Már a középkor végén is úgy gondolták, hogy a torinói lepel nem Jézus testének lenyomata
A torinói lepel a világ legtöbbször emlegetett ereklyéje, hiszen a torinói Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzött textíliáról sokan azt állítják, hogy Jézus testét abba tekerve helyezték a sírba, majd harmadnapon, a feltámadás után az feküdt az üres sírban.
A modern kori vizsgálatok kimutatták, hiszen a négy méter hosszú, vérfoltoknak és víznyomoknak tartott elszíneződéseket mutató lenvászon különböző részei különböző korokból származik: a szénizotópos kormeghatározás szerint a legidősebb részei a XIII-XIV. századból származnak.
Az elmúlt években szinte évente követték egymást a lepel hitelességéről, vagy épp hamisságáról szóló hírek, ezekhez pedig most egy újabb is társul: egy, a Journal of Medieval History című szakmai folyóiratban nemrég feltűnő cikk arról mesél, hogy a vászonról már a középkorban is úgy gondolták, hogy nincs köze Jézushoz.
Az írás a középkori teológus, Nicole Oresme (1325-1382) gondolatait mutatja be, aki kételkedett abban, hogy az igazi lenne, sőt, hozzátette: azt csak azért gondolhatja valaki tényleges ereklyének, ha sikeresen megtévesztették a klerikusok.
A később Lisieux püspökévé vált Oresme volt az első egyházi személyiség, aki a csodákra megpróbált racionális magyarázatot találni, sőt, úgy gondolta, hogy a csodákat a papok csak azért találják ki, hogy ezzel még több pénzt szerezzenek a templomaiknak.
Ez egyértelműen igaz egy Champagne-i templomra, ahol állítólag az Úr Jézus Krisztus halotti leplét őrizték, és rengeteg másikra, ahol ilyen dolgokat hamisítottak.
– olvasható az írásban.
A torinói leplet érintő vizsgálatok a XIX. század vége óta rendszeresen folynak, ezek közül a legfrissebb pedig furcsa eredményt hozott: az azt állította, hogy az anyagot jó eséllyel egy szobor, és nem egy élő, vagy holttest köré csavarták, a nyomok pedig így kerültek rá.
A tárgy eredetiségét a középkor több fontos egyházi személyisége is vitatta: az eddigi legrégebbi negatív említése 1389-ből, Pierre d’Arcis troyes-i érsek tollából származik, aki szimplán csak elutasította azt, sőt, azt állította, hogy elődjének, Henri de Poitiers-nek egy festő be épp harminc évvel korábban bevallotta a hamisítás tényét.
