Sokkoló számokat kaphatunk, ha kikérjük a nagy áruházak és szolgáltatók rólunk tárolt költési adatait
Az elmúlt években rendkívüli változások zajlottak le a fogyasztói szokásainkban, amelyeket két, látszólag különálló, de valójában egymással nagyon is összefüggő trend jellemzett. A kereskedelmi láncok és éttermek a koronavírus-járvány hatására erős digitalizációba kezdtek, melynek hatására az online rendelés egyre népszerűbbé vált. Ezzel párhuzamosan – a többi közt a járvány és a háborúk miatt – viszont az infláció is elszabadult, a két jelenség pedig együtt tagadhatatlanul rányomta a bélyegét a mindennapi életünkre és a pénzügyeinkre is.
Jól példázza ezt egy pár hónappal ezelőtt felkapottá vált TikTok-videó, ahol egy amerikai vásárló a Walmart alkalmazásában bukkant rá a rendelési előzményei között egy olyan opcióra, amellyel egy teljes, korábban már kézbesített kosarat újra meg tud rendelni. Amikor az újrarendelés gombra koppintott, a termékek változatlanok maradtak, azok árában viszont jelentős változás volt látható. Az a teljes havi bevásárlás, ami 2022-ben még 126 dollár volt, 2024-ben már 414 dollár lett volna.
Noha nem tudtam rekreálni a videót, mivel az Auchan és a Tesco online szolgáltatása nem kínál itthon ilyen opciót – pedig a járvány alatt sokat használtam őket –, kiderült, hogy más módja is van utánajárni annak, hogyan szálltak el a termékek árai, és így a költéseink is. A drágulás ugyanis itthon is érezhető, ennek mértékét pedig sokan nem tudják kiolvasni a GVH Árfigyelő vagy a Központi Statisztikai Hivatal számaiból. Az Európai Unió adatvédelmi törvénye, a GDPR viszont nagy segítségünkre lehet, ha tisztában vagyunk vele, milyen jogaink vannak és milyen kötelezettségei az eladóknak.
Az alkalmazásaikon keresztül az olyan cégek, mint a Wolt, a Foodora vagy éppen a Lidl rengeteg adatot tárolnak rólunk – például vásárlási előzményeket. A GDPR pedig kimondja, hogy a fogyasztónak joga van hozzáférni a vállalatok által róla tárolt adatokhoz: a válaszokat 30 napon belül ki kell küldeni a vásárlóknak, különben bírságot kockáztatnak. Mivel azonban a legtöbben még nem gyakorolják aktívan ezt a jogukat, a cégek is ráérősebbek. Az elmúlt hónapban a Lidltől és a Wolttól is kikértem magamról ezeket az infókat, hogy bemutassam, milyen sokat ki lehet olvasni az adatainkból: például, miket vásárolunk előszeretettel, mennyit költünk a kedvenc termékeinkre, illetve hogyan változtak ezeknek az árai.
Hogyan tudjuk kikérni az adatainkat?
Kevesen tudják, hogy az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete, a GDPR lehetőséget biztosít arra, hogy bármelyik cégtől kikérjük a rólunk tárolt személyes adatokat. Legyen szó akár az elérhetőségekről, a tranzakciókról, a számlákról vagy a rendelési előzményekről. Ezt a lehetőséget az adatvédelmi rendelet 15. cikke, az érintett hozzáférési jogáról szóló része biztosítja, és jogi szakértelemre sincs szükség ahhoz, hogy ezt kihasználva adatokat szerezzünk magunkról, és így képet kapjunk a szokásainkról.
A kérést célszerűen a vállalat hivatalos ügyfélszolgálati vagy adatvédelmi e-mail címére kell küldeni, amit egy sima Google-kereséssel megtalálhatunk a legtöbb cég esetében. Attól függően, hogy mi a pontos célunk az adatokkal, speciális kérést is megfogalmazhatunk, én például különösen a vásárlási előzményeim iránt érdeklődtem.
Ezt a Lidltől néhány napon belül meg is kaptam egy Excel-fájlban dátumra, termékre, pénzösszegre lebontva. A Wolt esetében kicsit bonyolultabb volt ez a folyamat, ugyanis először a sajtókapcsolatukon keresztül próbáltam megszerezni az adatokat, de mint kiderült, ezt csak újságíróként tehetem meg. Így több hét várakozás után magánszemélyként is benyújtottam az igénylést. Miután ez megtörtént, hamarosan meg is kaptam a csomagot: az ételfutár cég egy óriási PDF-halomban küldte el az összes korábbi számlámat, így nagyobb, de nem lehetetlen kihívásnak bizonyult ezek áttekintése.
A Lidl esetében rövidebb időtávot fednek le a vásárlási előzményeim, ugyanis csak 2024 novembere óta rendelkezem Lidl Plus tagsággal, így a korábbi tranzakcióimat értelemszerűen nem tartalmazza az adatcsomag. Fontos tanulság tehát, hogy az adatkérési lehetőség csak olyan szolgáltatások esetében él, ahol törzsvásárlói kártyával, tagsággal vagy előfizetéssel rendelkezünk. A Wolt esetében már jóval nagyobb periódust tudtam áttekinteni, hiszen ahogy sokan mások, én is a pandémia alatt kaptam rá az ételrendelésre, így 2020 óta tároltak rólam adatokat. Ezekből az információkból sokkal jobb képet kaphattam arról, hogyan drágultak meg az ételek az Európa-rekorder infláció hatására, de arról is többet megtudtam, hogyan alakultak át a rendelési szokásaim.
Rengeteg lesz az adat
Még ha csak alig egy éves periódust is fed le a Lidl Plus tagságom, így is egy 690 soros Excel-fájlnyi adatot kaptam, amit nem egyszerű áttekinteni, ha nem profi az ember. Ezért megnéztem, milyen platformok állnak rendelkezésre, amelyek vizualizáció segítségével képesek a táblázatokat szemléletesebben megjeleníteni. Ebben végül egy magyar startup, a Vizzu segített, amely egy vizualizációs eszközt fejlesztett ki kifejezetten arra, hogy a laikus felhasználók is könnyedén elemezni tudják saját adatállományaikat, ingyenesen elérhető sablonok segítségével.
Ennek hála megnézhetünk olyan általános statisztikákat, hogy melyik évben és melyik hónapban költöttük a legtöbbet, mennyi volt az adott periódusban a vásárlói kosarunk átlagos értéke, de akár azt is, hány százalékot spóroltunk meg bizonyos kedvezményekkel.
Az áttekintés során például kiderült, hogy az ételallergiám miatt előszeretettel vásárolt Vega Trappista például 2025 februárjában volt a legolcsóbb, azóta viszont több mint 200 forintos drágulás ment végbe. A kovászos kenyér árát is egészen pontosan le lehetett így követni: habár március-áprilisban 400 forintig is lement az ára, ma már 650 forintba kerül akció nélkül a 420 grammos termék.
Azt is meg tudtam nézni, hogy mire költöttem a legtöbbet, vagy hogy miből vettem a legtöbb egységet. Ez előbbi kategóriát nálam kerti szerszámok és kiegészítők (ágdaráló és sátor) uralták, míg a legtöbbet kenyérből és pogácsából vásároltam.
Jól látható az infláció hatása
Míg a Lidl esetében elég rövidtávú visszatekintésre volt lehetőségem, a Wolt esetében már jóval hosszabb, 5 éves periódust tudtam megvizsgálni, amelyből kristálytisztán látható, hogyan szálltak el az ételkiszállítások árai. Ahogy már korábban is említettem, sokakhoz hasonlóan én is a koronavírus-járvány során kaptam rá az ételkiszállításra.
Lényegében ekkor léptem ki a munkaerőpiacra, mint teljes állású dolgozó, így eleinte rengeteget hívtuk házhoz a futárt a párommal, főleg azért, mert ekkor még nem voltak annyira elszállva az árak, mint napjainkban. Tudom, durván hangzik, de az első számlák alapján 4 ezer forintért 2-3 főre elegendő ételt lehetett rendelni a McDonald’s-ból, a KFC-ből és egyéb gyorséttermekből, a pizza pedig nagyobb és olcsóbb volt. Ezt alátámasztandó, nézzünk meg néhány konkrét adatot.
A 2021-ben keletkezett számlák szerint ekkoriban 420 forintot kért el egy Spicy Sertésburgerért az M-logós étteremlánc, míg néhány hónappal ezelőtt, 2025 márciusában már ennek közel a dupláját: 795 forintot. Azt, hogy a termék mérete hogyan alakult ebben az 5 évben, nem tudtam megnézni.
Mindezt úgy, hogy a KSH adatai alapján 2020-ban a havi bruttó medián kereset 320 528 forint, míg az átlagbér 403 616 forint volt. 2024-ben ugyanezek a számok 520 ezer és 646 ezer forint körül alakultak. Tehát még a vitatott mutatók alapján is csak épphogy megközelíti a keresetnövekedés az árak emelkedésének mértékét.
Rengeteg apró költség
A rengeteg számla nemcsak a termékek drágulására világít rá, hanem bizony a „shrinkflation” jelenségre is. A magyarra zsugorinflációként lefordítható kifejezés azt jelenti, hogy a termékek mérete összemegy, miközben az áruk stagnál, vagy éppen emelkedik. A kormány fel is próbált lépni ez ellen egy rendelettel, amelyben 2025 júliusában kimondták, hogy ha egy termék új, kisebb (tömegű vagy térfogatú) kiszerelésben kerül forgalomba, a kereskedő köteles két hónapig a vásárlók számára jól látható, a kereskedelemért felelős miniszter által meghatározott formájú és tartalmú figyelemfelhívó tájékoztatást elhelyezni.
Ez azonban visszamenőlegesen nem alkalmazható, online pedig még ennyire sem, márpedig az elmúlt években rengeteg szolgáltató hajtott végre hasonlót az online platformokon. A Pizza Monkey-ból például a járvány alatt és után is sokszor rendeltem húsimádó pizzát, aminek ára és mérete a következőképpen alakult az elmúlt években:
- 2020: 2480 forint (32 cm)
- 2022: 3340 forint (30 cm)
- 2025: 3790 forint (30 cm)
Természetesen az árak változása is sokkoló, de ami számomra még ennél is ijesztőbb volt, hogy a számlák gyakoriságából az éttermek változásából az életmódbeli változásainkra is lehet következtetni. Nálam speciel a koronavírus-járvány alatt erősen a gyorskaja dominált, és hetente legalább egyszer rendelésre adtam a fejem. Ez meg is látszott a testemen, a lezárások alatt és után jó pár kilót felszedtem, amit nemrégiben kezdtem el ledolgozni. Emiatt ma már sokkal ritkábban rendelek, ami tisztán látszik is a költéseimen, és inkább helyi étteremből hozatok ételt, mint egy sima gyorsétteremből.
Amit szintén érdemes megfigyelni, hogy nemcsak az ételek árai, de a házhozszállítás is drágább lett. Bár ennek direkt költségei nem változtak jelentősen az elmúlt években, néhány éve behozták az úgynevezett szolgáltatói díjat, ami a rendelés mértékétől függően 200-400 forintot is rádobhat a szállításra. Ezen felül elsőbbségi kézbesítést is kérhetünk, ha gyorsabban akarunk az ételünkhöz jutni, sőt már előfizetéses modelleket is kínálnak az olyan népszerű szolgáltatások, mint a Wolt vagy a Foodora. Ha nem figyelünk, vagy kicsit könnyelműen nyomunk rá egy gombra, rendelésenként az ételen felül több száz, de akár ezer forintot is elkölthetünk feleslegesen.
