Klekner Hanga: Féltem tőle, hogy lesznek érdekes kommentek

Kezdjük azzal, hogy ön a madridi csapat Európa-bajnokságon a saját száma után lefutotta a 800 métert. K. Szabó Gabriella hőgutát kapott az 5000 méter után, erre ön beugróként bevállalta, hogy lefutja, hogy pontot szerezzen a csapat. Később elárulta, hogy anno egy ötpróbaversenyen összejött egy 2:41 perces eredmény a kétkörös távon – de az tíz éve volt. Elmeséli, miért pont önre esett a választás?

Mikor Gabi rosszul lett, látszott rajta, hogy másnap nem fogja tudni elvállalni a 800 métert, és a vezetés elkezdett azon morfondírozni, hogy ki futhatná le. Voltak, akik azért nem jöhettek szóba, mert a 800 ütközött a saját számukkal, aztán ment a viccelődés ezzel kapcsolatban, és a gátfutó Kozák Lucának, valamint az edzőjének, Suba Lászlónak megemlítettem, hogy én nagyon szívesen lefutom, és ezt nem poénból mondom. Szoktunk az edzéseken háromezret, valamint intervallokat futni, szóval nem volt teljesen idegen számomra a műfaj, és, ha nagyon utáltam volna, vagy tudom, hogy rosszul leszek utána, akkor nem biztos, hogy ilyen boldogan jelentkezem. Úgy voltam vele, nehogy ezen az egy ponton múljon a végén a bennmaradásunk az első osztályban.

A tudósításban azt lehetett olvasni, hogy nagyon jókedvű volt a rajt előtt. Ezek szerint egyáltalán nem stresszelt a szokatlan feladat miatt?

Nem, hiszen semmi vesztenivalóm nem volt, és tudtam, hogy valószínűleg simán egyéni csúcs lesz a vége.

Aranyosak voltak a középhosszútávosok, még a taktikát is felvázolták, hogy mit, hogyan kellene csinálnom – persze, nyilván nem úgy csináltam.

Sokszor, amikor olyan helyzetbe kerülök, ami nem ismerős, vagy nem tudom, mit kell csinálni, akkor próbálom lazán, élvezetesen felfogni, poénkodva reagálni. Nem akartam viccet csinálni a futásból, és nem is gondolom, hogy azt csináltam volna belőle, de úgy voltam vele, élvezzük ki a pillanatot, és lesz, ami lesz.

Azt nyilatkozta, tudta, hogy szurkolni fog önnek a közönség, és a hangosbemondó tudatta is a nézőkkel, hogy magyar színekben egy rúdugró futja a nyolcszázat. A szurkolás segített valamit a második körben, amikor már fogyott az erő?

Tavaly egy ezüstkategóriás versenyen már szerepeltem ezen a pályán, és tudtam, hogy a spanyol szurkolók igazi sportbarátok, mindenkivel szimpatizálnak, és engem is támogatni fognak majd. Két éve, amikor még egy divízióval lejjebb szerepeltünk a csapat-Eb-n, a belgáknál egy súlylökő futott gáton, és őt is megtapsolták. Az volt a nagy szerencsém, hogy minden sarokban volt egy magyar: a diszkosznál Huszák Jani, a magasugrásnál Török Geri, a hármasugrásnál pedig Virók Erna, utóbbi ráadásul szinte betapsolt a célba. A szurkolásuk tök jó megerősítés volt számomra is, ők is tudták, hogy a csapatért futok, emiatt nagy élmény volt nekem is a 800.

Az emberek szeretik az efféle sztorikat, amikor valaki bevállal egy komfortzónán kívüli dolgot, vagy áldozatot hoz a csapatáért, ez kiderült abból is, milyen reakciók születtek a hír alatt, amelyben beszámoltunk róla, hogy ön futotta le a nyolcszáz métert K. Szabó Gabriella helyett.

Néha azt érzem, hogy mostanság hiányzik az emberekből a bajtársiasság. Persze, elfáradtam rendesen, de úgy voltam vele, ha le tudom futni, és nem lesz komolyabb bajom belőle, akkor miért ne vállalnám be?

Igaz, féltem tőle, hogy lesznek érdekes kommentek, de szerencsére nem igazán találkoztam ilyenekkel.

Szokott kommenteket olvasgatni?