lett, valamint részt vett a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század című folyóirat munkájában is.
Eredetileg jogot hallgatott, de ilyen irányú tanulmányait abbahagyta, hogy szociológiával, statisztikával és könyvtártudománnyal foglalkozhasson. Később a Fővárosi Könyvtár alkalmazásában dolgozott, amelynek aztán igazgatója lett. Emellett igyekezett az angol közkönyvtár mintájára kiszélesíteni a Fővárosi Könyvtár olvasókörét, ezért gyermekkönyvtárat szervezett és kialakította a mai fiókkönyvtáras szervezet magját.
Áldozatos szervezőmunkája és a közművelődésért tett erőfeszítései nyomán az intézmény 1946-ban Szabó Ervin nevét vette fel, és mindmáig azt is viseli. Szabó Ervin 1918 szeptemberében, a világszerte tomboló spanyolnáthajárvány áldozata lett.
Lapunk rendszeresen emlékezik meg a valaha élt legnagyobb magyarokról cikkek formájában, ezek közül néhány alább elérhető:
