Leslie Nielsent képtelenség túlszárnyalni, de szeretnénk még epermintás fecskében látni Liam Neesont
Engedjenek meg egy személyes megjegyzést: imádom a Csupasz pisztoly-filmeket.
Persze, az első három résznél is fel tudok állítani sorrendet a legjobbtól a legrosszabbig, a folytatások például mindig egy kicsivel rosszabbak lettek, mint a ‘88-as első film. Ám összességében a trilógia poénjai olyannyira emlékezetesek, hogy a napokban azon kaptam magam, esténként a Netflixen újranéztem mind a három részt. Pedig tényleg láttam már ezerszer azokat, sőt, a szerkesztőségben is vagyunk így ezzel néhányan.
Nem egyszer jönnek elő olyan felütésű mondatok az irodában, hogy „ez olyan, mint amikor Leslie Nielsen a Csupasz pisztolyban…” . Csakhogy Leslie Nielsen már nem él, ahogy ennek a filmsorozatnak is vége lett 1994-ben, a harmadik rész után. Évekig terítéken volt egy negyedik film elkészítése – 2009-ben még Nielsennel akarták lezárni Drebin hadnagy sztoriját, de arra, ott, a már teljesen más típusú vígjátékokkal kísérletező Hollywoodban végképp senki nem akart pénzt adni.
Ráadásul a társadalmi kontextus is megváltozott. A rendőrség szerepét érintő politikai és morális érzékenység már nem teszi magától értetődően viccessé a zsaruk szerencsétlenkedését, inkompetenciájuk ábrázolását. Míg a nyolcvanas években a rendőr figurája hipermaszkulin, szexista, picit rasszista balfácánként simán feltűnhetett egy ilyen vígjátékban, ma már egy Frank Drebin inkompetenciája, erőszakossága könnyen reflektálhat a való világban tapasztalt rendőri visszaélésekre, ami kényes terület a mai Hollywoodban.
Drebint azonban nem hagyták békén. Egy ideig Ed Helms, a Másnaposok-filmek sztárja tűnt a legvalószínűbb új főszereplőnek a remake-nél, végül azonban a teljes projekt Seth MacFarlane-hez, a Family Guy kitalálójához került, aki olyan sokat dolgozott már együtt Liam Neesonnel, hogy azt gondolta, ha Nielsent nem is képes felülmúlni az ír színész, a humora megvan egy ilyen típusú vígjátékhoz.
Az új Csupasz pisztoly rendezője Akiva Schaffer lett, később pedig Pamela Andersont is castingolták Neeson mellé, mintegy Priscilla Presley reprízeként. A történettől senki nem várt semmit, a hangsúly ezúttal is a nézőkre tonnaszámra zúduló helyzetkomikumokon, abszurditást felerősítő poénokon, marha szóvicceken van.
