Ha az ő daláról nevezték el a megszállott rajongókat, akkor Eminem valamit nagyon jól, vagy rosszul csinált?

Ha a Néprajzi Múzeum illetékesei megkérdeznének, hogyan nézett ki egy húsz év körüli fiú az ezredfordulón, Slim Shadyről mutatnék nekik egy képet: túlméretezett, fehér póló, buggyos farmer, tüsire vágott és hidrogénszőkére festett frizura. Akkoriban Slim Shadyk özönlötték el az általános és középiskolákat Detroittól Debrecenig. És persze benne voltak a tévében, mert Slim Shady Eminem alteregója, Eminemnél pedig nem akadt népszerűbb hiphop-előadó 1999 és 2002 között. Sőt, ezekben az években valószínűleg ő számított a világ legsikeresebb zenészének.

Slim Shadynek, azaz Eminemnek rövid időn belül temérdek rajongója lett, mindenki a közelébe akart férkőzni és utánozni szerette volna. Erről a jelenségről Eminem, aki akkoriban villámgyorsan és érzékenyen reagált az ezredvégi amerikai popkultúra történéseire és saját berobbanására is, rögtön írt egy számot.

A Stan címszereplője a rapper mániákus rajongója, aki az alagsorában berendezett Eminem-szentélyében sorra írja a szerelmesleveleket kedvencének – bár akkoriban az egyoldalú kapcsolat homoszexuális árnyalatáról, úgy emlékszem, kevés szó esett –, miközben várandós barátnője a konyhában sír. Stan végül annyira dühös lesz, amiért nem kap választ Eminemtől, hogy bepofozza barátnőjét az autó csomagtartójába, és bemindenezve lehajt a hídról. A történetet a Stan agyonjátszott videoklipje mesélte el, és nem emlékszem olyan mozgóképre 2000-ből, ami ennél jobban elszomorított volna.

A Stan című, Dido közreműködésével készült dal és a hozzá tartozó, Dr. Dre és Philip Atwell rendezte klip több nemzedéknek jelentett maradandó élményt. Erre utal, hogy a következő években a „stan” fokozatosan a megszállott rajongó szinonimája lett az angol nyelvben, 2018-ban pedig az oxfordi nagyszótárba is bekerült.

Ha valamire, erre Eminem igazán büszke lehet, elvégre kevés rapper forgatta, toldozgatta, köpködte és reszelgette nála lelkesebben az angol nyelvet.